Szereplők: Anya, Kislánya, 3 angyal, 3 gondanyó.
/Szekrényes szoba. Sápadt, beesett arcú asszony ül csüggedten az üres
asztal mellett. A szín egyik oldaláról a három gondanyó közeledik
szürke, vagy fekete fátylakba burkolódzva. Siri hangon megszólalnak./
1. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
2. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
3. Gondanyó: Hazajön az iskolából
kis Iluskád nemsokára.
Éhes lesz majd. Mit adsz néki?
kis Iluskád nemsokára.
Éhes lesz majd. Mit adsz néki?
1. Gondanyó: Mit felelsz majd, hogyha kéri
az ebédet? Mit felelsz?
az ebédet? Mit felelsz?
2. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
3. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
1. Gondanyó: /benéz a fásládába, kisszekrénybe/:
Nincs tüzelő! Üres minden!
Holnap? Ő, még mára sincs!
Nincs tüzelő! Üres minden!
Holnap? Ő, még mára sincs!
2. Gondanyó: Erszényedben nincs egy fillér,
és nincs munka, s nemsokára
itt van a házbérnegyed
és nincs munka, s nemsokára
itt van a házbérnegyed
3. Gondanyó: nincs, aki segítsen rajtad!
Anya: /felsikolt/ Hát az Isten sem segít?!
1. Gondanyó: /legyint/ Ó, az Isten? Hogy törődnék
Ő a porszem embereknek
porszénnél kisebb bajával?
hogy törődnék ő veled?
Ő a porszem embereknek
porszénnél kisebb bajával?
hogy törődnék ő veled?
2. Gondanyó: /legyint/ Ó, az Isten? Bűneidben
felemelni trónusához,
szemedet nem is mered.
felemelni trónusához,
szemedet nem is mered.
3. Gondanyó: /legyint/ Ó, az Isten?
Anya: /csüggedten/ Ó, az Isten.
Igen, ő szent és hatalmas,
én meg oly bűnös vagyok.
Távol van ő, távol tőlem, /felsír/:
s nincs kenyér az asztalos.
Nincs kenyér az asztalon!
Igen, ő szent és hatalmas,
én meg oly bűnös vagyok.
Távol van ő, távol tőlem, /felsír/:
s nincs kenyér az asztalos.
Nincs kenyér az asztalon!
/A szín másik oldaláról három angyal közeleg./
1. Angyal: Olyan távol?
2. Angyal: Olyan távol?
3. Angyal: Olyan távol a segély?
1. Angyal: Hát ki biztat szeretettel:
“Megváltottalak, ne félj!?”
“Megváltottalak, ne félj!?”
2. Angyal: Nincs kenyér az asztalon?
A Megváltó láthatatlan
asztalán van néked is.
A Megváltó láthatatlan
asztalán van néked is.
1. Gondanyó: /tiltakozva rikoltja/
Ó, odáig vaj, ki ér el?
S ki merne bűnös kesével
Odanyúlni vakmerőn?
Ó, odáig vaj, ki ér el?
S ki merne bűnös kesével
Odanyúlni vakmerőn?
3. Angyal: Ott, az égi asztalon
van kegyelem, bűnbocsánat,
üdvösség, szabadulás,
Van öröm, és van békesség,
van élet, - és van kenyér.
van kegyelem, bűnbocsánat,
üdvösség, szabadulás,
Van öröm, és van békesség,
van élet, - és van kenyér.
1. Angyal: Akinek csak a kenyér kell,
az nem ér fel, az nem ér fel
a Megváltó asztalára
Más a szükséges dolog.
az nem ér fel, az nem ér fel
a Megváltó asztalára
Más a szükséges dolog.
2. Gondanyó: /ijedten tiltakozik/
Itt kenyér kell! Megjön éhen
a kis gyermek, itt kenyér kell!
Itt kenyér kell! Megjön éhen
a kis gyermek, itt kenyér kell!
3. Gondanyó: Itt kenyér kell, semmi más!
2. Angyal: Hát nem kell a bűnbocsánat?
3. Angyal: Hát nem kell a tiszta béke?
1. Angyal: Nem kell a szabadulás?
Anya: Ó, kell, hogyne kellene!
Bűnös szívem eped érte!
Elmegyek a Megváltóhoz!
Megtalálón asztalán!
Bűnös szívem eped érte!
Elmegyek a Megváltóhoz!
Megtalálón asztalán!
l: Gondanyó /elsompolyog./
2. Angyal: Ott áldás és kegyelem vár.
Nyújtsd ki csak a hit kezét.
Vedd el bátran, ami készen.
Add magad Neki egészen.
Add magad Neki egészen.
Gondoskodik ő örömmel
földi gyerekeiről.
Nyújtsd ki csak a hit kezét.
Vedd el bátran, ami készen.
Add magad Neki egészen.
Add magad Neki egészen.
Gondoskodik ő örömmel
földi gyerekeiről.
3. Angyal: Ha övé vagy, ha övé vagy,
van kenyér az asztalon!
van kenyér az asztalon!
2. Angyal: Van kenyér az asztalon!
1. Angyal: Olyan boldog az ő népe!
Üres kamra, üres erszény,
üres asztal nem riasztja.
Imádságos hívő kézzel
felnyúl az Úr asztalára,
s elvesz onnét hálaadással
mindent, amit az Úr néki
szeretettel készített.
Üres kamra, üres erszény,
üres asztal nem riasztja.
Imádságos hívő kézzel
felnyúl az Úr asztalára,
s elvesz onnét hálaadással
mindent, amit az Úr néki
szeretettel készített.
Anya: Uram, adj nekem hitet!
2. Gondanyó: /közben mind hátrább húzódott,
most elmenekül./
most elmenekül./
Anya: Uram, nézd, én tehetetlen,
kicsi gyermeked vagyok!
Tőled várok segítséget!
Ő, hiszem, hogy megadod!
kicsi gyermeked vagyok!
Tőled várok segítséget!
Ő, hiszem, hogy megadod!
3. Gondanyó: /elmenekül./
l. Angyal: Van kenyér az asztalon!
2. Angyal: Van kenyér az asztalon!
3. Angyal: Öröm is var, béke is van,
csendesség ás nyugalom.
csendesség ás nyugalom.
1. Angyal: Boldogság van, erő, élet!
Láthatatlan, égi asztal!
Boldog, akit oda hív meg
hű Urunk és ott marasztal.
Láthatatlan, égi asztal!
Boldog, akit oda hív meg
hű Urunk és ott marasztal.
2. Angyal: Kit ne hívna? Boldog az, ki
hallgat hívó, szent szavára,
Égi áldás, égi áldás
hull le annak asztalár.
Hiszen Isten szeretet.
hallgat hívó, szent szavára,
Égi áldás, égi áldás
hull le annak asztalár.
Hiszen Isten szeretet.
3. Angyal: Hiszen Isten szeretet.
Iluska: /lihegve szalad be, iskolatáskával a hátán, teli kosárral a karján/:
Anyukám, a Kovács néni,
nézd, karomra akasztotta
ezt a teli kosarat.
Azt mondta: Isten nevében.
Anyukám, most van ebéd!
Ó, milyen jó az Úr Jézus!
Anyukám, a Kovács néni,
nézd, karomra akasztotta
ezt a teli kosarat.
Azt mondta: Isten nevében.
Anyukám, most van ebéd!
Ó, milyen jó az Úr Jézus!
Anya: Igen, az Ő asztalához,
boldog, aki hittel nyújtja,
bízva nyújtja a kezét,
Hála Néked, Urunk, hála!
Boldog, aki a Tiéd!
boldog, aki hittel nyújtja,
bízva nyújtja a kezét,
Hála Néked, Urunk, hála!
Boldog, aki a Tiéd!
Iluska: /a táskájában kutat/:
Anyukám, képet is kaptam,
hibátlan tudtam a leckét.
Aranymondás van ráírva.
Olvasd, anyukám, milyen szép!
Anyukám, képet is kaptam,
hibátlan tudtam a leckét.
Aranymondás van ráírva.
Olvasd, anyukám, milyen szép!
Anya: /a kép Igéjét olvassa/:
“Jó az Úr azokhoz, akik várják Őt, a lélekhez, amely keresi őt!”
“Jó az Úr azokhoz, akik várják Őt, a lélekhez, amely keresi őt!”
/Kar a szín mögött énekeli/:
Óh mily jó az Úr azokhoz, Akik Őrá várnak,
A sebükre balzsamot hoz. Imáiknak szárnyat.
Fel szívünk a csillagokhoz, Félre földi árnyak.
Óh mily jó az Úr azokhoz, Akik Őrá várnak.
Óh mily jó az Úr azokhoz, Akik Őrá várnak,
A sebükre balzsamot hoz. Imáiknak szárnyat.
Fel szívünk a csillagokhoz, Félre földi árnyak.
Óh mily jó az Úr azokhoz, Akik Őrá várnak.
Ezzel a kis jelenettel jártuk idén karácsonykor a lakásotthonokat, bábozva, és a hittanos gyerekek ezt adták elő a gyülekezeti karácsonyon.
Betlehemezés közben, az idős gyülekezeti tagokat látogatva megérkeztünk egy özvegy nénihez, aki egyedül üldögélt a sötét konyhájában. A sparheltbe be volt gyújtva, rajta víz melegedett, de sehol semmi jele az ünnepi előkészületnek, annak, hogy lenne étel az asztalra. Csak ült a sötét konyhában és tördelte a kezeit. Miután dolgozott bennem is a fenti kis jelenet, nem nyughattam, míg másnap nem vittünk neki egy kis ennivalót, süteményt, gyertyát. Megint a sötétben ült, s nem értette miért megyünk megint hozzá, hiszen már kapott ajándékot előző nap (nem ételt), és gondnok úr is vitt neki a presbiteri karácsonyi vacsora maradékából.
A karácsonyt végig kísérte bennem a néni, ahogy ül a sötét konyhájában tök egyedül és csak tördeli a kezét....
A karácsonyt végig kísérte bennem a néni, ahogy ül a sötét konyhájában tök egyedül és csak tördeli a kezét....