Az előző héten énekórákon beszélgettünk kicsit az ünnepről, miről is szól. A legnagyobbaknak sok történetet is meséltem - volt köztük családi történetek tömkelege és olyan is, amit olvastam. Mert nem tudják, nem értik miért van ez az ünnep, fogalmuk sincs, miről szól, mi előzte meg és mi követte. Megdöbbenve hallgatták, milyen világ volt akkoriban. El sem tudják képzelni, milyen lehetett akkor élni, hiszen sohasem tapasztaltak hasonlót.
Nálunk a nemzeti ünnepeken hagyományosan valamelyik iskola adja az ünnepi műsort. Most nem így történt. Az ünnepi Istentisztelet után kint várakoztunk a koszorúzásra várva, és hát beszélgettünk kollégákkal. Azt mondja egyikük - olvasott (vagy hallgatott?) egy felmérést, miszerint a magyarok 53%-a nem tudja mit ünneplünk ezen a napon, és aki tudja, annak is nagy része nem méltatja annyira a múlt hőseit, hogy részt vegyen egy megemlékezésen. Szomorú, de tényleg ez a tapasztalat. Korábban a koszorúzás és az ünnepi műsor együtt volt kint az emlékműnél, s mivel iskolások adták a műsort, ott voltak a gyerekek is. Most csupán a koszorúzás volt kint, s szégyenszemre majdhogynem csak azok voltak ott, akik koszorút helyeztek el, rajtuk kívül még vagy 10-20 ember. Már ezen megütköztem. Az ünnepi műsor a Művelődési Házban volt, egy vándortársulat jött el és hozott nekünk valamit az ünnepről - semmit nem tudtunk, milyen lesz, mi várható. Ennek ellenére a terem majdnem teljesen megtelt. DE alig láttam ott gyereket. Néhány pedagógus vitte el a gyerekét (mi is), aztán ennyi. Így fog felnőni a következő nemzedék - előbb-utóbb nem lesz aki emlékezzen????!
Pedig ami az előadáson történt, fantasztikus volt. A
Szent Mihály Szekere Vándorszínház hozta el ünnepi összeállítását hozzánk. Bravúros zongoradarabok - hangulatukban maximálisan passzoltak a szövegi mondandóhoz, történésekhez, ragyogó hangú operaénekes énekei (musical, népdal, popdal...), versek, prózai idézetek tökéletes logikai sorrendbe fűzve, nagyszerű színészi előadásban. Sosem hallottam így az "Elindultam szép hazámból"-t énekelni. Varázslatos volt. S eszembe jutott, hogy Bartók Béla, mielőtt a II. világháború üldöztetései miatt elhagyta az országot, a búcsú-hangversenye végén ezzel a dallal búcsúzott az országtól - akkor még nem tudta, hogy örökre. Sosem hallottam így, s talán sosem értettem ennyire Márai Sándor: Mennyből az angyal c. versét, mint ahogy itt előadták. Nem egyszer szökött könny a szemembe az előadás folyamán. De derűre is volt ok, mikor '56-os humormorzsákat is megosztottak velünk, hogy lám, derűs oldala is volt a forradalomnak... A végén Márti megkérdezte - Anya, miért sírsz? S furcsállta a válaszomat - Mert olyan szép, amit hallottunk!
Az biztos, hogy nem sok előadás fogott meg ennyire, mint ez. Csak ajánlani tudom, hogy akinek van lehetősége rá, nézze meg. Művészileg is profi előadás, mondandójában is páratlan összeállítás és abszolút nemzeti öntudatra nevel. Tanulj a múltadból, ismerd a történelmedet magyar!
