A párom szombaton megkapta a negyedik diplomáját is.
Nem kérkedik vele, még szinte el sem hiszi, hogy ez is sikerült.
Minek neki a négy diploma? Nem azért, hogy dicsekedhessen, milyen okos és ügyes, csak éppen folyamatában mindig elvégezte azt az iskolát, amire a munkájához szüksége volt.
Hihetetlen volt ez a két év. Hét közben az iskolában volt látástól mikulásig (mivelhogy iskolaigazgató), szombaton meg az egyetemen, 70 km-re itthontól. Vasárnap a gyerekmunkát csinálta rendületlenül a gyülekezetben (s a gyerekistentiszteleten részt vevők száma nemhogy csökkent volna, de egyre növekedett...). Ennek a tanévnek az őszén ráadásul párhuzamosan elvégezte a pedagógusminősítő, tanfelügyelő tanfolyamokat is, ami szintén elég húzós volt, sőt, portfóliót írt - bővített, átesett a minősítésen és mesterpedagógus is lett az említett tanfolyammal együtt. Második félévben pedig elkezdte a minősítéseket, szinte minden hétre jutott belőlük, ami rengeteg háttérmunkával jár, mert ki kell előre értékelnie az adott portfóliókat, s egyebeket. S emellett fejezte be az egyetemet. Hihetetlen. Összeszámoltuk, hogy csak ebben a két tanévben 10 tanfolyamot, továbbképzést csinált meg az egyetem mellett. Nem szórakozásból, hanem muszájból.
És nem dicsekszik, csak teszi a dolgát. Ő is tudja, hogy az Isten rendelte így ki neki ezeket a feladatokat és Ő adott hozzá erőt is, hogy így végig tudta csinálni.
(Én pedig csak zárójelben teszem hozzá, hogy a rossz nyelvű irigyei, akik gonoszságokat pletykáltak az elmúlt időben a végzettségével és a munkájával kapcsolatosan, nyugodtan megpukkadhatnak a szégyentől...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése