Hú, mit találtam! :-)

Egy kis nosztalgia... :-)

Eljött az a nap is, hogy a nagylányunk középiskolát látogatott (velünk együtt), hogy megnézze, hová is készül jövőre. 

Az intézmény részben adott volt - anya almamátere. Bár némi kételyeink voltak a dologgal kapcsolatban - már nem olyan, főleg a lelki életet tekintve, mint 20 éve, ami engem eléggé aggasztott. Meg hát már az épület sem ugyanaz, mert időközben nagy költözködés volt. Apa meg egyáltalán nem is ismerte az iskolát.

Kedden volt a nyílt nap, amire nagy kíváncsisággal mentünk el. Beültünk reggeli áhítatra, ahol a lelkész rögtön kiszúrt minket (egy évvel alattam járt gimibe). Aztán a folyosón szinte azonnal összefutottunk az osztályfőnökömmel is. :-) Volt nagy meglepetés, meg örömködés. :-) 

Amíg várakoztunk, egy klassz vetítés volt a suli szépségeiről - merthogy fantasztikus maga az épület (is). Aztán jött igazgató néni (számomra ismeretlen), és elmondta a tudnivalókat. Ki volt téve, hogy a nap során melyik órában milyen tanárok óráit lehet látogatni. A tanárok minden szünetben felsorakoztak a díszteremben, és lehetett velük vonulni az órákra. Néztünk biosz órát (tanárnő engem is tanított -kémiára-, és mondhatni semmit nem változott az elmúlt két évtized alatt) - lendületes, vicces, tudományos volt, egy fél pillanat alatt újra a 20 év előtti padban éreztem magam :-). Aztán néztünk földrajzot is (tanárnő szintén tanított engem is - ő azért változott is (kinézetét tekintve), de a kedvessége, segítőkészsége ugyanaz, mint volt. Aztán néztünk matekot is. Lánykánk ezt élvezte a legjobban. Ő is csinálta a feladatokat a kilencedikesekkel együtt - mindet sikeresen! :-) Én meg közben élveztem a tanárnéni vonásaiban felfedezni hol az édesapját, hol az édesanyját, akik az én gimis korom részei voltak. 

Ezután ketté váltak útjaink - apa és lánya kémiai laborgyakorlatot nézett végig (amiről aztán hosszasan, lelkesen áradozott), én meg az osztályfőnökömmel beszélgettem egy jót. Kiderült, hogy most van végzős osztálya, tehát elképzelhető, hogy ha a lányom bekerül a gimibe, ő lesz neki is az ofője. :-) Nagy poén lenne! :-)

Elmentünk a koliba is, ahol szintén kedves ismerős vezetett minket végig az azóta szintén megváltozott - megújult kollégiumon. Ettünk egy fincsi ebédet is, aztán emésztve a napot hazatértünk.

Megnyugodtunk, hogy nem olyan rossz a helyzet, ahogy én azt gondoltam, vannak itt igen jó dolgok, nem csupán lelketlen versenyistálló az intézmény. Láttatok pl. már valahol Forest Gump padot, ahol egy bonbon kíséretében szabadon lehet beszélgetni az ott ülő pedagógussal? Vagy találkoztatok már Élő Könyvekből álló könyvtárral? ... szóval igen tetszett a napi tapasztalat. Arról nem is beszélve, hogy megismertek, kedvesek voltak, örültek nekünk :-). 

Megmutattam a lánynak a tablónkat, és a keresztanyjáékét is, ami a mienkkel szinte szemben van - legalább ott emlékezhet rá...

Bízom benne, hogy jó helye lesz ott, ha sikerül bekerülnie, amihez minden esélye meg is van, mert okos, szorgalmas gyerek :-).

Tiszakécskén jártunk

Tegnap Tiszakécskén jártunk a Református Iskolák XII. Mesemondó, Meseíró, Szépíró és Kézműves Találkozóján. 11 gyereket vittünk a suliból (ebből kettő az enyém meg még három az osztályomból is). Egyébként 30 iskola 260 diákja vett részt a találkozón.

Féltem a reggeli ködtől, mert én voltam az egyik sofőr - de hála Istennek, Kecskemétig semmi, utána is kisebb tejföl volt csak. 

Szeretném elismerésemet kifejezni a szervezők felé - hatalmas élmény volt ott lenni! Szívélyesen fogadtak mindenkit. Már a parkolónál odajöttek az önkéntes diákok segíteni, akik aztán az épületben is elkalauzoltak minket. A helyi pedagógusok mindenféle mesehőssé alakultak át erre a napra különféle jelmezek segítségével (a legizgalmasabb a hatalmas orrú banya volt :-) .) Mindenki kapott tízórai szendvicset, teát. Finom ebédet kaptunk, és hazaindulóban még egy hamuba sült pogácsás tarisznyát is némi enni- és innivalóval. Minden résztvevő kapott egy cserép-medált is ajándékba. 

A rendezvény áhítattal kezdődött a templomban, aztán elvonultunk a korosztályok és események szerint kijelölt termekbe. Én Mártival mentem, mert ő volt a legkisebb. Barni ügyesen bement egyedül a saját helyére. Márti eléggé izgult, de azért elmondta szépen a meséjét. Helyezést nem ért el, mert hát voltak ügyesebbek :-). Barnit nem sikerült meghallgatnunk, viszont ő Bronzminősítést kapott, tehát 3. helyezett lett :-).

Miután végeztünk, volt egy kis szabadidőnk. A gyerekek végre felszabadultak, és úgy kergetőztek az iskola udvarán. Mi meg attól féltünk, fel ne lökjék, össze ne törjék a kiállított agyagfigurákat. Ezek a figurák egyébként szenzációsak voltak. Egy sorozat a Holle anyó meséjét mutatta be hosszú soron, egy másik a Békakirály meséjét illusztrálta. 

A zárás ismét a templomban volt, ahol az iskola énekkara is énekelt nekünk a hosszadalmas díjkiosztást fellazítva. Szépen, ügyesen énekeltek :-). 

Nagyon büszke vagyok a lányaimra (mármint az osztályomból), mert a kézműves kategóriában abszolút győztesek lettek (egy ötödikes társukkal együtt), olyan fantasztikus házikót készítettek :-).

 Nagyon klassz nap volt, remélem, jövőre is megyünk! :-)