Hittantábor

Június végén hittantáborban voltunk Kádártán családostul.  (Még több kép a gyülekezetünk honlapján tekinthető meg.)
A táborban az első osztály körüli korosztályból voltak a legtöbben, néhány kisebb és nagyobb gyerekkel együtt. Janka volt a legidősebb. Volt még két szakiskolás segítőnk is. Belaktuk a házat, a sátrakat és még a lakókocsivá átalakított kiszuperált mikrobuszt is.
A hetet egy alsóörsi strandolással kezdtük. Hála Istennek ekkor még nagyon szép idő volt, bár a víz még elég hűvösnek bizonyult. A parton szakadt rám a gondolat, hogy bizony itt most nagyon szemmel kell tartanom azt a 10-12 gyereket, aki nem tud úszni és velem maradt a "kacsaúsztató" résznél. Zsombor az úszni tudókat beljebb vitte. Mindenki nagyon élvezte a pancsolást. Mikor aztán már lila volt a szájuk, várépítő versenyt rendeztünk. A nagy pancsolás közepette persze ki más is sebesülhetett le, mint először Janka, aztán Márti. Egy-egy vízben rejlő kő sebesítette meg őket, úgyhogy az elsősegély-helyet is meglátogathattuk. A strandolást fagyizással zártuk mindenki örömére.

A táborhelyre érve felvertük sátrunkat (a többi már állt). Mindenki elfoglalta helyét, felfedezte az udvart. Felkerült az esti bábozás háttere, díszlete is a helyére (ezt a lepedőt előző napokban festettem meg itthon). A Napországban c. regényt báboztuk el a gyerekeknek anyuval.

A hét folyamán felfedeztük a környéket - a játszóteret, ami mellett focipálya is volt így mindenki igénye szerint jól szórakozhatott; a környező dombokat és szemet gyönyörködtető növényvilágukat, még egy rókát is láttunk messziről :-). A kedvencem továbbra is a falu melletti horgásztó marad, ami valami hihetetlenül szép és vadregényes. Most sikerült végigjárni az egészet. Csodás volt. 

Sok mindent alkottunk is: meglepetéseket a báránykáinknak, agyag-csodákat stb...

A tábortűznél utolsó este pedig lebuktak az angyalkák :-).

Összességében klassz hét volt. Kicsit féltem, mert olyan gyerekek is voltak velünk, akikkel az iskolában nem kevés gond szokott lenni. Nos, most nem volt, vagy csak igen kevés. A szakiskolás segítőink is rendkívül jól kijöttek a gyerekekkel, együtt játszottak velük, és közben a konyhában is lelkiismeretesen elvégezték a dolgukat. Jó, hogy ott voltak velünk! :-) Persze akadtak összetűzések is, mert volt olyan gyerek is, aki azt hitte, nagyon poénos dolog beragasztózni egy másik székét, vagy beleköpködni a kancsó szörpbe - de aztán rájött, hogy a tetteknek következménye is van, és magába szállt...
A hét végeztével mi hazajöttünk a táborozókkal, de anyu ott maradt a négy gyerekünkkel még egy hétre.