Karácsony az iskolában

 

Gázpalack - avagy hab a tortán...

 Múlt hét közepén ismét egy  olyan  napot kellett végigélni, ami jobb lett volna, ha  el sem kezdődik...

Reggel Márti nem találta a diákját, bérletét, anélkül indult suliba. Miután elment, én megtaláltam a földön leesve. 

Délelőtt a suliban nem a korábban megbeszéltek szerint folyt pár dolog, ami kissé kihozott a béketűrésemből, és nem esett jól, de ezt még lenyeltem.

Délután temetésen énekeltem. A nénit csak 4 távolabbi családtagja kísérte utolsó útjára, ők is csak kötelességből, senki más. Magányosan ment el, mint ahogyan élt is. Eszembe jutott, amikor utoljára voltunk nála betlehemezni pár éve. A sötét, hideg, kopár konyhában üldögélt egyedül, minden ünnepi készülődés nélkül... szörnyű volt látni. Nagyon szomorú temetés volt...

A temetés után kiderült, hogy  egy 1 hónapos baba is meghalt itt a városban, hosszú küzdelem után. Nem ismerem a szüleit, de ez a hír így is újabb pofon volt. 

Este volt Márti zeneiskolai koncertje. Vártam, mert ez üdítő szokott lenni. Szeretem hallgatni, ahogy  gyerekek muzsikálnak. Hát most nem hallottam. Csillag ugyanis az első két darab után úgy elkezdett ordítani, hogy ki kellett vinnem. Lent rohangált és sikítozott végig a folyosón. ...nem esett jól...

Ahogy hazaértünk, kiderült, hogy a kutyáink szétszedték a tyúkudvar kerítését és felfalták a kakasunkat...

Ezek után még megtudtam, hogy egy idős ismerősünk a saját gondatlansága miatt hatalmas, számára kifizethetetlen adósságba keveredett, és kikötötték nála a gázt. Így a hideg télnek nekiindulva - se fűteni, se főzni nem tud. Remélhetőleg a cserépkályha, ami a lakásában van, működik...

Imában háborogva tértem nyugovóra, sok volt ez egy napra a jóból...

Hajnalban zörgésre ébredtem. Zsombor jött be a teraszról. Felébredt, és a konyhába kimenve sziszegést hallott. Az előző nap vásárolt, még ki sem nyitott gázpalack kilyukadt a nyakánál, és jött belőle a gáz. Ha Zsombor nem ébred fel, akkor reggel már egyikünk sem ébred fel... 

Mondhatnám, hogy az előző nap folytatódott, de nem így látom. Az előző esti panaszaim után az Isten megmutatta, hogy minden földi borzalom ellenére velünk van, fontosak vagyunk neki, vigyáz ránk.  Van még terve velünk, van még feladata számunkra...

"Kodály-140" projekt

 Az idén én is beneveztem a pedagógusokat minősítő játékba, s mikor megjött a felvételről szóló értesítés, neki is álltam a portfólióm megírásának. Nem volt annyira nehéz dolgom, mert évek óta össze van gyűjtve az anyagom, volt miről írni. S mondhatom, élveztem a munkát.

 Írás közben rájöttem, hogy idén ismét kerek Kodály évforduló van. 140 éve született neves zeneszerzőnk. Ezeket az évfordulókat már többször is megünnepeltük a városban - vetélkedőket, koncerteket szerveztem korábban. Most nem akartam városi szintű rendezvényre pazarolni az energiámat, inkáb az iskolán belül gondoltam egy nagyobb szabású megemlékezést véghezvinni. A portfólióba is jól jött egy projektterv, úgyhogy két legyet ütve egy csapásra, nekiálltam az ötletelésnek. Egész jó terv született belőle, aminek végrehajtásában a rajz-technikás és a néptáncos kolléga is a segítségemre volt. A gyerekekkel nagyon sokat dolgoztunk, s a végén egy projektzáró rendezvényen mutattuk be, mire jutottunk. Volt ott ének, játék, tánc, furulyázás, kiállítás a munkáikból - színezés, gyűjtőmunka eredménye, rejtvények, színpadkép a Háry Jánoshoz, térkép, kottahímzés és még sorolhatnám. 

Nagyon örültem, hogy erre a rendezvényre sok szülő, hozzátartozó is eljött, akik örömmel nézték gyerekeiket a színpadon. A gyerekek (többségében, mert azért volt olyan is, aki nem) élvezték a munkát, a szereplést. Persze számtalan baki volt a műsorban, aminek a többségét én követtem el. De legalább volt min mulatni. Nagy öröm volt, hogy sokan legyőzték önmagukat, sokat fejlődtek a munka során. 

Padlet oldal, ahol meg lehet nézni a projekt eredményét - ITT