Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2019. június 24., hétfő

Kórusokkal mostanság...

Nőikar

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a Polgármesteri Hivatal dísztermében énekeltünk.


Februárban 15 éves lett a Nőikar, mely alkalomból koncertet rendeztünk. A Dunamellékben így írtam erről:


15 éves a Vikár Béla Nőikar

Hosszú készülődés után március 29-én ünnepelte kórusunk fennállásának 15. évfordulóját. Az előkészületek során mindenki részt vett a különböző feladatokban – konferáló szöveget írt, amit aztán el is mondott, díszeket készített, amit közösen elhelyeztünk a teremben, segített a vendégfogadás előkészítésében, süteményt sütött és még sorolhatnám. Összeállítottuk az elmúlt esztendők képi emlékeit is, melyet kinyomtatva a falakon és kivetítve a vásznon is lehetett látni. Igyekeztünk az ünnephez méltóan fogadni vendégeinket.
Igen kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy még az utólag bevitt pótszékekkel együtt is kevés lett a hely a teremben, nagyjából százötvenen tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel ezen a szép estén.
A műsort a Petőfi Sándor Általános Iskola énekkara nyitotta meg Dér Gabriella vezetésével, majd a helyet biztosító házigazda, a Dunavecsei Református Kollégium énekkara örvendeztetett meg bennünket énekeivel, melyeket különböző hangszerekkel kísértek.
A Nőikar dalai közben a konferálók igyekeztek feleleveníteni az elmúlt 15 esztendő kiemelkedő eseményeit, mely vidám és szomorú emlékezésre is serkentett bennünket. Megemlékeztünk két kórustársunkról, Balázs Zoltánné Izáról és Kovács Péterné Babi néniről, akik az elmúlt esztendőben hagytak el örökre bennünket.
Kedves volt visszaemlékezni a több, mint száz előadásunkra, melyek többségét a helyi lakosok hallhatták. Szép emlékként élnek bennünk az InternetVers Fesztiválok, ahol kortárs költőket ismerhettünk meg személyesen és énekelhettük verseiket; a Református Zenei Fesztiválok, ahol 500 fős kórusban is énekelhettünk; az erdélyi útjaink és a homoródszentmártoni kapcsolatunk az ottani református kórussal; az itthoni kirándulásaink – Zemplénben és a Balaton-felvidéken.
A műsor végén meglepetésként köszöntöttek bennünket a Kék Duna Népdalkör tagjai Borbély Lajos bácsi vezetésével, virággal, tortával.
Mi is készültünk apró ajándékkal vendégeink számára, mindenki kapott 1-1 kitűzőt a kórus emblémájával díszítve. A vendégfogadáson, mely a református iskola aulájában volt, sokan maradtak még beszélgetni.
A ráadás kedden következett, amikor a próba helyett meglepetés vacsorában részesültünk Kovács István és Szécsényi János jóvoltából.






Május közepén Csabdiban jártunk Blanka húgoméknál, ahol zenés-énekes istentiszteleten énekeltünk. Ezt a fellépést egybekötöttük egy kis kirándulással - Zsámbék, Martonvásár útiránnyal. Nem részletezném, mert KATA gyönyörűen leírta ezt a kirándulást. ITT OLVASHATJÁTOK 



Népdalkör 

Márciusban Solton énekeltünk:
Júniusban először Nagyvenyimben, aztán a Nemzeti Összetartozás Napján, majd Tasson:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése