A nagyon sokoldalú Vikár Béla (1859 - 1945; néprajzkutató, népdalgyűjtő, országgyűlési gyorsíró, a finn Kalevala fordítója...) maga is írt verseket. Van a könyvtárunkban egy verseskötete, amiből csak néhány példány található az egész országban. Jó pár éve már, hogy felfedeztem, és annyira megtetszett, hogy kimásoltam a verseket belőle, a képeiről pedig fényképet készíttettem az egyik kollégámmal. A nagylányom és a keresztlányom pedig megkapta szép formában kinyomtatva ezt az egyedülálló verseskötetet karácsonyi ajándékképpen. Akkoriban már zenésítgettem verseket, és elhatároztam, hogy majd egyszer, alkalomadtán, talán ezeket a verseket is dallamruhába öltöztetem.
Az alkalom pedig eljött. Minden év februárjában megemlékezünk városkánkban Vikár Béláról a "Kalevala-nap" alkalmán. Miért foglalkozunk vele ennyire, hiszen sokan azt sem tudják ki is volt ő? A válasz nagyon egyszerű. A második világháború alatt szétbombázták a pesti lakását, és miután a testvére itt lakott a mi városkánkban, ideköltözött hozzá. Nagyon szegényes körülmények között itt élt aztán élete végéig. Tehát Petőfin kívül ő a másik országosan is ismert büszkesége városkánknak. Visszatérve a "Kalevala-naphoz": Néhány éve már a kórusunk szolgáltatja az énekes "műsor-részt" ezen a kulturális eseményen. Énekeltünk már finn népdalokat, Vikár Béla által gyűjtött magyar népdalokat, és most úgy gondoltam elérkezett az idő, hogy a verseit is a közönség elé tárjuk - kicsit másként, mint ahogy eredetileg elkészültek.
A Virágmesék című kis kötetében 15 vers található. Nem másnak készült ez a kötet, mint Izabella magyar királyi hercegnőnek, 1903-ban. A verseket Kreidolf Ernő illusztrálta.
A kötetből egyenlőre 6 vers kapott dallam-ruhát, ezeket most tanuljuk a kórussal. Amint lesz felvétel belőlük, meg fogom mutatni. Maguk a versek nem Ady-k és nem Petőfi-k, hiszen nem egy versírásra született költő tollából születtek. De látszik, hogy gyermeknek íródtak, sok szeretettel, és népi hatásokkal fűszerezve (van köztük pl. egy tökéletes népi-gyermekjáték imitáció). Érdekes módon mégis ugyanolyan inspirálóan hatottak rám dallam-ügyileg, mint Petőfi. Csak "rá kell érezni az ízére" :D. Az egyik kórustagom azt mondta a próbán, hogy maga Vikár sem gondolta volna, hogy a verseiből ilyen jót lehet kihozni... :-) - //...fő a szerénység... :D // - hát ez a 4 szerintem is jó lett :-), de majd a közönség kritizálhat kedvére februárban :-).
A tavasz postái
Holla, hó!
Hol a hó,
Földanyánk fehér ruhája?
Lett belőle víz és pára.
Jön a kikelet,
Lassan, nem siet:
„Korán van még!” súgja halkan.
„Még hideg van! Még hideg van!”
Félve jő
Most elő
A Kökörcsin és a Lepke:
„Jól vagyunk!
Megfagyunk!”
Mondják dideregve.
Ámde közbevág
A kis hóvirág:
„Fázni, ekkora melegbe!
No, ez már valóban jó!
Köll e szebb idő, mint ez, ni?
Csak ne tessék kényeskedni,
Szép kökörcsin , Pillangó.”
Ím a tarka
Fűzfabarka,
Ez is fölütötte itt
Ím a tarka
Fűzfabarka,
Ez is fölütötte itt
Cicaforma kis fejit,
Úgy néz széjjel, van-e már
Enyhe napsugár,
Van-e még
Hó és jég,
S látja, hogy már nem havaz:
„Isten hozott, szép tavasz!”
Százszorszépek a teánál
Mécsvirág nénikék
Így beszélnek össze ketten:
Így beszélnek össze ketten:
Már egyszer illenék
Teát adni itt a kertben.
Itt ez a turbolya,
Ide jön a hosszú asztal,
Erre az uzsonna,
Sári néni szolgál azzal.
Meghívót küldenek
Százszorszép kisasszonykákhoz.
Útifű, az öreg,
Süteményt hoz teához.
Nagy vígan, boldogan
Mindannyian fölvonulnak:
Egy, csak egy híja van
A szép vendégkoszorúnak.
De ihol! Már lohol
Az elkésett apró vendég.
Néni szól: „Jól van, jól;
Csakhogy itt vagy te kis csöppség!"
Most pedig estelig
Vége nincs a víg beszédnek.
Az idő eltelik:
Jó éjt! Pá! és hazatérnek.
Karikajáték
Lányok, lányok, gyöngyvirágok,
Körbe, karikába!
Én is járom, te is járod,
Nem járjuk hiába:
Aki legszebb közöttünk,
Aki legszebb közöttünk,
Királyné lesz fölöttünk, szépsége díjába.
És ki lesz a legszebb köztünk?
Hát bizony a Rózsa.
Mégse büszke, mégse dölyfös,
Ki tud rosszat róla?
Színe, szaga, termete, -
Gyönyörűbb már lehet-e?
Tövis a szúrója.
Rózsa, rózsa szép királyné,
Rózsatőnek ága,
Légy az enyim, senki másé,
Te kedves, te drága;
Én szívemre fogadlak,
Más virágért nem adlak,
Virágok virága!
Napraforgó és Georgina
Napraforgó, napégette képpel,
Csak egy szóra a szomszédba lépdel.
Szomszédasszony, Georgina néni,
Gyermekeit mutogatja néki.
Napraforgó édeskedve mondja:
„Húgomasszony, sok lehet a gondja;
Elvennék én gondjaiból egy s mást,
Adja nékem azt a vörös sipkást!”
Szóval mondja Georgina: „Kérem,
Dehogy adom, hogy is adnám vérem!
Sokan vannak, szent igaz, de lássa:
Ők szívemnek a vigasztalása.
Mind oly édes, oly szelíd, oly ékes,
Mind vidám és mind oly egészséges!
Ha szegény is, de az anyjuk vagyok,
Mennyországom a szemükben ragyog."
A tolvajok
Árvacsalán a berekben
Egy boszorkány tekereg benn,
Egy boszorkány s egy boszorka.
Mi a dolga? Mi a dolga?
Tüzesbéka észreveszi,
A háznépet megneveti:
Kutty, kurutty!
Csak aludj!
A tolvajról mit se tudj!
Illa berek, nádak erek –
Úgy, úgy, úgy!
Fölriad a Pitypang: „Óh jaj!
Hol a kucsmám? Tolvaj! Tolvaj!”
Társa szólal: „Óh, a durvák,
Még a sipkám is lehúzták.”
Tüzesbéka ezen mulat:
Késő bánat ebgondolat.
Kutty, kurutty!
Csak aludj!
A tolvajról mit se tudj!
Illa berek, nádak erek –
Úgy, úgy, úgy!
Világot gyújt a boszorka
Fittyet hány a Pitypangokra,
Most az Árvacsalán serken:
„Pajtás, kutya van a kertben!
Fogjátok meg! Rajta! Rajta!
A cipőjét tőlünk lopta!”
Kutty, kurutty!
Csak aludj!
A tolvajról mit se tudj!
Illa berek, nádak erek -
Úgy, úgy, úgy!
Világos lesz a csalitban,
Árvacsalán magja csillan,
Háborog az egész liget,
A két tolvaj tovaüget,
Kereket old a lopottal,
Üthetik a nyomát bottal.
Kutty, kurutty!
Csak aludj!
Ne búsulj, ne haragudj!
Késő bánat ebgondolat -
Úgy, úgy, úgy!
A bál
Fel, hölgyek, urak, tűnőben a nyár!
Virágvigalom szép éjjele vár,
Puha pázsiton kész táncterem,
Élvezzük, a perc, ami jót terem.
Világít a Szent János bogara,
Zenél a virágok zenekara:
Poszméh, szúnyog és tücsök muzsikál,
A béka brugózik, acsa dirigál.
Forognak a párok, a moh dübörög,
Virág a virággal táncba pörög.
A tánc fejébe kijár a bók,
Hölgyek kezére a hálacsók.
Elhallgat időnkint a zenekar,
Hogy volt! Húzd rá cigány, de hamar!
Sohasem halunk meg! Így kiabál
A vidám sereg. Így áll a bál!
Így áll a bál, de az óra siet.
Vigadj virág! Ez az óra a tied.
Ma világodat éled, örömben úszol;
Holnap kopog érted a tél s aluszol!
