Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2024. július 30., kedd

Nőikar - 20

 El sem igen hittük, de idén 20 évesek lettünk. Április végén ünnepeltünk egy szépen sikerült koncerttel. Hála Istennek, közönség is volt, és ismét sikerült sok gyermeket bevonni a műsorunkba - voltak szavalók, s a rögtönzött kis refis kamarazenekar-énekkar is fellépett énekkel, furulyával, gitárral. Sőt, még egy anya-lánya produkció is volt, hiszen Klárit én kísértem, ahogy fuvolázott. Szépen sikerült este volt, a végén egy kis vendéglátásssal, jóízű beszélgetéssel. 

Ekkor kezdeményeztünk egy adománygyűjtést is, ami azóta sem zárult még le - a művelődési ház számára szeretnénk venni egy elektromos zongorát, hogy végre legyen ott egy rendes hangszer, amit mindenki használhat. Azóta többen is csatlakoztak a gyűjtéshez, sokan adtak kisebb-nagyobb összegeket, de még kell némi adomány, hogy egy tényleg jó hangszert vásárolhassunk. 




Anyák napjára készült

 újabb kis akvarellek anyumnak, anyósomnak.



Anonymus

 Június elején nagy port vert fel egy névtelen levél, melyet esperes urunknak küldött valaki éppen a választások utáni napon. A levél írója (aki a dunavecsei református Sokak nevében írt), egész szépen sorba vette a családunk iskolában dolgozó tagjait ("Ablonczy-rezsim") és név szerint felsorolva mindenkit, különféle gyalázásokat írkált. De mi nem is voltunk neki elegek, néhány kolléga is palettára került. Sőt, az új lelkész-házaspárt sem lehetett kihagyni, akik többek között "Ablonczy-kesztyűbábok"... (az nem baj, hogy nem is igen beszélgetnek a szüleimmel -talán pontosan ebből a megfontolásból, hogy elejét vegyék az effajta gondolatmeneteknek-, és sose kérik fel őket helyettesíteni sem...). Számos ponton vérzik ez a levél, mert pl. az idei "vacaknak" ígérkező táborokat összehasonlítja a korábbiakkal, amik nagyon jók voltak - nos, a korábbiakat az Ablonczyak és családtagjaik szervezték és csinálták végig (természetesen segítőkkel együtt). Ezek szerint mégsem (voltak) annyira rosszak ezek az Ablonczyak... De azért felteszi a kérdést: "Az iskolában minden dolgozó Ablonczy, mikor számolja már ezt fel az egyházmegye, miért nincs végre egy nem Ablonczy igazgatója, vagy miért nincs végre egy nem Ablonczy dolgozója az iskolának?" Nos. Az igazgató nem Ablonczy, hanem Sándor. Igaz, édesapám veje, de a levélíró hiedelmeivel ellentétben önálló gondolkodással bír, és sosem volt bólogatójancsi, aki apám parancsait teljesítette volna. Igen sok ütközésük volt, amíg együtt dolgoztak. S legutóbb a teljes tanári kar és a teljes presbitérium egyhangúlag választotta meg újra igazgatónak - lehet hogy jól végzi a dolgát? Amúgy az iskola nem minden dolgozója Ablonczy, hiszen ekkora családunk nincs is 😂- legalábbis itt helyben. Magamról is érdekes információkat tudhattam meg a levélből: "az igazgatóné, Ablonczy lány, akitől mindenki retteg az iskolában, felnőtteket csak kiosztani tud, de főként a gyerekek rettegnek, mert nincs hozzájuk egy kedves szava sem". Na ja! Azért jöttek a gyerekek minden nap ölelgetni a suliban, s a szünetben is, akivel találkozom, jön és megölel. Hát, nem volt elég pontos távcsöve a levélírónak... Amúgy, igen. Osztottam már ki felnőttet az iskolában, de annak alapos oka volt, mert mondjuk a pályára nem alkalmas ex-kolléga technika órán disznóólat csinált a termemből (nem tananyagba való tevékenységgel) és úgyhagyta, vagy hasonlók. Nem tűröm a rendetlenséget, ahogy a cserbenhagyást sem. Egyebekben pedig segíteni szoktam a kollégáknak, ahol csak tudok. Ja, és tudást is szoktam MEGosztani velük pl. továbbképzés vagy megbeszélés formájában... erről ennyit.

Summa summarum - a levél teljességéből sütött, hogy nem teljesen ép elmeállapotban íródott, én magam leginkább csak nevetni tudtam rajta - mert ezen vagy nevetni, vagy zokogni lehetett volna csak. Az aláírásról pedig a gadarai megszállott története jutott eszembe - amikor a megszállott emberből kiment a LÉGIÓ a disznónyájba. (A légió 3000 gyalogost számláló katonai egység volt a Római Birodalomban - a történetben a gonosz lelkek száma, akik kijöttek a megszállottból.)

Egy jó tanács -  lehet, pontosabban kelle tájékozódni, mielőtt vádaskodni kezdesz kedves Sokak, és nem fantazmagóriákkal traktálni bárkit is, mert a puska visszafelé is elsülhet... A levél miatt ugyanis nyugodtan tehettünk volna valamennyien feljelentést hitelrontás és alaptalan rágalmazás vádjával... 

Kéz- és egyéb izületi ügyek

 A kezem csak lassan javult, két hónap után kerültem el orvoshoz, addigra már többféle kenőcsöt, csuklómerevítőt és kineziós tape-t is használtam, s valamivel jobban voltam. Viszont az izületeim borzalmasan fájtak több helyen is a kezemen. Beutalt egy kéztő-alagútszindróma vizsgálatra, amit Kalocsán csináltak meg június elején. Ez hála Istennek negatív lett. Így maradt a régi nóta - a fájdalom és a zsibbadás a kezemben, az éjszakai fejfájásom a rossz fejtartás miatt, a nyak- és vállfájdalmam mind a rossz gerincemtől van. Kaptam 15 alkalomra szóló beutalót a dunaföldvári gyógyfürdőbe - gyógyvíz, gyógytorna, masszázs és tangentor. Röpke 50.000 Ft. Tegnap volt az első kezelés, egész jó volt, viszont utána éjjel minden bajom volt, annyira fájt mindenem. No, majd lassan alakul. Kaptam nyakmerevítőt is, ami néha jó, néha meg nem tudom. Amikor úgy érzem, akkor használom, egyébként igyekszem inkább pihentetni a nyakamat. Elkezdtem tornázni is, aztán abba is hagytam, de majd kellene folytatni. Kéne sokat sétálni is. A laptopomat állványra kellett raknom, hogy magasabban legyen a képernyője, így külön billentyűzettel tudom csak használni. Meg kellene tanulnom vakon gépelni is... ház ez nem fog menni, azt hiszem. Ja, és szedjem a Zeeloxant-t. Bármennyit is, amit a pénztárcám kibír... 

Közben a gerincem alsó része is megadta magát, a jobb lábam rendszeresen fáj, sokszor zsibbad, ha rosszul fekszem... Ennek is sérv lesz a vége, ha nem vigyázok... 

Az izületeim reumásak. Az tett be ennek a kérdésnek, hogy a télen elővigyázatlan voltam, és többször előfordult, hogy nem vettem fel kesztyűt, amikor enyhébb volt az idő. No, így még a nyáron is hordhattam a kis zokniból készült kesztyűimet, annyira gáz volt a helyzet. A legrosszabb a jobb kezem hüvelykujja. Most, amióta a 40 °C körüli idők voltak, nem fáj. 

Rozzant, vénülő tyúk lettem... de ebből is van tanulság, sokkal jobban kell vigyáznom magamra...