Szombaton reggel ez volt az egyik Ige az Útmutatóban.
Barnit kora reggel Soltra kellett vinnem a szegedi buszhoz. Köd volt, még sötét is, nem mentünk túl gyorsan. Apostag után nem sokkal átugrott előttünk egy őz. Rögtön, reflexből fékeztem mert átvillant egy barátunk megjegyzése az agyamon - ahol egy őz ugrik, ott több is lesz. Volt. A második őzike az autón csattant. Megálltunk, de a két őz eltűnt. Az autón se látszott súlyos sérülés, így folytattuk az utat. Barni elérte a buszt. Hazafelé direkt lassan jöttem, kémleltem az út szélét, de az őznek nyoma sem volt.
Itthon jobban megnéztem a kocsit. Az őz a bal első keréknek ütközött neki, utána az ajtóra is felkenődött mellettem. Ha egy kicsit előrébb, vagy hátrébb csattan a kocsinak, az összetört volna, és a légzsákok is kinyíltak volna... Így csak egy alig látható horpadás lett a kerék mögött a lemezen...
Mi ez, ha nem az Úr Isten csodálatos gondviselése???
Szegény őzet sajnálom... ő szerintem nem élte túl a találkozásunkat...
