Sógornőmék Délvidéken élnek, s a télen megbeszéltük, hogy közösen el fogunk kirándulni a Vaskapu-szoroshoz, ahol ők korábban már jártak. Izgalmasnak ígérkezett az út, így apu is csatlakozott hozzánk. Jó is, mert kicsit sokan voltunk - Janka Marcija és Barni Zsuzsija is velünk tartott - és nem fértünk volna el az autóban. Az utazásban még egy sógornőm vett részt a családjával.
Hétfőn délután mentünk Maradékra, ahol finom vacsorával vártak minket. Kaptunk szállást is a vendégfogadó részlegen. Borzasztó meleg volt aznap, én alig aludtam valamit, ami nem volt túl jó. Csillag az autóból kiszállva rögtön felfedezte a játszóteret, ahol nagyon jól érezte magát.
Kedden reggel indultunk az Ezüst-tóhoz, ami valójában a Duna holtága ott, ahol a folyóban elkezdődik a román-szerb közös határ (Zatonje). Útközben megálltunk Belgrádban, hogy megnézzük a Nándorfehérvári várat. Hatalmas, nagyon szép, és még magyar nyelvű emlékkő is van benne 1456 dicső viadalára emlékezve. A város széli Ikeában ebédeltünk, aztán folytattuk az utat. 4 autóval közlekedtünk, nem volt egyszerű figyelni egymásra, főleg bent a városban, de egész jól sikerült, Dani ügyesen vezetett bennünket. A kemping a tóparton volt (kis családi vállalkozás). Nagyon hangulatos volt és a tulajdonos házaspár nagyon kedvesen saját készítésű bodzaszörppel és pálinkával fogadott bennünket. A délutánt a sátrak felállítása után a vízparton töltöttük. Nagyon kellemes volt a víz, élvezték a gyerekek. Estére nagy vihar kerekedett, dörgött, villámlott, süvített a szél és órákig esett az eső. A gyerekek nagyokat sikítottak az égzengéstől, de végül mindenki el tudott aludni. A mi sátraink nem áztak be, nagyon jót aludtunk.
Szerdán mentünk a Vaskapuhoz, egészen az első vízierőművig, amit csak röviden és távolról tudtunk megnézni, mert a biztonsági őrök kitessékeltek minket a parkolóból. Az út csodálatosan szép volt, valóban ez lehet a Duna legszebb szakasza. Sok helyen megálltunk fényképezni és az ebédet is egy olyan vendéglőben fogyasztottuk el, ami a folyóra nézett. A teraszon ültünk, bár a szél mindent vitt. Rostélyos tálat kértünk, amin sokféle finom szerb húsféle volt, és a minimálisnál is kevesebb köret. Így annyira nem laktunk jól. Ebéd után mi Galambóc várát vettük célba, a többiek fürödtek a strandon. Ez a vár kívülről varázslatos, de a belépő egy nagy lehúzás, mert bent alig van látnivaló, és nem is lehet a teljes várat bejárni, mert építik. A vár alatt nagyon széles, kb 6 km a Duna. Mikor utánanéztem, kiderült, hogy ott régen egy hatalmas sziget volt, aminek a nagy részét elöntötte a víz, mikor a vízierőmű miatt felduzzasztották a folyót. Ezen a szigeten játszódik Jókai Aranyembere. Hazafelé még kenyeret vadásztunk. Galambócon kedves magyar nyelvű hölgy próbált segíteni nekünk, de ott nem volt kenyér. Végül Marci szimata vezetett bennünket egy nagyobb település pékségéig, ahol finom friss cipókat kaptunk. Este a fiatalság éjszakai fürdőt vett a kemping melletti tóban. Volt ott egy forrás is, aminek nagyon finom volt a vize.
Csütörtökön tábort bontottunk, és még búcsúfürdést rendeztünk. Janka, Marci, Márti és Klári a kemping melletti stégtől átúsztak a túlparti strandig. Visszafelé Zsombor is úszott néhány unokatesót kísérve. Jött mellettük a gumicsónak is, csak félúton kiderült, hogy lukas... A holtág túlsó végén ebédeltünk egy nagyon menő és piszok drága helyen. Tanulva az előző napból, plusz köretet kértünk. Még jó, hogy elcsomagolták amit nem tudtunk megenni... 😅 Fain játszótér is volt ott, a kicsik nagyon élvezték. Ebéd után apu, Janka és Marci hazaindultak, mi meg még Maradékra. Útközben megnéztük Szendrő várát. Óriási vár, nagyon tetszett mindenkinek. Sok látnivaló itt sem volt, de a fantáziánkat beindította, amit láttunk. Ennek a várnak az ostromakor halt meg Kinizsi Pál. Este Maradékon pizzáztunk, aztán a fiatalok táncoltak, az öregebbek beszélgettek, a fáradtak (pl. Csillag meg én) aludtak.
Pénteken délelőtt még játszottak, én meg repetáztam az alvásból. Ebédre megjött Dani családja, mert születésnapot ünnepeltünk. Jót beszélgettünk, aztán indultunk haza. 8 körül érkeztünk meg. Jankáék finom vacsorával vártak, amivel a közelgő házassági évfordulónk alkalmából köszöntöttek.
