Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
2017. december 30., szombat
Kodály Zoltánra emlékeztünk
A december java ezzel a készülődéssel telt el számomra. Vetélkedőt szerveztem a helyi általános iskolásoknak (6-8. osztályos korosztály) és egy koncertet a helyi énekkarok részvételével. Mindkettőben sok segítséget kaptam, amiért hálás vagyok.
Mindkét rendezvény szépen sikerült. A gyerekek jól érezték magukat a vetélkedőn, talán kicsit jobban megismerkedtek Kodállyal és talán kicsit közelebb kerültek a komolyzenéhez. Mindenesetre egy jó élménnyel gazdagabbak lettek.
A koncert is szép élmény volt azoknak a keveseknek, akik az éneklőkön kívül eljöttek meghallgatni. Nem lehetek elégedetlen mégsem, mert a Művelődési Ház nagyterme majdnem teljesen megtelt. A videót megnézve lehet, hogy úgy tűnik, ez egy igen gyenge történet - nagyvárosi viszonylatokban lehet, hogy az. A helyi viszonyaink között mégis jelentős, mert mindenki megmozdult, aki részes lehetett benne, és hozta a magáét, amitől színes lett az este. Felelősséget persze csak azért vállalhatok ebben is, ami az én részem volt...
Ami a videóról sajnos lemaradt, az a koncert végi közös éneklés. A kórusok az Adventi ének-et énekelték együtt egy szólamban, zongora és furulya kísérettel. Ezután a nézőkkel együtt bekapcsolódtunk egy kezdeményezésbe, ami éppen akkorra esett - együtt énekeltük el az "A juhásznak jól van dolga" és a "Röpülj páva, röpülj" kezdetű dalokat egy országos felhívás alapján, Kodályra emlékezve.
Hiába szidtam magam menet közben, hogy mi a csudának erőlködök, szervezek ennyi pluszt a saját és a mások életébe, mégis úgy gondolom, megérte. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)