Janka nyári-élmény rajza

Nagyon ötletesnek találom - és szépen is kivitelezte, ezért bátorkodom itt megosztani :-)

Mátraháza, Martonvásár

A szünet végén Jankáék Mátraházán voltak kórustáborban. A záráskor érte mentünk, gondoltuk, kirándulunk egyet közben.

Istentisztelet után indultunk (Vasárnap lévén), s pont az ebéd végére értünk oda. Miután átvettük leánykánkat, lesétáltunk a Rákóczi-forráshoz. Lefelé nem is volt semmi gond. Útközben megdöbbenve néztük, ahogy a fél erdő elpusztult állapotával találtuk szembe magunkat. A forrás vize azonban nagyon finom volt. Viszont a felfelé út... Csak háromszor kellett megállnunk, mert nem bírtam tovább menni... Ajaj. Itt valakinek az állóképessége, edzettsége egyenlő lett a nullával... A kislányaink viszont nem bírták ezt a lassú tempót, s kérték, hadd menjenek előre. Jó. Figyeljék a jelzést, nagyon nem tévedhetnek el, hiszen a táv nem túl nagy, s egyszer odafelé már végigmentünk az úton. A nagyobbak fogadtak apával, hogy a kicsik el fognak tévedni, s megkaptuk, milyen felelőtlenek vagyunk... Nagy nehezen végre felértünk az üdülőhöz. A kicsik sehol. Először azt hittük, hogy a szintén előretörő nagyok elbujtatták őket, de nem. Tényleg eltévedtek. Nesztek nektek felnőttek... Na, jó. Mindenkinél van telefon. Én fent maradok, hátha közben odaérnek (meg amúgy se tudok már egy tapodtat sem mozdulni), a többiek háromfelé szétszéledve keresni kezdték a kicsiket. Nagy kiabálás: Mááártiii! Kláááriii! Úgy 10 perc múlva csörög a telefonom - Megvannak! Valóban eltévedtek, de rájöttek és visszafordultak, de mi addigra már nem voltunk ott. Klárinak kibicsaklott a bokája, s a sírását hallották meg, úgy találtak rájuk. Apa a nyakában hozta fel az autóig. Bekötöztük vizes pólyával a lábát, beültettük leghátulra, mert ott fel tudtuk pockolni a lábát (jól megsértődött, mert hazáig ott kellett utaznia). 

Ezután felmentünk a Kékestetőre. Még sose voltak itt a gyerekeink, így ideje volt, hogy lássák. Klári hősiesen bicegett a fájós, immáron szépen feldagadt lábán, de a kilátót nem akarta kihagyni. Csodás látvány volt, ahogy körülnéztünk. Frissítésként jégkrémeztünk is egyet - ha lúd, legyen kövér alapon. Szép délután volt, nagyon élveztük minden bajával együtt. :-)

 

 Szeptember 16-án Martonvásáron voltunk, a Magyar Népdal Napja nevezetű fesztiválon. Az idő elég borongósan indult, de aztán az eső mégis időben elvonult. 

Először az óvodamúzeumot néztük meg - ha már ott voltunk, s ennek az udvarán kezdődtek az események. Nagyon érdekes kiállítás van ott, érdemes megnézni. Ezután a kirakodóvásárt vettük célba, miután furulyaszó ütötte meg a fülünket. Bán Gyuri ügyesen csalogatta  a vevőket magához. Gondoltam, baj lesz, ha én odamegyek. Hát igen. A pénztárcánk laposabb lett, de végre van igazi dunántúli népi furulyám, körtemuzsikám. Elvarázsolt a hangja az az igazság. :-)

Hamarosan jöttek a Langaléta Garabonciások, akiket Szeremlén már láttunk Pünkösdkor. Most a Háry Jánosról szóló műsorukat adták elő. Természetesen ezúttal sem maradhattunk ki mi sem a szereplésből. Apát rögtön beválasztották "Evörlászting" bárónak, de később Barni is kipróbálta, hogy a csapszéket át tudja-e ugrani. Vicces műsor volt, jól mulattunk.

Ezután a Bahorka Társulat vásári komédiája következett sok énekkel, játékkal. Itt is szinte mindannyian szerepeltünk - én seprűn lovagoltam, Barni Kossuth bajszáért küzdött, Apa lóvá alakult egy másik fickóval együtt és megpatkolták őket, Mártinak megjövendölték, hogy karmester lesz (!) - na, ezen aztán vihogtunk nagyot - és még vezénylet is, amíg énekeltünk, mindkét kislány táncolt, célbadobott, szóval nagyon jó kis műsor volt ez is.

Ezután ebédet kerestünk magunknak. Nos, az ára meglehetősen borsos volt, bármit is nézegettünk. Végül a fiúk sült kolbászt ettek, Márti palacsintát (amitől természetesen nem lakott jól), Klári lángost (amit nem bírt megenni), mi Jankával laskát kértünk, s végig is néztük, hogyan készül el. Nagyon érdekes volt. A tésztája olyan mint a lángosé, csak krumpli is van benne. Ezt a sparhelten kerekre kilapítják. Mikor az egyik oldala megsült megfordítják, s amíg a másik is sül, megkenik tejföllel, tesznek rá hagymát, savanyú uborkát, sajtot és valamilyen húsfélét, amit kér az ember, végül félbehajtják. Nagyon finom volt! 

Ebéd közben már hangoltak a gyerekek a színpadon. 450 gyerek énekelt két népdalcsokrot, az egyiket a Csík zenekar kísérte. Ezenkívül mindegyik csoportnak saját műsora is volt. Gyorsan foglaltunk magunknak helyet jóval a műsor megkezdése előtt, mert éltünk a gyanúval, hogy különben végigállhatjuk - jól is tettük. Hosszú volt azonban még az idő, így apa a két kislánnyal elment a játékokat felfedezni. Igen klassz játékok voltak itt is, ugyanúgy, mint Szeremlén, csak ezek mások voltak. 

A gyerekkórusok koncertje fantasztikus volt. Mögöttünk azonban egy sornyi nyugdíjas énektanár csücsült, akik folyamatosan kommentáltak, ami eléggé zavart minket. Klári tátott szájjal hallgatta az előadásokat, Barni aludt a kabátja alatt. Márti elhagyta a kabátját valahol, nem is találtuk meg. Az ének végére megérkezett a műrepülő pilóta is, jó nagy hanggal, úgyhogy majdnem frászt kaptunk tőle. Bemutatója után mi hazaindultunk, mert eléggé elfáradtunk, s ekkorra már igen nagy volt a tömeg, mert a java még ezután következett. Nekünk azonban ennyi is elég tartalmas és nagy élmény volt, úgyhogy megelégedve indultunk haza. 

A helyi iskolások műsora: