Még több zene :-)

Szívemet hozzád emelem és benned bízom, Uram

Áll a Krisztus szent keresztje

Homoródszentmártonban jártunk

Homoródszentmárton a testvértelepülésünk Erdélyben, Székelyudvarhely közelében. Az ottani református gyerekek szoktak jönni hozzánk az alkotótáborba, mi meg az ifisekkel szoktunk menni hozzájuk. Én magam most voltam ott negyedszerre. 

Mint a térképről látható, az út igencsak hosszú - de gyönyörű (persze az utazónak több látványt nyújt, mint a sofőrnek). 

Persze az indulás nem volt zökkenőmentes. Vasárnap délelőtt akartunk indulni, de reggel kiderült, hogy a kislányaink személyi igazolványa lejárt, meg egy kislánynak nem is volt, aki velünk szándékozott jönni. Így Hétfőn reggel megszálltuk az okmányirodát, kaptunk ideiglenes igazolványokat, és ennek birtokában egy nap csúszással indultunk. 

Az új autópályán mentünk át a határon. Volt két határőr egymás mellett - egy kék inges, meg egy fehér. A fehér állt közelebb, odaadtam neki az igazolványokat. Erre a másik sértődötten megjegyezte, hogy legközelebb a magyarnak próbáljam odaadni először.... Nem volt rájuk írva melyik-melyik, ráadásul honnan tudtam volna, hogy nem két külön bódé van (mint más határokon), hanem együtt ellenőriznek egy bódénál?... 

Az Arad-Déva közti szakaszon belefutottunk egy óriási záporba - több kilométeren keresztül szinte semmit  sem lehetett látni a szélvédőn keresztül. Nagyon gáz volt, legszívesebben félreálltam volna, de nem lehetett, mert apuék a másik kocsival jóval előrébb jártak. Így viszont felfrissült a levegő, és nem 40°C-ban kellett utaznunk. Láttunk várakat, templomokat, szmájlis közlekedési lámpákat Meggyesen (lehet, azon vigyorgott, hogy vajon ki tudjuk-e kerülni a hatalmas kátyúkat az úton?), és gyönyörű hegyeket és hegyeket és hegyeket. Találkoztunk öngyilkosjelölt motorossal, aki őrült módra cikázott az autók és kamionok között - előtt  - mellett, és belefutottunk az elmaradhatatlan kordékba (amik immár rendszámtáblával vannak ellátva) és tehéncsordákba. 

Már este volt, mire odaértünk Szentmártonba. Gyorsan felvertük a sátrakat, amíg még láttunk, aztán elfogyasztottuk a finom vacsorát, amivel vártak minket. Közben kiderült, hogy a Janka ruháit tartalmazó táskát sikerült otthon hagynunk. Szegény teljesen kiakadt. De összedobtunk neki elegendő ruhát a hétre, sőt, még a helyi tiszteletes asszony is hozott át neki.

Kedden a Bágyi-hegyet vettük célba, ami a falu mellett található. Erről a hegyről körbe látható az egész környék, mivel erdő nélküli kopár legelő az egész. Láthatóak a környező falvak, tavak, a Hargita vonulatai - csodás látvány, mintha a környező világ közepén  - tetején lenne az ember.

Vacsorára finom fánkot kaptunk ajándékba egy kedves házaspártól, akik többször is jártak nálunk, mikor én még gyerek voltam.

Szerdán nagyobbat kirándultunk. Parajdra mentünk a sóbányába. Sokat változott, mióta legutóbb (9 éve) ott jártunk. Lehet drótkötélpályázni, ugrálóvárazni, ping-pongozni, tollasozni, mozizni. Van egy kiállítás a bánya történetéről és el lehet csendesedni a kápolnában. Közben pedig tisztulhat a légzőrendszerünk. Parajd után Korondot vettük célba, ahol vásárolhattunk. Mi pl. szépséges ingeket (mamával, Jankával egyformákat :-). Vásárlás után Rugonfalvára mentünk, ahol a hegyek között a völgyben egy kis tó található. Itt hűsítettük le magunkat a nagy melegben. Visszafelé akadt egy kis probléma, mert a mikrobusz nem akart indulni, be kellett húznunk. Kiderült, hogy a generátorral akadt némi probléma, alkatrészt kellett hozzá rendelni - így a további hosszútávú kirándulások terve dugába dőlt. Este finom pizzát kaptunk ajándékba egy kislány családjától, aki többször is itt volt nálunk az alkotótáborban. 

Csütörtökön meghívást kaptunk Bükkfalvára egy bográcsozásra. Vadregényes ösvényeken, hidakon, patakmederben, kertek alatt, réten keresztül jutottunk el oda. Annyira klassz volt! Már csak azért is, mert eszembe jutott, hogy én ezeken az ösvényeken már jártam gyerekkoromban. :-) A gyerekek pancsoltak a Homoródban, mi meg lelkesen beszélgettünk évek óta nem látott ismerősökkel. 

Pénteken az almási híd alá igyekeztünk hűsölni. Nagy pancsolás után ismét elmentünk az előző napi bográcsozás helyszínére, ahol a házigazda éppen nem volt ott. Azért bevettük magunkat az udvarra (mivel előző nap felhatalmazott rá), és nagyokat játszottunk. Később megjöttek a gazdáék is, szintén Vecséről (aznap) érkezett vendégeikkel. Volt nagy virulás a hazaiak láttán! :-)

Este nem tábortüzeztünk, de azért végigbeszéltük a hét élményeit. Szombaton kaptunk búcsúajándékot, egy karkötőt és egy idézetet. Aztán vártuk hogy elkészüljön a kisbusz, hogy indulhassunk haza. Vártunk és vártunk egész délután. Kettőre ígérték. Ötkor apu a helyi lelkésszel elment utánanézni a javítás menetének. Kilencre vissza is értek autóval együtt. Én meg igyekeztem volna aludni minél többet, de nem jött álom a szememre. Csak csukott szemmel feküdtem és szenvedtem a hangyáktól (az udvarra terítettem ki a hálózsákot, mivel a sátrat már reggel összecsomagoltuk). Már tuti volt, hogy egész éjjel menni fogunk, mert haza kellett érni az istentiszteletre, mivel nem volt helyettes itthon. Kissé frászban voltam, mert utálok éjjel vezetni, kanyargós úton pláne. Ráadásul én nem is tudok fennmaradni éjszaka, reggelig meg semmiképpen... Lesz, ami lesz, azért 21.15-kor elindultunk - legalább melegünk nem volt. Kisebb volt a forgalom, mint odafelé, de azért volt. Kamion is, nem csak kocsi. Arad után megint összeakadtunk az esőfelhőkkel, melyek bőven ontották az áldást magukból. De akkor már az autópályán voltunk, amin alig volt forgalom, így azért nem volt olyan rossz a helyzet. Fél 4-kor értünk a határra, gondolkodtam is, mit kell ilyenkor köszönni, de a határőr megoldotta a helyzetet, nála már reggel volt. A határ után megálltunk kicsit pihenni egy parkolóban. Négykor indultunk tovább. A kisbusz tankja éppen Kecskemétig bírta az első benzinkútig :-). A határon még sötét volt, de Kecskeméten már teljesen világos. És a világossággal együtt mintha jobban fel is ébredtem volna. Addig bizony néha összefutott előttem a két fehér sáv meg a piros lámpák, de meglepődve tapasztaltam, hogy álmos nem voltam. Néha merevedett a nyakam, de nem akartam elaludni. Igyekeztem nagyon erősen koncentrálni az útra és ez segített. Meg az imádság - nem is kicsit. Kecskemét után is csak 3 kamion volt előttünk, aztán senki, így nagyon gyorsan, 6 órára haza is értünk. 

Ki se pakoltunk, hanem irány az ágy. Kiadtuk a gyerekeknek, hogy nézhetnek mesét, játszhatnak, de nincs hangoskodás, mert aludnunk kell. Rendesek voltak, hagytak is. Délben arra ébredtünk, hogy a tesóim ebédet hoztak nekünk :-). 

Egész héten reggel - este a tékozló fiú történetéről volt szó. Jó volt ilyen részletességig átgondolni újra. Volt személyes mondanivalója is. Érdekes volt látni azt is, hogy ki-ki, aki az alkalmat tartotta, hogyan fogja meg a rá bízott részt. :-)

Jó volt együtt lenni a szentmártoniakkal, akik hűségesen ott voltak velünk egész héten, szombaton is egészen az indulásig kitartottak mellettünk. Sokat játszott a társaság (kártyajátékok, foci) és szövődtek a barátságok. 

Hasznos hét volt mindenféle szempontból, akkor is, ha én csak csendes megfigyelő (sofőr) voltam. Megtehettem, amire régóta vágytam - kifeküdtem a szabad ég alá és órákig bámultam az eget. Gyönyörködtem a tájban. Talán kicsit sikerült töltődnöm... :-)

Még több kép

Irány az Őrség!!!! :-)

Az idén először pályáztunk az Erzsébet programon belül nagycsaládos nyaralásra, és nyertünk (4 éjszakányi szállást és étkezést - ingyen). :-) Tehát életünkben először elmehettünk családostul nyaralni - idegen helyre. A lehetőségek közül Lentit választottuk. A termálfürdő panziójában kaptunk szállást 4 éjszakára.

Mivel előző héten Kádártán voltunk hittantáborban, úgy döntöttünk, nem jövünk haza, hanem ott maradunk és onnan megyünk majd tovább - így spórolunk egy kicsit az utazáson és megnyújtjuk néhány nappal a nyaralást is. 

Szombaton egész napos Balatonozást rendeztünk Alsóörsön. Ilyenben még nem volt része a gyerekeknek, nagyon élvezték. Fürödtünk, vízibicikliztünk, vattacukroztunk, játszottunk, jól éreztük magunkat. 

Vasárnap Kádártán voltunk templomban. Számomra kicsit idegen hangnemben, de nagyon jó igehirdetést hallgattunk az ottani igen barátságos lelkész tolmácsolásában. Délután megnéztük unokatesómék új lakhelyét, aztán Veszprémben sétáltunk kicsit, ahol teljesen véletlenül másik unokatesómmal futottunk össze. :-)

Hétfőn megnéztük a Herendi Porcelángyár múzeumát. Meglepetésemre nagyon tetszettek a szebbnél szebb porcelánok a gyerekeinknek is! :-) Ezután továbbmentünk Kislődre, ahol bevetettük magunkat a kalandparkba. Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett és rendkívül jól szórakoztunk. Egy csalódásom volt csupán (meg Jankának és apának is), hogy mivel vizes volt a ruhánk a végén, nem próbálhattuk ki a drótkötélpályát. Viszont a kicsik igen, és boldogan hódították meg a különböző pályákat. Barni először félt csúszni, de aztán úgy belejött, hogy alig lehetett lekönyörögni a pályáról. Közben rájöttem, hogy ha én is szeretném ezt az élvezetet kipróbálni, akkor gyerekek nélkül kell odamenni, mert ezt velük együtt nem lehet csinálni...

Kedden indultunk Lentibe. Útközben megálltunk Keszthelyen, ahol kicsit elidőztünk a kastélyban - megállapítottuk, hogy ide még vissza kell jönni, mert idő hiányában nem tudtunk mindent megnézni. Továbbindulva még Zalavárra is bementünk. Itt megnéztük a Kisbalaton-házat, ami igazán érdekes volt. Nagyon klassz volt az udvara is - sövénylabirintussal, érdekes vízügyi játszótérrel (zsilipekkel, vízátemelőkkel). Megnéztük az árpádkori romtemplomot és az ásatások helyét is.  Négy óra körül értünk Lentibe, így miután elfoglaltuk a szobáinkat, vacsora előtt még el tudtunk menni a fürdőbe is. Ez lett aztán a bevett szokásunk - napközben kirándulás, este pancsizás a fürdőben, aztán vacsi. Apa egy plusz úszást is beiktatott magának minden reggel reggeli előtt. Merthogy a szálláshoz ingyen fürdőzés és egy erdei kisvasutas kirándulás is tartozott. :-)

Szerdán Szentgyörgyvölgy - Velemér volt az úticél. Közben Nemesnépen megálltunk megnézni egy híres fazsindelyes haranglábat. Aztán megnéztük, milyen is a Szlovén határ, hogy lássanak ilyet is. Szentgyörgyvölgyön megálltunk, és turistaúton sétáltunk át Velemérbe. Szép kis erdei séta volt. Velemérben az árpádkori templom aztán lenyűgözött minket a szépséges freskóival és fényjátékával. Megtudtuk azt is, hogy a török korban a templom mellől elpusztították a falut, így a templom magában maradt meg az új falu határán kívül és ma már alig észrevehető, mert körbenőtte az erdő. Visszatérve Szentgyörgyvölgyre, elmentünk Csótár Rezső fazekasmesterhez, ahol a gyerekek belekóstolhattak a korongozás művészetébe. Még éppen a vihar előtt értünk vissza Lentibe, úgyhogy  az eső már a fürdőben ért minket.

Csütörtökön, mivel nem volt túl jó kirándulóidő, délelőtt kisvasutaztunk Csömödérre. Érdekes út volt, láttunk szép madarakat, őzeket, maga a táj is gyönyörű volt. A csömödéri faluvégen nem csárda várt minket hanem egy szívélyes köszöntőtábla, és a "Büfé a gőzőshöz" nevezetű felfrissülő hely, nomeg egy pompás kis park szellemesen megoldott ülőalkalmatosságokkal. Délután Szécsiszigetre mentünk, ahol egy "kastélyt" és egy szépen felújított vízimalmot néztünk meg a Kerka partján. Este megint pancsolás folyt - a lányok egymással versenyezve próbáltak megtanulni úszni. Klári bátran úszkált a víz alatt, Márti inkább felette és kevésbé bátran, de azért ügyesen. 

Pénteken Zalalövő felé vettük utunkat. Megnéztük a római kori múzeumot és a romokat, léptünk néhányat a borostyánkő úton. :-) Ezután Őriszentpéter volt a következő állomás. Nehezen, de megtaláltuk a szintén árpádkori templomot, amiben freskók nem voltak, ellenben magyar nyelvű igeversek voltak a falra festve a hajdani református birtoklók jóvoltából :-) A templomtól nem messze egy régi téglaégető is volt. Innen Szalafőre mentünk, ahol Pityerszeren megnéztük a múzeumfalut. Érdekes házak, leleményes fejtörő játékok, és egy éjszakai életet bemutató szoba volt a látványosság része. Mivel aznap volt a 16. házassági évfordulónk, fagyiztunk is egyet egy szép szőlőlugas árnyékában. Hazafelé megnéztünk még több templomot is - Bajénsenyén, Magyarföldön, Szentgyörgyvölgyön - mindegyik egy élmény volt: Bajánsenye - a barátságos és szívélyes fogadtatás temploma, Magyarföld - egy alig néhány éves fából készült ökumenikus templom élménye, Szentgyörgyvölgy - kékre festett fakazettás templom, ami éppen akkor állt felújítás alatt. 

Szombaton reggel már pakoltunk, de apa a kislányokkal még elment fürdeni egyet. Reggeli után búcsút vettünk Lentitől, és elindultunk hazafelé - most a Balaton déli partján. Jó hosszan utaztunk, de a nagy kalandunk után jó volt hazaérni. 

Nagyon szép nyaralásunk volt, sok-sok élménnyel, kényeztetéssel. Köszönet a Magyar Államnak, hogy létrehozta az Erzsébet programot, amivel ez lehetővé vált!

--::--::--::--::--

Az egyik helyen, ahol voltunk, megjegyezte valaki, aki bemutatta nekünk a helyet, hogy milyen jó ennyi intelligens gyereket együtt látni (mondta ezt a gyerekeinkre!), sőt, miután elbeszélgettünk és kiderült, hogy pedagógusok vagyunk, még a belépőt sem kellett kifizetnünk a gyerekeknek sem... Ilyen is van és jó tapasztalat :-)

--::--::--::--::--

Találtunk olyan katolikus templomokat, aminek a fennmaradása, értékeinek megőrzése, különlegessége a református eleinknek köszönhető, és a belépőért cserébe képeslapot adtak a templomról :-). Olyan református templomot is találtunk, ami zárt ajtókkal fogadta a látogatót és nem is óhajtotta azt kinyitni az illetékes lelkész, de olyat is találtunk, ami nyitott ajtókkal várta az arra járót, magyar-német-angol újszövetséggel, vendégkönyvvel, röviden leírt templomtörténettel az úrasztalon - ez nekem nagyon tetszett! :-)