Írások és gondolatok családról, keresztyén hitről, zenéről s egyebekről...
Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
Kipurcant lelkem terápiája. Reggel ezt hallgattam az ágyban, csukott szemmel, teljes csöndben. Mintha a Mennyországban kalandoztam volna lélekben.
Valódi hajnal. Mikor a lélek elhagyja porhüvelyét és megérkezik az ismeretlenbe, ahol az Isten dicsősége veszi körül. "Gloria in excelsis Deo - Dicsőség a magasságban Istennek..."
Felszabadulás, békesség, öröm...
Hatalmas lelke van ennek a norvég srácnak... valamit nagyon tud :-)
Tiszakécskén dr. Méhes Balázs (orgonaművész, tanár) tevékenysége nyomán nagyszabású rendezvénysorozattal emlékeztek meg J. S. Bach születésének 330-ik évfordulójáról.
Balázs a tanárom volt, mindig felnéztem rá, nagyszerű muzsikusnak, nagy tudású embernek tartom. Sok mindent tanultam tőle, amit az iskolai oktatásban én is igyekszem szem előtt tartani és aszerint tanítani - pl. a zenetörit, mert ezen a téren kaptam tőle a legtöbbet.
Tudtam a rendezvénysorozatról, csábított is nagyon, el kéne menni, meg kéne hallgatni, mert tuti nagyon jó lesz... DE... messze van, bonyolult leszervezni a gyerekek mellett és még jöttek a kifogások, így nem vettem erőt magamon ÉS lemaradtam erről a nagyszerű koncertről IS.
Ma megláttam miről maradtam le.
És nem csupán hallgatóként. Ugyanis a koncerten a megye minden jelentős egyházzenei muzsikusa ott volt (a képek alapján) és énekelt.
Persze erről is én tehetek.
Begubózva éldegélek a magam kis világában, nem veszek tudomást a külvilágról - így értelemszerűen a külvilág is elfelejti, hogy létezem és esetleg lehetne velem is kezdeni valamit. Lehetne gyülekezeti kórusunk, de nincs, mert a családunkon kívül nincs, aki részt venne benne (hangja, ideje, kora, érdeklődési körének mássága miatt). Pedig hiányzik, nagyon is hiányzik.
Én magam pedig mindig is középszerű voltam. Mindig hátul kullogtam a társaim között, hiszen egyszerű falusiként hogyan is vehettem volna fel a versenyt azokkal, akik "zeneiskolában nőttek fel". Az nem számít, hogy a szívem mennyire volt benne abban amit csináltam, mennyit kellett tepernem, hogy valamennyire behozzam a lemaradást, így is csak utolsó voltam.
És ez nem is változott. Igen, sok minden van bennem, de azt nem tudom olyan formában előhozni, hogy arra bárki zenész is azt mondja, hogy na igen, ez jó. Persze laikusok sokszor dicsérgetnek, hogy valami tetszett abból, amit hallottak (pl. a dalaim közül - és ez jól is esik), de olyan kritikát vagy elismerést még sosem kaptam, akinek a véleményére zeneileg is adnék, akit én magam nagyra tartok muzsikusként. És nem is vagyok ezen meglepődve, mert az önkritikám elég fejlett, így tudom, hogy bizony lehetne az más is, több is, jobb is, amit csinálok.
Mindenki azzal dolgozik, amije van, amilyen lehetőségei vannak. És ez sokszor csak a maga szórakoztatásához elég....
Rá kellett jönnöm, hogy bizony én is többre vágyom. Jó lenne részt venni ilyen nagyszerű zenei élményekben, mint amilyen a fenti koncert volt akár hallgatóként, de énekesként még inkább. Jó lenne olyat alkotni, ami elismerésre méltó muzsikusok szemszögéből is, nem csupán néhány laikus szemében. Jó lenne nem elfeledettnek, leírtnak lenni...
A kórussal most tanuljuk Reményik Sándor - Templomok című versének megzenésített változatát, ami pontosan erről az érzésről szól - nekem legalábbis...
Reményik Sándor: Templomok
Én csak kis fatornyú templom vagyok, Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő, A szellemóriások fénye rám ragyog, De szikra szunnyad bennem is: Erő.
S bár irigykedve holtig bámulom A dómok súlyos, drága titkait, Az én szívem is álmok temploma És Isten minden templomban lakik.
Megintcsak Fb-os megosztás során került elém a videó, amit szeretnék itt is megosztani. Mindig nagy öröm a számomra, ha ismerősi körömből egy nagyszerű alkotást látok megszületni, főleg, ha zenéről van szó. Ez pedig egy valóban nagyszerű alkotás.
Főiskolás csoporttársam férje a csellistája a zenekarnak, mely a Bella Banda névre hallgat. Eddig nem tudtam róluk, de ezután remélem még sokat hallok felőlük. Egy Thököly Vajk (ma élő erdélyi költő, pedagógus) verset adnak itt elő.
Ha a képet nem látnám, maga a zene is magával ragadó. Népzenétől átitatott alkotás, a váltakozó lüktetése teljesen megbolondítja (jó értelemben), vagy inkább megfűszerezi az egészet. Egyszerű dallam, kristálytiszta előadás. Ha a képeket is nézem hozzá, még elragadóbb az egész. Nagyon tetszik, csak gratulálni tudok a zenei és képi alkotóknak, előadóknak! :-)
A suliban együtt néztük a gyerekekkel. Vittünk hegesztőpajzs-üvegeket, lyukasztottunk papírokat, vittünk ki egy tálcán vizet. A gyerekek újítottak is - a kezükkel formáltak lyukat, és az azon átszűrődő fényt nézték. Szóval volt itt mindenféle módszer, és kicsik-nagyon együtt élvezték ezt a különleges természeti jelenséget. :-)
...ez nem éppen úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de így is érdekes :-)
A két nagyobbik matekversenyeken indult és egész ügyesen is szerepeltek. A Zrínyi matekverseny megyei fordulójában Barni a középmezőnyben végzett, Janka 43-ik lett. A MATEGYE megyei matematika versenyén Barni 14-ik, Janka 10-ik helyezett lett. :-)
A verseny eredményhirdetése Kecskeméten volt a Kodály iskolában. Én még nem jártam ott, mióta sok évvel ezelőtt kiköltöztek az új helyükre. Most nagy élmény volt belépni a falai közé. Gyönyörű az egész, varázslatos hangulata van. A díjátadón az iskola egyik kórusa is énekelt - hm... fantasztikus volt. Fegyelmezetten, kristálytisztán, csodálatosan daloltak nekünk. Meg is állapítottam, hogy nagy élmény lehet válogatott gyerekekkel dolgozni. Azért nem panaszkodhatom, mert a mi gyerekeinkkel elérni valami szép eredményt az pedig ennél sokkal nagyobb teljesítmény (hadd legyek szerénytelen egy kicsit :-D ).
Versmondó versenyen is voltak a csimotáink - ilyenkor tavasszal rendezik meg a városi "Családiasan Petőfivel" szavalóversenyt. Ennek a házi fordulóján mind a 3-an elsők lettek, a városi versenyen Márti 3-ik, Janka első lett, Barni nem kapott helyezést. Azt kell mondjam, nagyon ügyesek voltak. Mindegyik a korához képest hosszú verset tanult meg és azt szépen el is mondta. Öröm a szüleiknek lenni! :-)
Zárójelben még megjegyezném, hogy Márti versét Klári is megtanulta, amíg hallotta, ahogy a nővére mondogatja, és az oviban el is mondta. Aztán persze itthon is. :-) Kis ügyeske :-)
