Táborban jártunk

Az elmúlt héten táborozni voltunk. Gyülekezeti családi tábornak indult a dolog, de a fiatalság többsége a családja nélkül volt ott. Voltak frissen konfirmáltak, voltak iskolásaink, meg mi is ott voltunk teljes létszámmal. A sátrunkat is itt avattuk fel, mivel a házban kevés hely volt. Veszprém mellett voltunk, nagyszülői örökségünk házában. Mi előfutárként már vasárnap délután elmentünk, a másik kocsi utasai hétfőn jöttek utánunk. 

Kihasználva a két kocsi lehetőségét (a másik kocsi este hazament), délután elmentünk Tihanyba, hogy fürödjünk egyet a szabadstrandon. Fújt a szél - jó nagy hullámok voltak, és hideg volt a víz. De a gyerekek nagyon élvezték, bár meglehetősen átfagytak, így is alig lehetett kihozni őket a vízből. Viszont láttunk egy hattyúcsaládot is, aminek nagyon örültek. 

 A délelőtti alkalmakat anyu tartotta a fiatalságnak, idősebbeknek, Zsombor pedig az aprónépnek. Minden nap igyekeztünk valami alkalomhoz illő dolgot alkotni is (hétfőn hajót épített mindenki, kedden fogkrémet gyártottunk, szerdán szép virágos szívet hajtogattunk...). Esténként a konfirmációs áldóigék kerültek terítékre az én makogásommal. A gyerekeknek báboztunk is, az Élet játéka c. könyv alapján.  

 Felfedeztük a környéket is - dús növényzetű, hideg vizű patakot kis vízeséssel, mészköves domboldalt érdekes növényzettel, gyönyörűen kiépített bányatavat, játszóteret. Egy délután Veszprémbe is bementünk, ahol a 10. VeszprémFeszt hangulatában is részesülhettünk, meg a várat és környékét is megnézhettük, anyu fűszeres meséivel ízesítve. 

 Minden nap más volt a konyhamester, de igyekeztünk segíteni egymásnak, meg tanulni egymás konyhaművészetét: láttuk, hogyan készül egy igazi mexikói csirke étel (naggyyon finom volt!), én rakott cukkinit készítettem cukkinikrémlevessel - paleosan, anyu a specialitását - keltpitét. De készült nagyon finom krémes is, meg barackfagyi, meg barackos piskóta - csak hogy véletlenül se fenyegessen bennünket az éhezés... :-)

 Szerdán rátalált az ifjúság a gyöngyfonalaimra, és rájöttek, hogy abból milyen jó kis karkötőket, meg hajdíszeket lehet fonni, úgyhogy alaposan meg is kopasztották a készletet hétvégéig - de nagyon élvezték. 

Sokat játszottak (sakk, malom, ki nevet a végén, tollaslabda, kicsik pörgetése...), nevettek - felszabadultak, és ezt jó volt látni. Békés táborunk volt, csak az én hisztis kislányaim nyavalyogtak néhanapján. 

 Volt egy jó napom:

Reggel írni akartam - az első toll, amivel próbálkoztam nem fogott, a másodikból, ahogy levettem a kupakját kirepült a tollbetét, mert letört a vége, a harmadik eleve kissé törött volt az elején, és ahogy írtam vele, egyszer csak kiugrott belőle a rugó... Aztán be kellett mennem a városba kocsival, és ahogy leparkoltam, és ki akartam a másik oldalon nyitni az ajtót, hogy kiengedjem az utasaimat, egyszercsak elindult a kocsi a lejtőn... (nem emlékszem, hogy kivettem volna sebességből...) - rohantam vissza a vezetőajtóhoz, kinyitottam, és az utolsó pillanatban, mielőtt nekiment volna egy parkoló autónak, sikerült bepattannom, és megállítanom. Hazafelé vennem kellett tejet, meg tejszínt, és így tele kézzel próbáltam meg bejutni a kapun, ami igen nehezen nyílik. Ahogy fél kézzel belöktem a kaput, kilökődött a tartóvas, és egyenesen belezuhant a másik kezemben tartott tejesdobozba - tiszta tej lettem, a doboz fele kifolyt, de így legalább nem a kezembe állt bele a kapuvas.  :-)

A sátor felavatása csupa öröm volt. Élveztük mindannyian. A hideget is el lehetett viselni éjszakánként, mert jól felöltöztünk. Tágas, jól lehet benne pakolni, és tényleg jó 6-unknak is. Sőt, csütörtökön az esőpróba is megvolt, egy kis jéggel nehezítve - de a sátor kitartott, nem ázott be és nem szakadt szét. Szóval, tök jó. És amikor szétszedtük, most sikerült elsőre jól összehajtogatni, nem úgy mint otthon.

 

Angyalkáztunk is: Klári Mamával, Márti, Janka, Barni egy-egy nagylánnyal, Apa az egyik diákjával, Mama Apával, én meg Mártival igyekeztem angyali jótetteket elkövetni. Aranyosak voltak a picik, ahogy készítették, vitték a báránykáiknak a meglepiket. Márti nagyon meglepődött a végén, hogy én húztam, de örült neki. 

 Jó kis tábor volt, kár, hogy véget ért. Kikapcsoltunk minden hétköznapi megszokottból, és közben lelkileg is felfrissültünk, nem csupán testileg pihentünk - mert bár voltak fárasztó elemek, mégis összességében pihentető volt ez a hét.

Továbbra is élvezzük a nyarat :-)

Ezen a héten sem unatkoztunk :-)

Hétfőn sógoromék jöttek el hozzánk a két gyerkőcükkel. A törpék nagyon élvezték a közös játékot, és este még szalonnát is sikerült sütnünk.

Kedden volt a 13. házassági évfordulónk, amit finom ebéddel és fészer-bővítéssel ünnepeltünk meg. A fészerben eddig csak a tűzifánknak jutott hely, de most, hogy duplájára nőtt, így már a bringáink meg a tyúkeledel is belefér. Barni ügyesen segített apjának a tetőn felrakni a hullámpalát. :-) Már nagyon aktuális volt ez az "építkezés", mindannyiunknak örömére szolgál, hogy közös munkával elkészült. :-)

a kis izmos :-)

ez a gyerek még ilyen maszatosan is szép :-)

Szerdán "vödör usziban" = élményfürdőben voltunk a gyerekek nagy örömére. A két nagy élvezettel ugrált az ugródeszkáról a 3 m mély vízbe, meg csúszdázott, a két kicsi pedig felfedezte, hogy a karúszóikkal egyedül is tudnak lebegni, sőt, úszni a vízben. Szóval ismételten megérte elmenni. Bár éjszaka Klári elkezdett ordítani, hogy fáj a füle... összeszedett valami bacit, mert a füle és a szeme is begyulladt (azóta már jól van). 

Csütörtökön nagy útra indultunk: a cél a budapesti állatkert volt. Most az egyszer vittünk magunkkal babakocsit is, így egyszerre csak egy gyereket kellett cipelni, mert váltogatták egymást a kocsiban. Hosszú időt töltöttünk a Varázshegyben, ahol pl. 3D-s filmeket is megnéztünk (a kicsinek ez elég félelmetes volt: Márti: - Anya! Mi most hol vagyunk? A vízben? .... Jajj, nehogy rám lépjen a dínó!!!! stb...) De élvezettel nézték a kacsákat, teknőcöket, egereket, madarakat meg a többi nagy állatot is. Tetszett nekik a villamosozás is és már a buszon sem volt balhé. Szóval ez egy fárasztó, de élménydús nap volt mindenki örömére :-)

a bálna szívében  :-)

Lehet, hogy elfáradtak?

Pénteken itthon tettünk-vettünk, játszottunk, pihentük az előző nap fáradalmait (mivel igen későn értünk haza). Délelőtt Márti leesett a galéria létrájáról, és jól beütötte a keresztcsontját, meg a fejét is.Vérezni nem vérzett sehol, de fájlalta a fülét, így elvittem az orvoshoz: röntgen, sebészet... enyhe agyrázkódás, de a fülének nem történt baja, csontja sem tört, nem is repedt. Angyalok vigyáztak ismételten erre a folyton mászó gyerekre :-)

Szombaton Tahiba mentünk, ahol ismételten egy napot együtt töltöttünk az én nagycsaládommal. Jókat beszélgettünk, játszottunk. Jó volt látni a jelenlévőket, pocakosokat, újszülötteket, aprókákat, nagyocskákat, idősebbeket, szóval mindenkit. és még a gyerekkorunk is felidéződőtt, mert este nagynéném bábozott a kis- és nagy :-) gyerekeknek.

Mivel zárhatnám? Ezen a héten sem unatkoztunk :-)