Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 24., hétfő

Amatőr vagy profi?

Bő egy hete kiállítás nyílt itthon, a Művelődési Házban. Helyi amatőr festők és kézművesek, egyszóval alkotók kiállítása. Egyikőjük a kórusunkban énekel, így, miután szívélyesen invitált bennünket a megnyitóra, Jankával el is mentünk. És biza, hogy nem bántuk meg! Először is, olyan megnyitóbeszédet hallottunk, ami ritkaságszámba megy összeszedettségében, mondanivalójában és előadásában is, ez már önmagában is megérte volna. De a lényeg ezután jött. Mikor végigtekintettük az alkotásokat, azt kellett mondanom, hogy ezek az alkotók csak azért amatőrök, mert nem ebből élnek, nem ez a hivatásuk, hanem csak a hobbijuk. Mert egyébként profi, művészi képeket, alkotásokat láthattunk. Szóval szenzációs, micsoda tehetségek élnek itt közöttünk, nagy élmény volt ezt tapasztalni, látni, s öröm, hogy ez valakinek az eszébe jutott és megszervezte a kiállítást. 
Azóta elvittem az osztályomat is (7-es kamaszok), és őket is lenyűgözte a látvány. Miből másból lehet a legtöbbet tanulni, ha nem az ilyen személyes megtapasztalásokból? Amikor egy könyvelő fényképszerű, profi ló-illusztrációkat rajzol ceruzával, amikor egy altatóasszisztens életteli, csillogó, vidám festményekkel gyógyítja a mindennapi fárasztó munkája után önmagát, amikor egy édesanya éjszakánként fantasztikus tájképeket fest az ujjával, egy kommunikációs szakember csodás nyakékeket fűz gyöngyből és egy egyetemi hallgató egyéni, igényes, megkapó evőeszközöket, ékszereket készít gyurmából... Amikor valaki értelmesen tölti el a szabadidejét, úgy, hogy az önmagának és másoknak is a hasznára és gyönyörűségére válik. Ez az igazán jó példa.






Kisfilm a megnyitóról:

2014. május 6., kedd

Hosszú hétvége

Igen, nagyon jól esett így rögtön a tavaszi szünet után, szinte azt meghosszabbítva. :-) Én azt sem bánnám, ha a nyári szünet rövidebb lenne, és év közben lenne több hosszabb tanítási szünet - mondjuk két hetesek - úgy jobban ki tudná az ember pihenni az őt ért pszichikai ártalmakat... :-)
Mozgalmas hétvégénk volt, de nagyon jól esett úgy, ahogy volt. 
Janka nem velünk múlatta az időt, külön utakon járt, mégpedig Regöly mellett egy tanyán, nomád körülmények között, földbe vájt kunyhóban és jurtában elszállásolva. Szinte az egész íjász brigád ment a suliból, és mind nagyon élvezték a tájat, környezetet, az állatokat, a csendet, a szabadságot, a sok különleges látni- és tapasztalni valót. A tanyának elérhetősége is van: Cziráki Viktor tulajdonos honlapja.

 Mi az ország másik vége felé vettük az útirányt csütörtökön kora délután. Sarkadra igyekeztünk, családi látogatásra, ballagásra. Útközben azonban megálltunk Szarvason egy kicsit. Gondoltuk, ha már ennyit utazunk, ne csak a közutakban gyönyörködjünk, lássunk egy kis világot, érdekességet is. Pihenni sem árt egy 220 km-es út közben - jólesik kiszállni a kocsiból, kinyújtani kezünket, lábunkat.
Tehát célba vettük a Szarvasi Arborétumot, és benne a Mini Magyarország makettparkot. Gondolván csemetéink érdeklődési körére, ez utóbbival kezdtük a nézelődést. Aki kitalálta ezt a makettparkot, bizonyára járt a hollandiai Madurodam-ban. Bár ez a park még nem olyan fejlett, mint hollandiai testvére, mégis nagyon szép, és nagy élmény végignézni, olvasni, hallani a makettekből szóló énekeket, szaladgálni a vonatokkal. Nagyon jó, hogy nekünk is van egy ilyen pompás kis látnivalónk.
Ezután következett az Arborétum. Meglepődve vettem észre, mennyire tetszett a gyerekeknek. No, nem a növénykülönlegességeket élvezték, hanem a szép környezetet, szabadságot és ezzel a szaladgálást, és hát azért akadt sok érdekes látnivaló is (pl. összeakadtak egy szabadon kószáló pávával). Először a Holt-Tisza partjára néztünk le, itt volt egy pompás kis hajókikötő, víztoronnyal (kilátó). A vízpart lenyűgöző volt. Aztán tettünk egy kisebb sétát, és láttunk pl. mamutfenyőt, egy kilátót, ami valójában nem az volt a szokott értelemben véve, mert nem magas építmény volt, csupán a park -gondolom- legmagasabb pontjára épült kis faépítmény, amihez nagyon hangulatos kis kaptató vezetett fel és maga az építmény is klassz volt. Innen tényleg sok mindent lehetne látni - ha nem volna teljesen körbenőve fákkal és bokrokkal. :-) Aztán találtunk egy nagy fát is, aminek egy hatalmas ága tőből kitörhetett, és egy kis motoros fűrészes segítséggel a helyén szív-alakú űr (odú) tátongott. Volt ott még sok szép virág, rengeteg féle fenyő is. Amit én nagyon hiányoltam, az az ismertető táblák sokasága volt. Mert bizony alig egy-két fa alatt találtunk leírást, bokroknál szinte sehol. Így igazából a növények zöméről nem is derült ki, hogy mit látunk.  Igaz, nem néztük végig a teljes arborétumot, csak egy töredékét. De azt megállapítottuk, hogy ide vissza kell jönni egyszer osztálykirándulni - de akkor sétahajózni is kell majd (az most kimaradt).



 A sok látnivaló után felfrissülve továbbindultunk és ügyesen meg is érkeztünk sógornőmékhez. Vámosi Mamáék is ott voltak már. Jó volt találkozni, beszélgetni. A ballagás pénteken délelőtt volt, Békéscsabán, az Andrássy Gyula Gimnáziumban. Első döbbenet - a városba befelé tartva több helyen is lezárták a rendőrök a forgalmat, így jelentős kerülővel jutottunk csak el a tett színhelyére. Második döbbenet (ami várható volt), kb. fél órás bolyongás és kínlódás után találtunk csak parkolóhelyet. Ekkor örültem a legjobban, hogy Janka nélkül elfértünk a Corsában, így azzal mentünk. A kisbuszt bizonyára összetörtem volna kissé a nagy manőverezések közepette. 


Belépve az iskola udvarára, hatalmas, több épületből álló intézménybe értünk. Engem lenyűgözött. Iskolaépületek, két külön kollégiumi épület, nagy tornapálya, udvar. A ballagásból én a gyerekekkel semmit sem láttam, mert inkább hátul a füves részen voltam velük - itt volt levegő (a tömegben nem), és lehetett szaladgálni, beszélgetni, virágot szedni... Kb. 1,5 órás volt a műsor, nem volt egyszerű végigállni az egészet. Mivel a hangosítás viszonylag jó volt, ezért hallani azért hallottuk, amit kellett. Amin kiakadtam, az az volt, amikor a Himnusz és Szózat alatt felnőtt emberek - láthatóan nem alja-nép - egyszerűen végig társalogtak, nem is halkan... Meg is állapítottam, hogy mennyivel jobb egy egyházi iskola ballagása - a templomban tartott ünnepségen mindenki le tud ülni, rendesen hall és lát mindent, és a helyszín miatt kevesebb a csevej is. 
Ballagás után visszamentünk Sarkadra, ahol elköltöttük a finom ebédet és még hosszasan beszélgettünk. Az unokatesók pedig nagyon élvezték egymás társaságát, a nagyok simán eljátszottak a kicsikkel - jó volt látni így őket. 
Késő délután indultunk haza. Kondoros előtt elkapott minket egy kisebb felhőszakadás némi jéggel fűszerezve, így úgy döntöttem, hogy kiállok egy parkolóba, amíg szűnik az eső mennyisége. Semmit nem láttam az ablakon, úgy ömlött. Amikor újra elindultunk, nemsokára utolértük az esőt... :-) de arrébb már kisebb intenzitással esett. Hála Istennek, rendben hazaértünk. 
Szombaton az esős idő bekényszerített minket a házba - de itt is volt mit tenni. Vasárnap pedig megtartottuk az idei tanév utolsó gyerekdélutánját. Anyák napja ellenére egész sokan eljöttek, sőt olyanok is voltak, akik egész évben egyszer sem. Olyan konzerves dobozból készült szépséges tárolóedényeket készítettünk, amit pár hónapja mutattam itt meg (azok voltak a prototípus). De a gyerekek kreativitásából adódóan mind-mind más lett, szebbnél szebbek. Készültek bele virágok is. Aki otthon odaadta az anyukájának, az nagy örömöt szerzett vele! :-)

Nem ülős hétvége volt, hanem nagyon is menős, de talán éppen ezért, a találkozások, sok élmény, sok szépség miatt sokkal pihentetőbb volt a lelkemnek - ez végre ki tudott kapcsolni a hétköznapi befásultságomból.

2013. november 21., csütörtök

Túrmezei Erzsébet: A nagy kívánság



Siet haza. Fáradt a lépte.
A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatódzik egy parányit,
aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen
most fekteti le sorra szépen.
Vidám, meglepett ujjongás a
fáradt apa fogadtatása.
Leül a székre, hosszan hallgat.
Örül az öt csicsergő hangnak.
Est imájuk, amint mondják,
mintha levennék minden gondját.
Ha ők hordozzák az imákat,
van dolga most az angyalkáknak.

Karácsonyeste nincs már messze,
s ki mit kívánna, mit szeretne,
elsorolgatja kérő szóval,
úgy beszélget a Megváltóval.
Egyiknek sincsen nagy igénye.
Szegény gyermek mi sokat kérne?
Karácsonyfát, cukrot a fára,
égő gyertyákat zöld ágára.
Pénzt apukának tüzelőre,
új talpat a lyukas cipőre.

A kis Annus csak várja békén,
míg rá is sor kerül a végén,
s kicsi kezét imára téve,
kitekint a csillagos éjbe:
„Édes Úr Jézus, kérlek szépen,
Hozz karácsonyra babát nékem.
Beszélőt, alvót, aranyhajút.
Az égtől ide úgyse nagy út.
S a ragyogó csillagboltokban
Teneked bizonyosan nagyon sok van.”

A bízva mondott kis imádság
után a fáradt szempillácskák
lecsukódnak, s az édes álom
öt gyermeket hord szelíd szárnyon.

Hallgatagon, szomorú szemmel
tekint az asszonyra az ember.
Úgy fölment mindennek az ára,
dehogy telik alvó babára.
Kicsi Annus, nagyot kívántál.
Ha szüleid szívébe látnál,
s tudnád, hogy ott marcangol, éget,
vissza is vonnád a kérésed.
Vagy mosolyognál bízva, szépen:
„Hiszen én az Úr Jézustól kértem!”?

Telnek a napok gyorsan, frissen.
Nem lelnek tétlenül senkit sem.
Annuska is dolgozik, fárad.
Kér anyukától rongyocskákat.
Kisimítgatja, összerakja…
„Minek, kislányom?” – kérd’ az apja.
S hittel felel a gyermek szája:
„Ez mind az új babám ruhája.”

Elérkezik a szívrepesve,
csengve várt karácsonyeste.
Cukrot raknak a fenyőfára,
égő gyertyát zöld ágára.
S egy olcsó kis baba is vár a
nevetőszemű Annuskára.

Jaj, ha majd sír: „Nem ilyet kértem.”
Miért is tud beszélni? Miért nem?
– Valaki zörget. Beeresztik.
Megkérdik nyájasan, mi tetszik.
Csomagot hoz a szomszéd házból,
egy szomszéd édesanyától.
Ő küldi szeretete jelét,
meghalt kislánya játékszerét,
hogy így áldozzék emlékének.
A szülők csak ámulnak, néznek.
Kibontják… Ó, csodák csodája,
Ott az Annuska nagy babája!
„Mama!” – sír a szó a szájárul.
Nagy kék szeme csukódik, zárul.

Láttán ennek a szép csodának,
Mozdulatlan, mély csendben állnak.
S kis Annuskával kéz a kézbe’,
közéjük mintha Jézus lépne.
Szelíd szemrehányással szólva,
„Hát van, amit a hit nem nyer meg?!
Miért nem hisztek, miként e gyermek?”

A verset ITT találtam.
Érdemes körülnézni azon az oldalon, sok szép verset tettek közzé rajta! 
:-) 

2013. március 30., szombat

2013. március 29., péntek

2012. augusztus 12., vasárnap

Alkotótáborban voltunk

Az elmúlt héten volt az iskolánk alkotótábora. Mi mindannyian ott voltunk, még a kislányok is. Apa, anya dolgozott, a gyerekek játszottak, alkottak. Nagyon jól éreztük magunkat, bár nagyon el is fáradtunk. Janka annyi szépet alkotott, hogy az hihetetlen. Talált egy barátnőt is magának, akivel elég jól megtalálták a közös hangot. A kislányokat meg a többi nagyobb gyerek istápolta nagy lelkesen. Íme a képek:
















A táborról egyébként naplót vezettünk, ami a suli honlapján elolvasható. Ugyanitt videós beszámoló is található a hétről.

2012. augusztus 5., vasárnap

Gyönyörű

Ebben a kánikulában olyan szépséges felhők alakulnak ki folyamatosan, és a Nap oly gyönyörűen ragyog ki mögülük, hogy az ember nem győzi csodálni ... és fényképezni :-)


2012. február 15., szerda

Téli képek

szánkó-vonat








jégzajlás a Dunán


Még sosem láttam ennyire befagyva a Dunát...


Farsangi játszóház volt ma az oviban:



2011. december 20., kedd

Hóesés - Ige

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid."
 Ézsaiás 49, 15-16

:-) ma reggel :-)


"Az Úr szárnyai alá jöttél oltalmat keresni."
Ruth 2, 12

2011. december 9., péntek

Decemberi napfelkelte

Hát nem gyönyörű?


Janka szerint olyan, mint egy festmény - a Teremtő alkotása :-)

látszik, hogy alacsonyan jár a nap - nyáron a fa másik oldalán szokott felkelni :-)
Minden reggel egy új lehetőséget rejt magában - új kezdet :-)

"Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem."
- mondja az Élő Isten
Ézsaiás 43, 25