Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érték. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érték. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 21., kedd

Rézfúvós-kvintett

Nagy élményben lehetett részünk vasárnap este. A Polgármesteri Hivatal udvarán a Magyar Nemzeti Rézfúvós Kvintett tartott egy nagyon fantasztikus előadást. Gyerekeink először nem túl lelkesen tekertek befelé, de mi azért biztattuk őket, milyen jó lesz. Mikor aztán kivonult a kvintett az erkélyre és megszólaltak a hangszerek, tátott szájjal hallgatták őket. 


Persze nem bírtak végig a fenekükön ülni, mászkáltak a kicsik jobbra-balra, de a zenét nagyon élvezték. Vettünk CD-t is, és este, mikor hazaértünk, sőt másnap reggel is meg kellett hallgatni velük. Érdemes volt elmenni és meghallgatni az előadást! :-)
Az együttesnek van honlapja is, ahol videók és letölthető hanganyag is van. Nézzétek meg! :-)

2012. május 20., vasárnap

Református Zenei Fesztivál

Készültem beszámolni, de mielőtt megírtam volna, láttam, hogy Kata (kórustagom) megelőzött :-) Olvassátok el, amit írt, mert egy élmény a beszámolója! :-)


Egyébként nekem is hatalmas élmény volt... megszólaltak a tubák a templomban, és az ablakok úgy beremegtek, hogy azt hittem, ki is törnek, ha nem vigyázunk... :-) ... 500 között énekelni - egy csoda - nem hallatszik ki, ha véletlenül elrontod, vagy elmegy a hangod, de a tömeg kihozza belőled azt is, amiről azt hitted, nem is vagy rá képes. Nekem konkrétan izomlázam lett az állkapcsomnál a hatalmas artikulálástól :-) A rezes hangszerelés zseniális volt, az énekválasztás is nagyon jó, lényegre törő (mondanivalóban). És a "mumus" "Nagy király..." pedig egyenesen király(!) volt! :-) De a Kossuth nóták is, meg a nem szeretjük dallamú Talpra magyar is egészen átlényegültek... hihetetlen volt, fantasztikus :-) Persze voltak benne hibák, hogy ne lettek volna, de az élmény elmondhatatlan... aki még nem próbálta, próbálja ki! :-)

2012. január 14., szombat

Kincset érünk

A Family Magazinban olvastam, és meg is osztom veletek, mert egy kis pozitív ön-látás mindenkire ráfér :-)


„Ki mondja hát, hogy mennyit érünk? A társunk? A családunk? A szomszédaink? A felettesünk? A lelkészünk? A stylist? A média vagy a korszellem? Vagy az, aki megformált minket, aki megálmodott erre a világra. Épp ott és épp akkor, amikor azt a legtökéletesebbnek látta. Olyan külső és belső adottságokkal, tehetséggel és korlátokkal alkotott meg bennünket, mint soha senki mást ezen a földön. És egy olyan, személyre szabott küldetéssel indított útnak, amelyet rajtunk kívül senki más nem tölthet be ezen a világon – még a szebbek, jobbak, okosabbak sem.
A hazugságok, melyeket a minket körülvevő világ hirdet, csak gúzsba kötnek minket. Isten azonban képes arra, hogy felszabadítson ezek alól az elvárások alól – arra az életre, amelyet valóban nekünk szánt. Ő minden gyarlóságunkkal, kicsinységünkkel együtt értékesnek lát minket. Azt üzeni nekünk: „ Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből,összes határaidat meg gyémántokból.”(Ézsaiás 54, 11-12)
Nem ócskavasból lettünk összetákolva, hanem igazi kincsekből, nagy műgonddal alkotott meg minket Mesterünk. Így aztán még akkor is értékesnek lát minket, ha időnként ütöttkopottnak tűnünk.”
-Révész Szilvia; Family Magazin 2011. IV.- 

2011. december 3., szombat

Karácsonyra készülődvén...

Betlehemezéshez kerestem ma verseket, énekeket. És rátaláltam Ady Endre gyönyörű versére, a Karácsony-ra. És megint csak könnyezni tudtam, ahogy olvastam...  Megkerestem a YT-on, szebbnél-szebb videókat találtam, szinte mind Szabó Gyula fantasztikus, lényeget megragadó előadásában szólal meg. Nem tudtam könnyek nélkül végignézni... Lássátok, hallgassátok Ti is! :-)


"Karácsonyi rege, 
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..."

2011. augusztus 18., csütörtök

Öreganyáink tudománya

Krinél és Csutkaildánál láttam ezt a videót. Több szempontból is elgondolkodtató. A gyógynövények fontosságán, felhasználásán kívül olyan emberi értékekről, életszemléletről beszél, amit minden embernek alaposan meg kéne fontolni. Boldogabb életünk lenne, ha így próbálnánk meg élni :-)
 
Krinek hála, ki tudom rakni a videót rendesen is! :-) Kössszzziiii!!! :-)

2011. július 21., csütörtök

Kavicsok

A minap ismét a Duna-parton időztünk egy keveset. Leültünk a sóderes parton, és elkezdtünk kavicsokat gyűjtögetni. Mindig is szerettem a kavicsokat - annyira sokszínűek: sokféle méret és forma, sokféle szín-árnyalat, mindegyik önmagában is változatos képet mutat, de együtt mégis teljes harmóniában fekszenek egymás mellett a vízparton.

Az jutott eszembe, hogy mi is egyen egyenként mennyire változatosak vagyunk, mennyire mások és mennyire hasonlóak. És a sokféle színes egyéniség mégis egymást kiegészítve, harmóniában élhet egymás mellett. 
A kavicsok sem acsarkodnak egymásra, hogy te ilyen vagy, én meg olyan, én szebb vagyok, mint te... együtt, egymástól lesznek  igazán szépek. Együtt viszi őket a víz, közben összeütköznek, csiszolódnak egymáson. S végül csillogóan szépek lesznek. Célhoz érve pedig betöltik szerepüket természetes környezetükben. 
Szeressük és fogadjuk el egymás sokszínűségét, mert együtt tudjuk csak igazán betölteni emberi rendeltetésünket! :-)


I. Korintus 12, 12-27
Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.  13Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.  14Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 17Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 18Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" 22Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, 23és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.  27Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

2011. június 18., szombat

A vízhordó története

Egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen tette a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek.
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Szeretnéd tudni, mi ebből a tanulság? Mindannyinknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyinkban meg vannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyedet a világban.


2011. április 15., péntek

Panka webáruháza és játéka

Elkészült Panka új honlapja - webáruháza. Ennek örömére a blogján játékot is hirdetett, ahol medálokat lehet nyerni. Nézzetek be hozzá, érdemes! Szép, igényes munkái - ékszerei vannak, nekünk is készített már jópárat. 

 
 
Néhány kép kedvcsinálónak, ahol Panka ékszereit viseljük:
Vikár Béla Nőikar - távolról egyforma, közelről egyedi nyakékei :-)

Dóri húgom szalagavatója (a jóképű fickó Doma öcsém :-)
Temetésre készülve - itt a nyakék sajnos nem látszik túl jól, pedig szép
 

2011. március 28., hétfő

A bánat könnyei

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá: Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.


2011. február 25., péntek

A fiú hagyatéka

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát.
Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.
Így szólt: „Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.” Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti. „Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.”
Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból. Néhány hónappal később az ember meghalt. Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal.
„Az árverést ezzel a képpel kezdjük.”
„Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!” Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
„Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?”
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. „Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!” De az árverésvezető tovább folytatta.
 „A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?” Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze.
 „Elviszem 10$-ért.”  Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
„Ki ajánl érte 20$-t?”
„Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!”
„10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?” A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe. Az árverésvezető csapott a kalapáccsal.
 „Először, másodszor, eladva 10$-ért.” Egy ember a második sorból közbekiáltott.
 „Gyerünk már a többi képpel!” Az árverésvezető letette a kalapácsot.
 „Az aukciónak vége.”
„Mi lesz a festményekkel?”
„Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.”
Isten is nekünk adta az Ő Fiát kb. 2000 évvel ezelőtt, hogy értünk meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.