Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kórus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kórus. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 30., szombat

Vikár Béla Nőikar - majdnem honlap

 Készítettem a Nőikarról egy plakátszerűséget, amin QR-kódokkal ellátva az énekelt Petőfi-verseink érhetőek el. Ekkor jutott eszembe, hogy egy bemutatkozó oldal is jó lenne, ahol (majdnem) minden megtalálható rólunk - tagok, történet, repertoár, éneklés stb... Facebooktól független oldalt szerettem volna. Ez lett belőle:

Vikár Béla Nőikar

2021. október 17., vasárnap

Egyszer talán majd vége lesz...

Reményik Sándor az első világháború gyötrelmeinek vége felé írta ezt a verset, mi a karantén-időszakban vettük kézbe, s hasonló érzések közepette kapott dallam ruhát. A 3. hullám után, mikor végre újra együtt énekelhettünk a kórussal, meg is tanultuk, s tegnap elő is adtuk. Így hangzott:


2021. szeptember 29., szerda

Szeptember végén

 Két és fél év után újra együtt énekelhetünk!!! Nehéz volt újrakezdeni, sokunknál hiányzott a tettvágy, lelkesedés. Van, aki nem is tudja velünk folytatni az éneklést. De egyre jobban élvezzük a próbákat, és készülünk a következő előadásokra, bízva abban, hogy a betegségek nem szólnak közbe...


Annyira kijöttem a gyakorlatból, hogy minden hangszert elvittem a könyvtárba, csak a gitáromat hagytam otthon... Előadás előtt 15 perccel vettem észre, és telefonáltam haza, hogy Zsombor megmenthessen bennünket. 😅🙃 ...és még lámpalázam is volt, amit már rég nem tapasztaltam... De az előadás nagyon koncentrált volt, és egészen jól sikerült. SDG

2019. június 24., hétfő

Kórusokkal mostanság...

Nőikar

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a Polgármesteri Hivatal dísztermében énekeltünk.


Februárban 15 éves lett a Nőikar, mely alkalomból koncertet rendeztünk. A Dunamellékben így írtam erről:


15 éves a Vikár Béla Nőikar

Hosszú készülődés után március 29-én ünnepelte kórusunk fennállásának 15. évfordulóját. Az előkészületek során mindenki részt vett a különböző feladatokban – konferáló szöveget írt, amit aztán el is mondott, díszeket készített, amit közösen elhelyeztünk a teremben, segített a vendégfogadás előkészítésében, süteményt sütött és még sorolhatnám. Összeállítottuk az elmúlt esztendők képi emlékeit is, melyet kinyomtatva a falakon és kivetítve a vásznon is lehetett látni. Igyekeztünk az ünnephez méltóan fogadni vendégeinket.
Igen kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy még az utólag bevitt pótszékekkel együtt is kevés lett a hely a teremben, nagyjából százötvenen tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel ezen a szép estén.
A műsort a Petőfi Sándor Általános Iskola énekkara nyitotta meg Dér Gabriella vezetésével, majd a helyet biztosító házigazda, a Dunavecsei Református Kollégium énekkara örvendeztetett meg bennünket énekeivel, melyeket különböző hangszerekkel kísértek.
A Nőikar dalai közben a konferálók igyekeztek feleleveníteni az elmúlt 15 esztendő kiemelkedő eseményeit, mely vidám és szomorú emlékezésre is serkentett bennünket. Megemlékeztünk két kórustársunkról, Balázs Zoltánné Izáról és Kovács Péterné Babi néniről, akik az elmúlt esztendőben hagytak el örökre bennünket.
Kedves volt visszaemlékezni a több, mint száz előadásunkra, melyek többségét a helyi lakosok hallhatták. Szép emlékként élnek bennünk az InternetVers Fesztiválok, ahol kortárs költőket ismerhettünk meg személyesen és énekelhettük verseiket; a Református Zenei Fesztiválok, ahol 500 fős kórusban is énekelhettünk; az erdélyi útjaink és a homoródszentmártoni kapcsolatunk az ottani református kórussal; az itthoni kirándulásaink – Zemplénben és a Balaton-felvidéken.
A műsor végén meglepetésként köszöntöttek bennünket a Kék Duna Népdalkör tagjai Borbély Lajos bácsi vezetésével, virággal, tortával.
Mi is készültünk apró ajándékkal vendégeink számára, mindenki kapott 1-1 kitűzőt a kórus emblémájával díszítve. A vendégfogadáson, mely a református iskola aulájában volt, sokan maradtak még beszélgetni.
A ráadás kedden következett, amikor a próba helyett meglepetés vacsorában részesültünk Kovács István és Szécsényi János jóvoltából.






Május közepén Csabdiban jártunk Blanka húgoméknál, ahol zenés-énekes istentiszteleten énekeltünk. Ezt a fellépést egybekötöttük egy kis kirándulással - Zsámbék, Martonvásár útiránnyal. Nem részletezném, mert KATA gyönyörűen leírta ezt a kirándulást. ITT OLVASHATJÁTOK 



Népdalkör 

Márciusban Solton énekeltünk:
Júniusban először Nagyvenyimben, aztán a Nemzeti Összetartozás Napján, majd Tasson:



2017. december 30., szombat

Kodály Zoltánra emlékeztünk

A december java ezzel a készülődéssel telt el számomra. Vetélkedőt szerveztem a helyi általános iskolásoknak (6-8. osztályos korosztály) és egy koncertet a helyi énekkarok részvételével. Mindkettőben sok segítséget kaptam, amiért hálás vagyok.
Mindkét rendezvény szépen sikerült. A gyerekek jól érezték magukat a vetélkedőn, talán kicsit jobban megismerkedtek Kodállyal és talán kicsit közelebb kerültek a komolyzenéhez. Mindenesetre egy jó élménnyel gazdagabbak lettek. 
A koncert is szép élmény volt azoknak a keveseknek, akik az éneklőkön kívül eljöttek meghallgatni. Nem lehetek elégedetlen mégsem, mert a Művelődési Ház nagyterme majdnem teljesen megtelt.  A videót megnézve lehet, hogy úgy tűnik, ez egy igen gyenge történet - nagyvárosi viszonylatokban lehet, hogy az. A helyi viszonyaink között mégis jelentős, mert mindenki megmozdult, aki részes lehetett benne, és hozta a magáét, amitől színes lett az este. Felelősséget persze csak azért vállalhatok ebben is, ami az én részem volt... 
Ami a videóról sajnos lemaradt, az a koncert végi közös éneklés. A kórusok az Adventi ének-et énekelték együtt egy szólamban, zongora és furulya kísérettel. Ezután a nézőkkel együtt bekapcsolódtunk egy kezdeményezésbe, ami éppen akkorra esett - együtt énekeltük el az "A juhásznak jól van dolga" és a "Röpülj páva, röpülj" kezdetű dalokat egy országos felhívás alapján, Kodályra emlékezve.  
Hiába szidtam magam menet közben, hogy mi a csudának erőlködök, szervezek ennyi pluszt a saját és a mások életébe, mégis úgy gondolom, megérte. :-)




2016. december 31., szombat

Zemplénben jártunk a kórussal



   Nőikarunk meghívást kapott Vámosújfaluba, a november 19-én rendezett Református Bálba. A meghívást húgomtól kaptuk, aki középiskolás korában énekkarunk tagja volt, s most férjével ebben a kis zempléni faluban lelkészek.
 Gondoltuk a hasznosat összekötjük a kellemessel, és a fellépés előtt kirándulunk egyet, hiszen nem mindenki járt még azon a vidéken. Három autóval indultunk útnak. Utunk az Északi-középhegység lábánál vezetett végig, így sokáig gyönyörködhettünk a hegyek látványában. Szerencsen igazi élmény volt a „városkapu” látványa, mögötte a körforgóban kialakított hármas-dombon álló kereszttel, mely nemzeti címerünk alapján készült.
    

Délben értünk Sárospatakra, ahol egy kávézóban pihentünk meg a hosszú út után. A rövid pihenőt séta követte az „Iskolakertben”. Ez a kert a Református Kollégiumhoz tartozik, hatalmas fákkal, avarillattal, a városhoz kötődő híres emberek szobraival (Lorántffy Zsuzsanna, Csokonai Vitéz Mihály, Egressy Béni, Pécsi Sándor és még sorolhatnánk). 
  
    Egy órára mehettünk a Református Kollégium Könyvtárába, ahol egy kedves idegenvezető mutatta be nekünk a könyvtár igen különleges dísztermét, annak történetét, legérdekesebb kiadványait. A hely hangulata annyira magával ragadott mindenkit, hogy alig tudtunk tovább indulni.  A könyvtár után az Iskolamúzeumot tekintettük meg – Lorántffy Zsuzsanna hímzéseivel, a kollégium hajdani tanítási eszközeivel (fizikai kísérleteket bemutató eszközök, laterna magica, 3 dimenziós képet alkotó eszköz…), Dr. Újszászy László üveggyűjteményével. Érdekes kiállítás volt – pedagógusaink bizony alig tudtak innen is továbbindulni. Pedig volt még tervünk a délutánra vonatkozóan. 

 
   Következő állomásunk a Sárospataki Vár volt. Megtekintettük a Rákóczi Múzeum gazdag kiállítását, majd idegenvezető segítségével a Vörös-tornyot is. Idegenvezetőnk nagyon gyorsan kiderítette, hogy mi egy kórus vagyunk, sőt a bálról is tudott, ahová készülődtünk, s így a torony több helyszínén is megénekeltetett bennünket. Csodás akusztikája volt a helynek, megkapó volt énekelni benne. Éppen szürkület előtti utolsó pillanatokban értünk fel a torony tetejére, ahonnan így varázslatos látványban volt részünk.
 A vár után szállásunkat vettük célba – Vámosújfaluban, a Búzavirág Alapítvány vendégszállásán vártak már bennünket. Ez az alapítvány vak és gyengén látó felnőtteknek biztosít védett munkahelyet, lakást. Sok mindennel foglalkoznak – kerámiakészítés, szövés, vesszőfonás, de van önellátó kertészetük is. (Az idén a Gróf Teleki Napon is találkozhattak velük, akik ott voltak.) Kis birodalmuk elbűvölte kórusunk tagjait.
  Miután rendbe szedtük magunkat, elindultunk a Faluházba, ahol a bált rendezték. Kedves fogadtatásban volt részünk. Rövid beéneklés és helyszíni próba után már érkeztek is a vendégek. Kisgyermekek szavalatai után következett fél órányi műsorunk, majd a finom vacsora. Közben igyekeztünk még vásárolni a tombolából, hiszen sok értékes nyeremény sorakozott a színpadon (ezekből később szép számmal nyertünk is). Vacsora közben már szólt az egyszemélyes ifjú zenekar, mely kedves dalaival remek hangulatot teremtett. Alig vártuk, hogy kiürüljenek a tányérjaink, és elsőként mentünk táncolni. Nagyon jól szórakoztunk.

Vasárnap reggel még bekukkantottunk a „Vakoda” boltjába, és nagy nevetések közepette kipróbáltuk a sokszemélyes kerékpárt, majd útnak indultunk. Egészen a szomszéd faluig, Tolcsváig, annak is egy neves Pincéjéig, mely a Sajgó család tulajdona. Itt kóstolgattuk Hegyalja terméseit, akadtak vásárlók is közöttünk. A pincejárás után két kocsival elindultunk hazafelé, a harmadikkal még kirándultak egy kicsit Regécet, Vizsolyt útba ejtve.
  Tartalmas hétvégénk volt, a fellépésünk mellett is sok élményben volt részünk. Köszönjük a meghívást!

- Ez az írás a helyi újságban is megjelent. Kicsit elkéstem a beszámolóval, most sikerült pótolni. -