Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: figyelmesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: figyelmesség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 13., csütörtök

Ma szintén jó napom volt...

Mint mostanában oly sokszor... Néha azt kívánom, bár meg se születtek volna azok a nők, akik ki akartak törni a jól megszokott női létformából: család, háztartás... Szerintem ennyi bőven elég és ki is tölti rendesen az ember idejét. Ki volt az a ...., aki kitalálta, hogy a nőknek mindezek mellett még dolgozni is kell - mármint munkahelyen???!!! Mert ha élni akar az ember, meg fizetni a hitelét, akkor nem élvezheti az otthonlét örömeit. Mert ugyibár a drága családfőnk nem bír annyit kereseni a becsületes munkájával, amibe a szívét-lelkét belepréseli, hogy abból fussa mindenre, amire kell. Pedig nem élünk nagy lábakon, pazarlóan, ezt bárki bizonyíthatja, aki ismer minket.   Félre ne értődjek! Nem utálom a munkámat! Sőt, egyenlőre élvezem a félállásnyi tanárosdit. Csak az a bajom, hogy nem elég a nap 24 órája, meg nem elég az energiám, a türelmemről nem is beszélve. A gyerekeimnek nincs anyjuk csak egy házisárkányuk, a lakás úgy néz ki, mintha bomba robbant volna benne... Nem tudom úgy beosztani az időmet, hogy mindenre/mindenkire annyi jusson, amennyit szeretnék. Csak rohanás és rohanás... és még mindig csak rohanás. És ilyenkor úgy tudom utálni magam, hogy az nem is igaz...  Ja, és semmi nem akar sikerülni, csak ha sokadszor próbálkozom. Nem vagyok akaratszegény, ezt tudja mindenki, aki ismer. Én az akadályokat nem kikerülni szoktam, hanem igyekszem a problémát megoldani, és addig megyek, amíg sikerül, amit elterveztem. De amikor mostanában mindenért kétszer annyit kell küzdeni, mint normálisan, mert valami mindig közbejön, akkor az baromira tud idegesíteni. Ilyenkor egy felfújt macskához hasonlítok, akinek a hátán feláll a szőr, és veszedelmesen nyávog és néz és támadni készül...
 
(egyébként nem igazán csípem a macskákat... ). 
Csak egy példa: két teljes délutánomba került (kb. 8-9 óra munka), mire elkészültem a Teleki Nap video-beszámolójával. Töltöm fel a YT-ra, hát Klárikánk a felénél kikapcsolja a gépet, amíg én éppen mogyorókrémet gyártok nekik a konyhában (egyébként ez sem ment valami simán...). Elkezdem újra tölteni, ekkor meg a vége előtt nem sokkal elszáll a gép... Mára feladtam a nemes küzdelmet, majd holnap feltöltöm...
Kora délután még nem voltam úgy kikattanva, mint most, de amit most leírok, azt már akkor elhatároztam, hogy megér egy posztot, mikor megtörtént:
Délben gurulok a biciklimmel Mártiért az oviba. Az utca, amin közlekedni szoktunk nagyon praktikus ilyenkor eső után - marha nagy pocsolyák díszlenek rajta, ki se lehet kerülni őket, akkorák. Néha olyan mélyek is, hogy a pedálig merülsz a vízben. Szóval éppen egy ilyen aranyos kis pocsolya mellett igyekeztem elhaladni, mikor is szemből egy kedves, guruló dobozban ülő embertársam lassítás nélkül (nem 10 km/h-val!) hajtott bele az emlegetett víztömegbe... Nem kiabáltam utána, hogy köszi, mert úgysem hallotta volna... De azért nagyon tetszett ez a rendkívüli figyelmesség... Úgyhogy bárki is voltál, aki beterítettél ma a pocsolya vizével, hálásan köszönöm. Igaz, nem az utcán terveztem megejteni a napi zuhanyt, de a fázós lábamnak, a frissen mosott nadrágomnak és a csergepulcsimnak is rendkívül jól esett...  
Azért jó tudni, hogy vannak olyan emberek is, aki észreveszik a kisebbet az utcán - és ezekből van a több, ha a szembejövő nem is tartozik közéjük :-)



2011. április 28., csütörtök

2011. március 6., vasárnap

Két szerzetes

”Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:
-Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
-Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?”



Nagyon tanulságos ez a történet, mert mi emberek nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valami nem tetszik nekünk, vagyis nem a mi elképzelésünk szerint történik, akkor bizony mint terhet sokáig cipeljük magunkkal, mert nem vagyunk képesek letenni azt a gondolatot, „terhet”, ami bizony az életünket nagyon megnehezíti, ha sokáig foglalkoznunk a témával. Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.
(szerzője ismeretlen)

2011. március 3., csütörtök

Ha megdobnak kővel

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új ,,álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
,,Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát." Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk. Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az, amit éppen véghez akarunk vinni, stb. Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod, míg megdobnak kővel.
(Ismeretlen)

2011. február 16., szerda

Mi az, mi pénzbe nem kerül? - FIGYELMESSÉG

Az alábbi írást Kri írta egy megjegyzésbe, de olyan jó, hogy ide is kiteszem inkább, mert jobban szem előtt van: 

Mi az mi pénzbe nem kerül:

· Mindenkihez jó szót szólni.
· Csak egy beteget felvidítani.
· Valakinek kezet nyújtani.
· Ajtót óvatosan csukni.
· Minden apróságnak örülni.
· Mindenért hálás lenni.
· Jó tanácsot adni.
· Egy levelet megírni.
· Apró túlzásokon nem rágódni.
· Jogos panaszt nem felemlegetni.
· Más hibáját elnézni.
· A háttérben maradni.
· Rossz hangulatot elhessenteni.
· Nem megsértődni egy félresikerült szón.
· Elismerni a jót, s megmondani.
· A megalázottal együtt érezni.
· Egy-egy tréfás szót mondani a gyermekeknek.
· Elismerni az elkövetett hibát.
· Előre örülni a holnapnak.
· A dolgokra pedig aludni egyet.