Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 31., csütörtök

Visszatekintés így az év végén...

Végignéztem az ez évi bejegyzéseimet. Felbontottam a Hála-üvegcsémet, amit március elejéig bírtam töltögetni hálacetlikkel. Azt hiszem hálás lehetek igen sok mindenért.
Annak ellenére, hogy az idei év első felében elég frankó depresszióval küszködtem, sikerült abból kikecmeregni. Mi segített benne?
Elsősorban Isten vezetése - annyi mindent kaptam Tőle, másokon, eseményeken keresztül, hogy valóban helyre tudtam billenni. Mik voltak ezek?
Az év azzal kezdődött, hogy egy általam nagyra becsült ember távozott az élők sorából, és ez a szomorúságon kívül annyi áldást hordozott magában, hogy azt ha valaki más mondaná el, lehet, el sem hinném: közös, hosszas, sírva-vigadós visszaemlékezés a főiskolás évekre, egy feledhetetlen búcsúztató,  ami igazából ünneppé alakult. Így lett a halálból öröm-ünnep.
Kalandos úton kaptam egy nagy csomó finn kottát a kórus számára, amiből sikerült fordítani is és megtanulni is néhányat - ez a kórus kérdésében lendített tovább, bebizonyítván, hogy igenis van értelme folytatni.
Februárban kirándulhattunk egyet a gyerekeinkkel, kiállításokat néztünk, múzeumokat jártunk - először életünkben közösen.
Sikerült egy daljátékot összeállítanom, betanítanom és levezényelnem a suliban, ami bár nem volt tökéletes, de megint csak sikerélményt nyújtott, ráadásul nem csupán nekem, mert a gyerekek is élvezték. Összeállítottunk a tanítványaink meséiből álló kis kötetet is, ami szintén egy pozitív dolog volt. 
A tavasz folyamán megismertem egy velem korú zeneszerző fantasztikus műveit, és ezeket hallgatva érezhetően hagyta el a lelkem a depresszió állapotát. Sokat hallgattam és hallgatom azóta is őt.
Ez a zeneiség engem is elindított. Több éneket is feldolgoztam az énekeskönyvünkből orgonára / zongorára, kinek hogy tetszik. Sokat játszottam a zongorán annak ellenére, hogy borzalmasan fájtak a kezeim (tavasz közepén derült ki, hogy mindkét csuklómban reumás ízületi kopás van). 
Június elején lezártuk a svájci frank hitelünket - megszabadultunk ettől a tehertől is, pedig az elején milyen rémisztőnek tűnt!
A tanév végére gyerekundorom lett, nem is kicsi, rossz volt belegondolni, hogy a nyáron hány tábort kell majd végigcsinálnom, és hány továbbképzésen kell majd ott csücsülnöm, s ki tudja, ezek milyenek lesznek. Mégis sikerült kipihenni magam. Túléltem a táborokat. Sőt. A második tábor az egy csodaélmény volt - Erdély a maga csendjével, nyugalmával, gyönyörűségével - gyógyító csoda. Életünkben először igazi családi nyaralásban is volt részünk. Életre szóló élmény marad nekünk is, de a gyerekeinknek is. Csodák csodájára még a továbbképzések is hasznosak és élvezhetőek voltak. A nyár folyamán megnősült legidősebb öcsém is, ez is klassz dolog volt. 
Hihetetlen, de ősszel kipihenve kezdhettem az évet, a gyerekundor a nyárral együtt tovaszállt. Ez a tanév eddig csak csupa jó dolgot hozott. A nyertes pályázatunk sok pozitívummal járt. Kaptunk egy nevelési módszert is, amit használva az idén jóval kevesebb gondom van a gyerekek órai magatartásával, mint korábban. 
Két húgom révén két kis csöppség is érkezett a családba egy kisfiú és egy kislány. A harmadik pedig félúton van, tavaszra várják szülei. 
Az autónk meglétével és gyerekeink növekedésével, azzal, hogy van kire bízni őket ha szükséges, újra kitárult előttünk a világ. Sokat utaztunk különféle távolabbi eseményekre (Nagykőrös - 25 éves jubileum, Kecskemétre többször is, Tiszakécske mesés verseny...).
Hálás vagyok mindezekért és mindazért is, ami most így hirtelen nem jutott az eszembe. Milyen jó ezekre visszagondolni! :-)

2015. december 25., péntek

Kecskeméten Adventben

Októberben Nagykőrösön kaptunk egy meghívást Kecskemétre, Advent első vasárnapjára. Így történt, hogy némi bizonytalanság után egy autónyi társasággal elindultunk. Családtagjaimon kívül velünk tartottak lányom barátnői és még egy gyülekezeti tagunk, aki mindenhová elmegy, ahová lehetséges. 
Kicsit korán érkeztünk, így megnéztük a kezdődő karácsonyi vásárt a főtéren. Szép nagy forgatag volt, igen tetszett a lányoknak.
Végül betértünk a templomba. Nekem olyan volt, mintha ismét hazamennék - azért négy évig nekem is otthonom volt az a templom. Az otthon-érzést az is erősen biztosította, hogy rengeteg ismerős arc jött velünk szembe, aki felismert, az lelkesen mosolygott is, volt, aki odajött hozzánk. Jó érzés volt, hogy örülnek nekünk.
Jó volt együtt énekelni, jó volt hallgatni az orgonát, kicsit rendhagyó módon, jó volt együtt úrvacsorázni a jelenlévőkkel, jó volt a záró szeretetvendégségen ott lenni. 
Vicces volt, ahogy valaki arcán azt láttam, hogy felismer, de ott volt a döbbenet is, hogy hogyan kerülök én oda a kis csapatommal? (Na, ő nem kecskeméti volt...) 
Összességében nagyon jó élmény volt, remélem, máskor is lesz lehetőségünk elmenni! :-)




2015. szeptember 5., szombat

"Keresztyén" Európa

Unokatestvérem Fb-os bejegyzését szeretném most közzétenni itt (az ő engedélyével). Elgondolkodtató.
Egy megjegyzés: sok ószövetségi idézet olvasható az alábbiakban, ami eredetileg a zsidó népnek szólt - nyugodtan értelmezhetjük ezt a keresztyén mivoltunkra, az idegen országok pedig ellenséges országok.

Az elmúlt időszakban sokat gondolkoztam a migrációs kérdéssel.
Elgondolkoztam néhány dolgon, ami sokaknak nem fog tetszeni. Egy kedves ismerősöm beindította a vezérhangyát, hogy a mi keresztény Európánk mennyire gondolkozik lelki síkon, keresztyén módon.
Most vettem elő ismét Ézsaiás könyvét (régen sok, az életemet meghatározó dolgot találtam benne és most ismét elő kellett vennem, mert utána kellett néznem pár dolognak). Ledöbbentett, amiket olvastam.
Először is mitől lesz Európa keresztény? Attól, hogy az ezer éves templomokban pénzért lehet megnézegetni a freskókat? Ez még nem kereszténység, ez csak művészet. Attól keresztény, mert pár ember katolikusnak vagy reformátusnak keresztelkedett? Ettől nem lesz keresztény, csak vallásos. A vallásosság meg annyit ér, mint fuldokló embernek kötelet dobni a vízbe, aminek a másik vége is a vízben van. Attól keresztény, hogy halott emberek maradványait hordozkálják az utcákon ünnepi körmenetet alkotva? Minek? Ennek nem tudom, hogy mi a célja.... Az, hogy szűz Máriának ajánljuk fel az országot tesz kereszténnyé egy országot? Nem. Ez bálványimádás.
A kereszténység Isten félelmével kezdődik. Isten pedig azt mondja, hogy lélekben és igazságban kell őt imádni. Az igazság pedig az, amit Ő mond és parancsol. Ő mit parancsol? Isten ezt mondja:
 
"1Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!
2 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.
De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
3 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
4 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!
Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!
De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.
Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
5 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
6 Ne ölj!
7 Ne paráználkodj!
8 Ne lopj!
9 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
10 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!"  (II. Mózes 20, 2-17)

És mire hívja fel Isten a figyelmünket?
"A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Galata 5, 19-21)

Mi folyik Európában?
-A házasság ósdi dolog, inkább nyitott legyen egy kapcsolat, az nem jár felelősséggel. De a házasoknak is kitalálták a swinger klubbokat, ahol "nem csalják meg egymást", mivel együtt vannak, csak más párokkal együtt.
-Kőszeg Ferenc, az SZDSZ alapítója, a Magyar Helsinki Bizottság alapítója, és volt országgyűlési képviselő ezeket nyilatkozta: http://vigyazo.blog.hu/…/szdsz-alapito_surgeti_a_csoportos_…
-A homosexualitásról nincs mit mondjak
-A pedagógusoktól elvették a fegyelmezés eszközét és több jogot adtak a gyerekeknek, hogy kibontakozhasson a kis természetük: az önző, fékezhetetlen, mindenkin átgázoló egójuk.
-Európa megszülte az első olyan sztárt, aki nem tudom hogy férfi-e, vagy nő: http://www.blikk.hu/b…/divatot-teremt-a-szakallas-no-2252265
-Számos helyen az Egyesült Királyság, Írország és németország területén menő dolog lett Night klubbokat kialakítani templomokban: Halo Nightclub, Trinty St Davids Church
Sorolhatnám.
- A bankok kizsigerelik a naív mit sem sejtő embereket.
Keresztény Európa ezek ellen nem emeli fel a szavát! Sőt, ez természetes, és a szeretet és tolerancia jegyében ezt el kell fogadni.

Istennek ez a válasza kedves "Keresztény Európa":

"Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek, Hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?" (Észaiás 10)

Ezékiel próféta könyve 16. rész:
1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2. Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek (be lehet illeszteni ide Keresztény Európát) az ő utálatosságait,
3. És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.
4. Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem pólyáltak.
5. Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, a mely napon születtél.
6. Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!
7. Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.
8. Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.
9. És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.
10. És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.
11. És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.
12. És adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre.
13. És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.
14. És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.
15. De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: legyen kedve szerint!
16. És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.
17. És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.
18. És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet vetéd eléjök.
19. És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - ő eléjök rakád kedves illatul; így lőn, ezt mondja az Úr Isten.
20. És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,
21. Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűzben nékik áldozád?
22. És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.
23. És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,)
24. Építél magadnak tetőt, és csináltál magaslatot minden utczán.
25. És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenőnek, és sokasítád paráznaságodat.
26. És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestűekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.
27. És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyűlölőidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan útadat.
28. S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg.
29. És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg.
30. Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit!
31. Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.
32. Te házasságtörő asszony! férje helyett idegeneket fogad el!
33. Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretődnek, így megvásárlád őket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől paráznaságidért.
34. És lőn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért ők nem adának néked, így lőn különbséged.
35. Azért te rima, halld meg az Úr beszédét!
36. Így szól az Úr Isten: A miatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretőiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál:
37. Ezokáért ímé egybegyűjtöm minden szeretődet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyűlöltél, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől, és föltakarom mezítelenségedet előttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet.
38. És megítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltő szerelmemben.
39. És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetődet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul.
40. És összehoznak gyűlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel.
41. És megégetik házaidat tűzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.
42. És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltő szerelmem te tőled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.
43. Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.
44. Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémű az anya, olyan a leánya is.
45. Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.
46. És a te nénéd Samaria vala, ő és leányai, ki balkezed felől lakik vala; és öcséd, a ki jobbkezed felől lakik vala, Sodoma és leányai.
47. És nem az ő útaikon jártál, és nem az ő útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban.
48. Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, ő és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.
49. Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.
50. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.
51. És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.
52. Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bűneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak ők nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nőtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.
53. És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;
54. Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.
55. És nőtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek előbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek előbbi állapototokba.
56. És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,
57. Minekelőtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül?
58. Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.
59. Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midőn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet:
60. Én megemlékezem frigyemről, a melyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet vetek veled.
61. És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nőtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom őket néked leányaidul, de nem a te frigyedből.
62. És én megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr.
63. Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten. 

Ez az ige is elgondolkoztatott:

"Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!
Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erősimet haragomnak véghezvitelére, a kik én bennem büszkén örvendenek.
Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyűlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.
Jőnek messze földről, az égnek végéről, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.
Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól.
Ezért megerőtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;
És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.
Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról.
Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.
És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.
12. Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.
13. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,
14. És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az ő földére fut;
15. Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,
16. Kisdedeiket szemök előtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplősítik.
17. Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;
18. Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök."

Nem tudom Isten terveit. Nem tudom, hogy mi a célja ezzel a sok keletről "idetévedt" bevándorlóval. De az biztos, hogy Európa elbízta magát, és Isten nem nézi ezt jó szemmel!

Kedves Európa, Kedves Magyarország, Kedves Városom, itt az idő az Élő Istenhez való odafordulásra! Nem követelni kell tőle (nem kívánság-autómata), nem vádolni kell azért, amit mi rontottunk el, hanem hittel keresni Őt és az akaratát az életemre nézve - akkor lehet, hogy valami változni fog, mégpedig jó irányba... Ne a mások életén csámcsogj, tedd rendbe a sajátodat! 

2015. január 12., hétfő

Búcsú a Nagy embertől

Egész héten, aki csak tehette, és akinek fontos volt, együtt emlékezett rá a Fb-on. Jöttek a képek, sztorik, sírtunk és nevettünk egyszerre. Hirtelen függőkké váltunk, és izgatottan lestük, ki mit oszt meg a többiekkel. Közös gyászmunka... és bennem egyszerre megcsendültek egy ének szavai: "gyászukat vígságra fordítom..."
A karvezetőnk, Péter összehívta a csapatot - énekeljünk közösen a búcsúzáson. Először elhessegettem a gondolatot - én csak sírni tudok ilyen helyzetben, énekelni nemigen... Nemsokára azonban tisztában voltam vele, hogy bizony ott a helyem nekem is meg az emberemnek is. Akár sírok, akár csoda folytán nem, énekelnünk kell. Nagy levegőt vettem és előkerestem a régi főiskolás kottámat, amin ki volt húzva a szólam, amit akkor énekeltem. Elkezdtem ismerkedni vele... rá kellett jönnöm, hogy én ezt a darabot annak idején javarészt csak tátogtam, mert képtelen voltam megtanulni.... A fene egye meg, most akkor sem maradhatok szégyenben, meg kell tanulni és kész! Megtanultam, sőt emberemmel is megtanítottam újra az ő szólamát is. Két délután együtt gyakoroltunk, tanultunk, a gyerekeink pedig nagy áhítattal hallgatták, ahogy két szólamban éneklünk. Fantasztikus volt! Közben pedig, mint aki nem is temetésre készül, egyre izgatottabban vártam a napot, a találkozást azokkal, akik majd ott lesznek, és vártam a közös éneklést.
A megbeszélt helyre érve gyorsan be is ültünk a helyünkre - mintha el sem telt volna az a 15 év, mintha tegnap találkoztunk volna mindenkivel. Péter lelkesen vezényelt, magyarázott, mi ugyanolyan lelkesen énekeltünk - varázsos volt, felemelő volt része lenni annak a hangzásnak. Visszarepültünk az időben  megboldogult ifjúságunk idejébe :-). 
Aztán elindultunk a templomba. Oda, ahová 4 éven keresztül naponta jártam. Oda, abba az oszlopba ültünk, ahol a ballagásomon is ültem, a szószékkel szemben... a ravatal mögött, attól csupán két padsor választott el. A templom csurig megtelve emberekkel, és csak jöttek, és jöttek. Ahogy mentünk befelé, megrázó volt szembekerülni a ravatallal, gazdája képe mellett árván heverő palásttal a koporsó tetején... És beülni, szinte közvetlenül mögé... Aztán ahogy jöttek be az emberek, jött Levente is, diakónus-apánk, és megfacsarodott a lelkem, ahogy láttam a szomorúságot az arcán, ahogy szinte könnyekre fakadt a koporsó láttán.  Aztán jöttek a lelkészek tömött sorokban. Köztük a szüleim, nagybátyám, unokatestvérem és még számtalan rég látott kollégájuk. Ahogy ott ültünk, körülöttem évfolyamtársak, barátok - de jó volt, velük körülvéve lenni!
Aztán felhangzott a 90. zsoltár - de ahogy felhangzott!!! Az első sor után sírva fakadtam - én így ezt a zsoltárt még életemben nem hallottam énekelni. Ahogy az megszólalt a magyar református értelmiség színe-javával zsúfolásig megtelt templomban...! Huhh.... leírhatatlan. Énekeltük még kedves énekemet is: "Áll a Krisztus szent keresztje" minden versével... ugyanaz az érzés... (ha már itt a földi nyomorúságunkban így szól az ének, milyen lehet majd a mennyei boldogságban????)
Aztán felment a szószékre egy fiatal lelkész - volt tanítvány. És szólt. Igazat, az én szememben néhányak fejére izzó parazsat, de mégsem bántóan (ami tetszett - a karrier, a siker, mint a szolgálat hozadéka ! volt jelen az életében; alakoskodás nélküli volt, minden erejével Isten ügyéért tett). Aztán jött a "lelki apa", aki (szerintem meglehetősen szerénytelen volt önmagát illetően), de nagy gondolatokat mondott. Köztük egy meghatározót - Isten nem hagyta szenvedni az elmenőt, nem hagyta, hogy hosszan elhúzódjon a haldoklása, hanem kiragadta őt belőle. És ami már amikor megtudtuk földöntúli üzenet volt - éppen akkor, amikor diákjai lélekben együtt imádkoztak érte naponta. Isten dicsősége felülemelkedik a halálon is.  Aztán elhangzott egy igehirdetés részlet is - tiszteljétek az előttetek járó vezetőiteket, és nézzétek meg azt is, hogyan mentek el... Elgondolkodtató - a nagy ember, aki életében is az volt, így is ment el - nagy emberként. (Aki közületek nagy akar lenni, az szolgáljon a másiknak...) Végül jött Gábor bácsi, aki sem kinézetében, sem modorában nem változott semmit, pont olyan, mint 20 éve, és nekem nagyon mosolyognom kellett :-)
Közben pedig énekeltünk is. Az igehirdetés után. ... és tudtam énekelni (szinte kotta nélkül!)... és tudtunk énekelni... és akik hallgatták, azt mondták, mintha az angyalok is énekeltek volna velünk... Mi így búcsúztunk, az ének szavaival...
Mielőtt kivitték a koporsót, még elénekeltük a "Zengd Jézus nevét, zengd világ" kezdetű éneket is, minden versével. Óóóó... megint hátborzongató érzések folytogatták a torkomat... mintha a Menny a földre szállt volna...
Miután a család, és akik elkísérhették a temetőbe is kivonultak a templomból, mi ott maradtunk és még a 42-ik zsoltárt is elénekeltük - csak úgy hirtelen jött ötletként, olyan kottából, amiben a szólamok nem ott voltak, ahol lenniük kellett volna, ezért a végén már nem is néztük, csak énekeltünk - már amikor a sírástól tudtunk...
Ó, micsoda nap...
Életemben nem voltam még ilyen temetésen, búcsúztatáson... Annyi ajándékot kaptam, hogy elmondhatatlan... Még az utána való beszélgetésekben is...
A Menny egy kicsit a földre szállt, megfogalmazni sem tudom hogyan, de érezhetően...

2014. január 26., vasárnap

"Lobogni kell"

Már jóval korábban felkeltette a figyelmemet egy szórólap, ahol egy Isten által rabul ejtett politikussal való találkozásra hívtak, aki erről a rabul-ejtésről könyvet is írt. Aztán ezt a könyvet az ősz folyamán sikerült beszereznem. De elolvasni nem volt időm, csak várt rám az asztalomon. 
Aztán a héten megbetegedtem. Hétfőn délután egyik pillanatról a másikra berekedtem, majd napról napra egyre kevésbé tudtam beszélni. Csütörtök éjjel aztán be is lázasodtam, és ez a lázas állapot eltartott egy darabig. Hála Istennek már javulok, de a főnök holnapra még szabadságolt. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy így végre volt időm olvasni. Befejezve egy korábban elkezdett regényt (Győri Dezső - Tűzvirág c. írását, ami szintén nagyon tanulságos történelmi regény), nekiláttam a politikusi bizonyságtételnek. 
Egy olyan ember bizonyságtételét olvashattam, akinek szintén beszélő bibliája van, aki meghallja az Isten hangját akkor is, ha csendben megszólal benne és úgy indítja cselekvésre. Döbbenetes történeteket oszt meg életéből és mások életéből. Közben ahogy ír, rá kell jönnöm, milyen kicsi ez az ország, van néhány közös ismerősünk is :-) . 
Élő hitű, az Istenért lobogva égő életű ember ő, aki cselekedni hív. Olyan dolgokra buzdít, amit én magam is fontosnak tartok. A keresztyén élet célja nem csupán az önmaga üdvössége, hanem, hogy só legyen, másokat is Istenhez vezessen. Nagyon jó volt olvasni sorait - tükör volt, buzdítás volt, felemelő volt. 
Nem azért érdemes olvasni a könyvét, mert ő egy politikus, hanem mert egy olyan keresztyén ember, akiből jó lenne, ha minél több lenne ebben az országban.

Keresztyén életpálya-modell

"A keresztény ember a 'jóléten' élete harmóniáját érti. Békében, szeretetben, teljes megelégedettségben él. Harmóniában a Teremtőjével, ezáltal önmagával és az embertársaival is. Ez az igazán vonzó 'életpálya-modell'! Az ilyen ember hozzáállása teljesen más a környezetéhez, a politikához, a fizikai javakhoz és minden egyébhez is. Amíg ez a harmónia nem valósul meg minél szélesebb körben a társadalom legkisebb sejtjeiben, a családok életében, addig nem beszélhetünk jólétről. A jólét ugyanis a táradalom lelki, szellemi és erkölcsi fokmérője. Addig anyagi javaink területén sem lesz hosszú távú javulás, amíg lelki, szellemi és erkölcsi szinten nem változik az ország!
Svájc se a természeti kincseinek, a világhírű óragyártásának, bankrendszerének köszönheti gazdagságát, hanem lelki, szellemi és erkölcsi nívójánk!
Amíg a mi népünk a harmónia helyett a káoszt részesíti előnyben és a felsorolt kincsek helyett hamis célokat, a pénzt, az anyagi javakat, a pillanatnyi élvezeteket hajhássza, marad minden a régiben! Egy kormány sem tud rajtunk segíteni, hiszen az anyagi javak maradéktalan kielégítése elérhetetlen cél!
Ha Isten és ember között az igazi kapcsolat nem áll helyre, akkor az ember a gonosz által kínált pótszerekhez nyúl, legtöbben az alkoholhoz és a droghoz. ... Kizárólag egy átfogó lelkigondozási és belmissziós programmal lehetne beteg társainkat és általuk országunkat felemelni!"
-Molnár Róbert: Egy politikus, akit rabul ejtett Isten-

A keresztény ember társadalmi felelősége


2013. november 21., csütörtök

Böjte Csaba - cikk

A legújabb Family Magazinban olvastam tegnap egy cikket Böjte Csabával, és gondoltam megosztom itt is, mert hihetetlen sok mondanivaló van benne, amit érdemes akár többször is átrágni. Ráadásul humoros és egészen újszerű gondolatok is akadnak benne szép számmal.


2013. november 1., péntek

Halloween

Egy összefoglaló írás erről az őrületről, aminek az összesítését  Fb-on olvastam, de megkerestem az eredetit is, a Magyar Keresztyén Motorosok honlapján: Cikk Halloween-ről

Nekem, mint meglehetősen konzervatív embernek, sok minden nem fér bele az életembe (bár azért rendületlenül formálódom én is). A legtöbb ember bele sem gondol, minek öltözik maskarába (második farsangi bál???), minek készít töklámpást (de szép világító dísz...). Azért belegondolva a cikk alapján, én biza nem raknék (sose nem is tettem) ilyen lámpást a házam elé... még belegondolni is rossz. Már az Ószövetség első történetei között olvashatjuk Izsák feláldozásának történetét. Pontosabban azt, hogy Isten csak próbát tett, és a valódi cél, a hűség próbája mellett egy rendkívül fontos üzenete is van ennek a történetnek: NE ÁLDOZZ FEL EMBERT AZ ISTENNEK! Ez az üzenet a maga korában és környezetében korszakalkotó volt, mivel általánosan megszokott dolog volt az emberáldozat. De az üzenet ma is igaz. NE ÖLJ! 
A halottidézőktől való tartózkodást is sok helyen említi a Biblia. Nincs erre szükségünk. A halottak jó helyen vannak ott, ahol vannak, nem kell háborgatni őket. A "Gazdag és a Lázár" példázatából az is kiderül, hogy odaátról sem léphetnek velünk kapcsolatba, akik elmentek. Nem kell játszani az ördöggel, mert aki játszik vele, az megégetheti magát. Nem kell a lelkünk békéjét vásárra vinni. Veszélyes, mert súlyosabb következményei lehetnek, mint gondolnánk. 
a kép a Fb-ról származik
"Minden szabad nékem, de nem minden használ..."
  mondá Pál apostol, és igaza is van...

inkább:
Bízzad Újra Életed Krisztusra!
és vedd komolyan az Ő követését, mert Benne van az ÉLET
:-)

2013. július 11., csütörtök

Madárvész

Néhány hete egy rigó kezdett fészket rakni a konyhánk előtti kis féltető alatt. Sokszori próbálkozás után végre talált olyan helyet a gerendán, ahol biztos fészket tudott építeni. Lelkesen figyeltük, hogyan dolgozik, a párja meg vigyázta a munkáját. Aztán csak ült a fészekben. 4 tojása lett (mint utóbb kiderült). Először 2 fiókát fedeztünk fel, amint eteti őket. 1-2 nap múlva egy este jött a szúnyogpermetezős füstölős jármű - reggel az egyik fiókát holtan találtuk nem messze a fészektől. Aznap este megint permeteztek, csak a repülőről - reggelre a másik fióka is elpusztulva hevert a földön. Viszont az anya egy újabb (3.) fiókát etetett, aki később kiesett a fészekből, észrevettük, és egy szalvéta segítségével visszatettem a helyére. Közben észrevettem, hogy még egy tojás van. Mára eltűnt az anyarigó, meg az a fióka is, amit visszatettem. Közben kikelt a 4-ik tojás is, de a fióka elpusztult.
Szegény gyerekeim nagyon elkeseredtek, mert nagyon tetszett nekik a fészek, ahogy esznek a fiókák, csöndben figyelték, nehogy megijesszék őket; várták, milyen lesz, mikor repülni tanulnak majd...
Talán majd legközelebb.
Kíváncsi vagyok, kacsamamánk milyen szerencsével jár a tojásaival, mert hiába zártam el napközben a többi jószágtól, mégis már vagy 15 tojást összetörtek alatta. De nem adja fel, szorgalmasan ül - már nem is zárom el, de fogalmam sincs, van-e még alatta egyáltalán tojás...

2013. április 9., kedd

Tantra...

Egy kedves (tényleg az!) ismerősöm (akit igazán kedvelek, becsülök) posztolta az alábbi írást a Fb-on. Nálam kicsit kiverte a biztosítékot, de miután nem vele szeretnék (kötözködni) vitatkozni, -hanem az írással magával- és megbántani sem akarom őt (nem is hagyná magát :-) nem ott szeretném kifejteni a véleményemet az írással kapcsolatban. Ez itt talán alkalmasabb hely erre.

"Tantra

Az első kérdés:
Azt mondtad, hogy a szerelmi aktusban teljesen engedjük el magunkat.
Élvezzük, ne siessünk, maradjunk benne hosszú ideig, engedjük egész testünket remegni a gyönyörtől.
Mire tanítasz minket?Kéjelgésre?"

Ez perverzitás! Ez a hamis személyiség. A hamis személyiség mindig az élvezet ellen van, ellened van: semmit sem szabad élvezned. Inkább áldozd fel magad. Legyen az, áldozd fel magad a társadalomért, a családért, az eszméért, a mennyországért, a jövőért... a lényeg, hogy áldozd fel magad. Ebben nőttünk fel; az áldozat erény, az élvezet önző. Az önzés pedig bűn. E teória szerint minden, ami élvezet, az eleve bűn. Én mást tanítok... csakúgy, mint a tantra: ha nem élvezed az életet, akkor segíteni sem tudsz másoknak. Ha te nem ébredtél fel, akkor senkit nem tudsz felébreszteni, ha te nem vagy boldog, akkor nem adhatsz mást másoknak csak boldogtalanságot. Csak abból tudsz adni, amiből neked is van... sőt, több kell legyen, mint amennyire szükséged van. De ha fel akarod áldozni magad, akkor előbb-utóbb áldozat lesz belőled, és másokat is fel akarsz áldozni. Ha anyád azt mondja, hogy '...érted áldoztam fel az életem…’ akkor vigyázz, megjelent a szadista. Ha a férjed azt hogy '...halálra dolgozom magam, mit gondolsz kiért', akkor menekülj, azt akarja, hogy te is szenvedj. Az áldozat' egy trükk mások kínzására. Óvakodj tehát az 'áldozatok'-tól, ők nagyon veszélyes emberek. Te ne áldozd fel magad. Már maga a szó is csúnya. Örülj magadnak, élvezd az életet. Ha csordultig vagy boldogsággal, szinte több nem is fér beléd, akkor, ami túlárad, beleömlik másokba. Ez nem áldozat! Senkit nem kötelezel le, senki nem kell, hogy köszönetet mondjon neked. Sőt, inkább te leszel hálás, hogy részt vettek a boldogságodban, hogy megoszthattad másokkal. Az olyan szavak, mint 'áldozat', 'kötelesség, szolgálat' — csúnya, erőszakos szavak. A tantra azt mondja: hogy tudnál másokon segíteni, ha te magad sötétben botorkálsz? Csak akkor tudod, hogy mi az az igazság, ha megtaláltad a fényt önmagadban. Most csak a félreértéseidet tudod megosztani. Csak akkor tudsz adni, ha neked már van."

AMIVEL EGYETÉRTEK: 
Igen, az ember akkor tud másoknak is adni, ha elfogadja, szereti saját magát. Ha a testi-lelki szükségletei ki vannak elégítve. Ezért oda kell figyelnünk magunkra, nem szabad úgy belefeledkezni pl. a munkába, hogy folyamatosan elfelejtünk enni, mert legyengülünk, idegesek leszünk stb... Fontos, hogy szánjunk időt a pihenésre, hogy feltöltekezhessünk. Itt olyasmire gondolok, hogy aki pl. fizikai munkát végez, könnyen kipihenheti magát egy kis szellemi foglalatossággal, a szellemi munkát végzők pedig fizikai tevékenységgel. Nekem pl. kikapcsolódás a kertem művelése, a zene (hallgatása -aktív zenehallgatás, nem csak háttérzaj!!!!- és művelése egyaránt), alkotás (itt bármiféle kézműveskedésre gondolok vagy akár sütés-főzésre is). Sokminden van, mindenkinek más és más az, amivel ki tudja pihenni magát, fel tud töltekezni.  Ha ezek rendben vannak, akkor valóban úgy tudok élni, hogy az másoknak is a hasznára válik.

DE
Az, hogy szeretem és elfogadom magam, nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a magam hasznára, élvezetére élek. Mert az ilyen maguk hasznára, élvezetére élő emberekből lesznek azok, akik mindenkin keresztültaposnak, elárulják a közösségeiket, ahová tartoznak, amiben élnek. Az ilyen emberek szerintem senkinek nincsenek hasznára, a céljuk éppen nem lesz az, hogy a saját boldogságuk túlcsordulását másokkal megosszák.  
Áldozat. Azok az emberek, akik nem hajlandóak áldozatot hozni másokért, nos az ilyenekből lesznek többek közt a szinglik (itt azokat értem, akik tudatosan egyedül akarnak élni, némi pajzán röpke kapcsolattal) és a gyermektelen párok (azok, akiknek lehetne gyereke, de mégsincs), akiknek a saját kényelmük mindennél fontosabb. Ugyanis egy normális párkapcsolat, a gyermeknevelés igenis áldozatokkal jár, ez akár tetszik, akár nem. A gyermekvállalást egy ideig lehet fajfenntartási ösztönként megélni, egy idő után viszont életbe lép a "Ne ölj!" parancsolat - amikor a felcseperedő gyerekeink néhanapján igencsak az agyunkra mennek és kihoznak a sodrunkból. Ez tehát igenis áldozatokat kíván. Én is úgy gondolom, hogy aki állandóan ezt mondogatja "én mennyi áldozatot hoztam érted", az nem helyes dolog. Az ilyen ember nem szeretetből hoz áldozatot a másikért, hanem azért, mert valamit el akar érni - saját magának. Aki viszont szeretetből hoz másokért áldozatokat, az nem veti ezt annak a szemére, csak csöndben teszi a dolgát. És ebből lesz a szolgálat - ez szerintem nemhogy csúnya és főleg nem erőszakos szó, de a legszebbek egyike.
Itt jegyezném meg, hogy az ilyen csak magukra gondoló emberek miatt fogy a népesség, hal ki a nemzet - az a nemzet, aki nem vállal gyermekeket, az öngyilkos nemzet - mondá valaki okos, és igaza van. És pontosan ezek az emberek lázadnak a legjobban, mikor más nemzetiségek töltik be a nem vállalt gyermekeik helyét és nő a fejünkre...
Kötelesség - ugyan mért csúnya? A halál is csúnya szó, lehet ellene tiltakozni, mégis mindenki életében elkövetkezik, akár elfogadja, akár nem.   Ismerünk olyanokat, akiknek nem létezik a kötelesség szó - az ilyenek élősködnek másokon, mert nem képesek dolgozni, megkeresni a betevőjüket. Az ilyenek lopják meg a másikat, mert az a könnyebb út (itt nem csupán fizikai dolgokra gondolok, hanem pl. az ember idejére, türelmére és hasonlókra is). Az ilyenek hagyják, hogy más végezze el az ő munkájukat, és közben fennhangon szitkozódnak, bántják azt, aki még ismeri azt, hogy mi a "kötelességtudat". Akinek ez utóbbiból nincs, az nem építi az életet (akár a sajátját, akár  a családjáét, akár a nemzetéét), hanem rombolja (pl. családjukat, gyermekeiket elhagyó szülők vagy sorolhatnánk még másokat is, elég bőséges tárháza van ennek). 
Áldozat a mennyországért... Ha valaki csupán azért a végső célért áldozza fel magát, hogy a mennyországba  kerüljön, az tévesen értelmezi Jézus Krisztus értük hozott áldozatát, a keresztyénség lényegét. Az Úr Jézus azért jött a földre, azért élt és tanított, azért halt meg értünk a kereszten, mert SZERETETT! Szeretetből hozott áldozatot. Szeretetből ajánlja fel a szabadító hatalmát mindannyiunknak, amit vagy elfogadunk, vagy nem. Aki ezt nem érti meg, nem éli át, annak valóban csak az a célja, hogy a mennybe jusson, és ezt különféle érdemekkel akarja elérni. Ezek az "érdemek" erőltetettek és izadtságszagúak, emberiek és sokszor bántóak, helytelenek, mert a cél nem szentesíti az eszközt... Aki viszont elfogadja Jézus szabadítását, egyszer megérzi az ő mindenen áthatoló szeretetét, annak nem az lesz a kizárólagos célja, hogy a mennybe jusson, hanem az, hogy azt a szeretetet, amit Jézustól kapott, azt továbbadja másoknak. Szeressen és szeretetből, szó nélkül hozzon áldozatokat ő is másokért. Aki átélte az Úr Jézus velőkig hatoló szeretetét, csak az tud másokat is önzés nélkül, építően szeretni. A mennyországot pedig nem érdemekkel lehet elérni, hanem "kegyelemből, hit által van üdvösségetek, és ez nem tőletek van, az Isten ajándéka ez".

"Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát." 

2011. december 9., péntek

Diakónus-Himnusz

Mennyit zengi a lelki békét, a szívek csendjét énekünk,
Bár künn kín és ínség üzenget sok hangos jajszóval nekünk.
Az óra, testvér, gyorsan elfut s az ember útja, sorsa zord,
Nincs rá időd, hogy álmodozva a lelked meddőn tékozold.

Ebből az éhség csal ki könnyet, az ott a fagy miatt remeg,
Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek.
Az apjuk gyötört mély szemében a meghasonlás láza él,
Értük megmentő harcra kelni: elhívatás, testvéri cél.

Lelkek éjét oszlatni fénnyel: reád az Úr ezt bízta, lásd,
S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével a bűnösnek szabadulást.
Az isten vérét adta értünk; láttasd, hogy szent példája hat,
S hogy áldott útját járva hittel te is adod egész magad.

Adj éjt, napot, add át erődet, add kincsedet, add szívedet,
Rontó lelkek gáncsa nem árthat, győztes csak egy: a szeretet.
A Mester lelke járt előtted s kitűzi most eléd a célt,
Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.

Áldott Jézus, a földre jöttél s vállaltál értünk szörnyű kínt;
Bárcsak tudnánk, Igéd követve, mi is szenvedni, tűrni mind.
Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva átadjuk szívünket neked;
Hogy munkánk éljen és teremjen: gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

Monod Tivadar (1836 - 1921)
Ref. Ék. 472. ének (66. zsoltár dallamára énekelhető)


2011. december 2., péntek

Borúra derű ... avagy miként válaszolt Isten a kesergésemre...

Lelki értelemben véve nehéz hónapok állnak mögöttem. Meghalt az osztálytársam, akihez nem voltam képes elmenni - meghalt a barátnőm, akivel sajnos nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy szerettem volna, és nagyon bánt, hogy nem tudtuk megbeszélni, és így ment el - elégedetlen vagyok magammal minden szinten: anyaként, pedagógusként, keresztyén emberként... Kívülálló mondhatja ugyan, hogy túl nagyok az elvárásaim magammal szemben, de én szeretem tökéletesen csinálni, amit csinálok,és ha ez nem sikerül, márpedig nem sikerül, akkor jön a kibukás. Ezekről a dolgokról több bejegyzésben is írtam már korábban, részletesebben. És ezek után jött még az előző bejegyzésem tárgya is... Mi volt bennem? Kétségbeesés, düh, mert hiába szeretnék más lenni, hiába szeretnék változtatni, egyszerűen nem megy.

És mit mondott erre Isten?
Először a gimis osztályigénket kaptam ajándékba Tőle:  
"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtelent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még  a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." 
(Ézsaiás 40, 29-31)
  
Tegnap reggel oly friss voltam, hogy csütörtöki igét olvastam ugyan, de nem vettem észre, hogy a múlt hetit. De a lényeg nem is ez, hanem amiről szólt:
"Emlékszem szövetségemre, melyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled."
(Ezékiel 16,60)
Pál írja:"Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Jézus Krisztus napjára."
(Filippi 1,6)

Este, mikor észrevettem a reggeli bakit, elszontyolodtam... már megint...és ekkor jött az aznapi Ige:
"Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! 
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."
(Ézsaiás 41,9-10) 

Merje valaki azt mondani, hogy nem kegyelmes az Úr Isten... Kell ennél több egy összetört szívnek? Mondhatom én, hogy utálom magam, mikor az Isten azt mondja, hogy Ő nem vet meg? Milyen jó, hogy az életem az Ő kezében van!!!! A legeslegjobb lelkigondozó Ő. És már nem is vagyok annyira keserű, egy nagy-nagy tehertől szabadultam meg, ami már-már a földbe sulykolt.  Hogy mit lát bennem Isten? Miért nem vet el? Mert szeret. Ennyi. És én csak hálás lehetek Neki ezért... 
 

2011. november 30., szerda

Egyik szemem sír, a másik nevet...

Tudtam, hogy az egyik kórustagom egy ideje jár egy most magát megnevezni nem akaró felekezet gyülekezetébe. Miután a családja részben oda is kötődik, ezért nyugodtan meg is tehette, annak ellenére, hogy reformátusnak lett ő is meg a férje is, meg a gyerekeik is keresztelve, tehát elvileg hozzánk tartoztak - de csak elvileg, mert gyakorlatilag nem volt a gyülekezetünkkel élő kapcsolatuk. Tegnap a próbára úgy érkezett meg, hogy egyértelmű jelét mutatta annak, hogy ő most már annak a gyülekezetnek a tagja, ahová elkezdtek járni a családjával (ennek a gyülekezetnek a hölgy tagjait ugyanis egy egyértelmű ruházati jellel meg lehet különböztetni az összes többi embertől a földön). Először nagyon meglepődtem, de a többieken is mély döbbenet lett úrrá. Aztán elkezdtem örülni. És most először az örömömet szeretném leírni ezzel kapcsolatban.
Örülök annak, hogy rájuk talált az Isten kegyelme, hogy megérezték az Ő szeretetét, és hitre jutottak. Különös kegyelme és csodája az Istennek, hogy ez mindkettőjükkel szinte egyszerre történt meg. Mondtam is neki, hogy ez a legfantasztikusabb dolog, ami történhetett velük. Láttam rajta, mennyire boldog, hogy az életük mennyire megváltozhatott ezáltal. És ez idáig jó is. 
De most jön a bánatom ezzel kapcsolatban, ami igen összetett, igen keserves és nehéz.
Az a gyülekezet, ahol ők hitre jutottak, egy teljesen zárt közösség. A vezetőség -szerintem- farizeusi módon olyan szabályokat állít a gyülekezet tagjai elé követelményként, melyek teljesen igyekeznek őket elzárni a külvilágtól. Kötelező szabályokat kell betartaniuk a mindennapi életben, melyek egy élő hitű embernek magától értetődőek lehetnek, saját, belső igényként léphetnek elő, de ha azt kívülről kényszerítik az emberre, az már nem jó, mert képmutatóvá teszi az embert, és a képmutatás úton-útfélen lebukik. Azok az emberek, akik csupán külső kényszerből mímelik a szabályok betartását, a gyülekezet szégyenfoltjai lesznek. Miután tehát ők elzárkóznak a világ elől, a kórustagom se lesz már sokáig kórustagom. Erről majd később részletesen, de még itt van egy gondolatom. Felteszem a kérdést, milyen gyülekezet az, aki csak a maga hasznát keresi, csak a maga gyönyörűségére van együtt, de a világ nem érdekli? Hiszen Jézus elküldte a tanítványait, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket, elküldte őket, mint bárányokat a farkasok közé, hogy hirdessék a világnak az Isten üdvözítő kegyelmét, azt, hogy nála mindenki megtalálhatja a békességét, új, teljesebb életet kezdhet. A főpapi imájában is azt kérte Istentől, az Atyától, hogy "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket (mármint a tanítványokat) a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól". A gonosztól való megóvás nem abban rejlik, hogy elzárkózunk a világ elől, és megtagadjuk a misszióra való felkérést. Az érett hitű ember meg tud állni a világ kísértései között is, mert tudja, honnan kérhet és várhat segítséget. Sok mindenért irigylem a fent néven nem nevezett gyülekezetet, mert nagyon sok jó dolguk van. De ezt a teljes elzárkózást nem tudom és nem is akarom megérteni, mert a fent vázoltak fényében ez bűn. 
Bűn azért, mert kiragadja egy jól működő közösségből annak az egyik legstabilabb tartóoszlopát. Olyan érzés ez, mintha a húsomból tépnének ki egy darabot. Ha a hitre jutott ember bent maradhatna abban a közösségben, amit egyébként szeret és jól érzi benne magát, és még a hitének sem esik ott kára, akkor ott világító lámpása lehetne az Úr Istennek. Utat mutathatna Hozzá a többiek előtt. Ha azonban kitépik a közösségből, akkor a közösség tagjainak nagy része ezt nem tudja megérteni, és csak káromolni fogja az Isten nevét, és azt mondja, hogy amennyiben így működik a keresztyén élet, tutira nem akar annak részese lenni. Ez pedig vétek a többiek ellen. Én meg tudom érteni, hogy megy, ha ezt várják el tőle, mert a frissen hitre jutott embernek teljesen természetes, hogy ragaszkodik ahhoz a közösséghez, ahol ő hitre jutott, és igyekszik az ott elvárt életvitelt követni. De egy hitetlen ember ezt soha nem fogja megérteni. És itt van az a pont, ahol a kórus alapjaiban fog meginogni ettől a lépéstől. Nem csak a szólamának egyik legbiztosabb hangját veszítjük el benne, de a közösség egyik biztos pontját, akinek a jelenléte, sztorijai mindig is kedvesek voltak mindannyiunk előtt. Egyet tudunk tenni, hogy megköszönjük, hogy eddig velünk énekelt és szeretettel őrizzük meg emlékezetünkben. Én a magam részéről pedig azzal vigasztalom magam, hogy fogunk mi még együtt énekelni, csak nem itt a földi életben, hanem a Mennyei Kórusban :-)
És még egy keserűségem van ezzel kapcsolatban. Szidhatom én a másik gyülekezetet nyugodtan. De közben verhetem a fejem a falba, hogy a mi gyülekezetünk mért nem tud olyan gyülekezet lenni, ahová érdemes járni, ami megtartja a saját megkeresztelt, konfirmált tagjait????!!!!  Mért ízetlen só és pislákoló lámpás az én életem is, meg a legtöbb emberé, aki a mi közösségünkhöz tartozik???!!! Mért nem tudjuk komolyan venni az Istenhez tartozásunkat és más életet élni, ami világít a világ sötétségében?! Mért nem tudjuk szeretni és támogatni egymást?! Mért vagyok oly gyáva féreg, aki csak a számítógép mögül meri hirdetni a keresztyénséghez kapcsolódó gondolatait, de ha már valakihez el kéne menni személyesen és beszélni kéne, az már nagy gondot okoz? Nem vagyok megelégedve a gyülekezetemmel egyáltalán, mert számos ponton vérzik, és nem hajlandóak a tagok a sebeket bekötözni, hanem struccpolitikát végeznek (bedugják fejüket a homokba). De magammal sem vagyok megelégedve egyáltalán. Pislákoló lámpása vagyok én az Istennek, aki egyáltalán nem méltó az Ő kegyelmére. Az a nagy mázlim, hogy a kegyelmét ingyen adja és a bűneimet megbocsátja. De közben azért nekem is változnom kéne. Hiányzik belőlem a bátorság, a "kurázsi", hogy nyíltabban merjem vállalni, de leginkább hirdetni az Isten szeretetét. Mikor felkértek, hogy legyek a kórus vezetője, sokáig hezitáltam, hogy mint konzervatív, hitét komolyan vevő keresztyén ember bevállaljam-e  egy világi kórus vezetését. Mi lesz ebből? Végül egy dolog miatt vállaltam csak el, az pedig az volt, hogy hátha lámpás lehetek a kórus előtt, aki utat mutathat az Istenhez nekik. Hát az igaz, hogy felvállalom a hitemet előttük, de hogy utat mutatok-e? Abban már nem vagyok olyan biztos...
Nos, mit gondoltok? Ezek valóban nehéz és keserű gondolatok... Bárcsak adna az Isten ébredést, hogy odatalálhasson Hozzá mindenki, de legalábbis minél több ember!!!

2011. február 4., péntek

A Mennyország boltja


Álmomban az élet útján sétálgattam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt: "MENNYORSZÁG BOLTJA" Amikor odaértem, az ajtó kinyílt és mire felocsúdtam, már be is léptem. Angyalok csoportjait láttam mindenütt. Egyikük adott nekem egy kosarat és azt mondta: Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy kereszténynek szüksége lehet, s amit nem tudsz elvinni ma,  visszajöhetsz holnap és gond nélkül elviheted.
Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt és azután a SZERETET, mivel ugyanazon polcon voltak. Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS, hát azt is vettem. Bárhol szükségem lehet rá. Ezen kívül vettem még két doboz BÖLCSESSÉGET és két csomag HITET. Nem tudtam ott hagyni a SZENT LELKET sem, mivel  ott volt mindenütt.  Egy kicsit megálltam, hogy ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján.  Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még egy kis KEGYELEM és ÁLDÁS, és hogy nem szabad megfeledkeznem az ÜDVÖZÜLÉSRŐL. Ezt ingyen kínálták. Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből, eleget ahhoz, hogy üdvözüljek s, hogy megváltsalak Téged is! A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem meg volt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem. Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IM ÁT, s betettem azt is a már teli kosaramba. Tudtam, hogy mint kimegyek, használni fogom. A BÉKE és a BOLDOGSÁG kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek. Az ÖRÖM a plafonról lógott alá, vettem egy csomagot abból is. Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle, mennyivel tartozom?
Ő mosolyogva válaszolt "Vidd csak kosaradat, amerre utad visz." Elmosolyodtam és újra megkérdeztem " de valóban mennyivel tartozom?" Ő újra elmosolyodott és azt mondta, "Fiam ne aggódj, Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt. Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod.”