Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkotás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkotás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 24., hétfő

Amatőr vagy profi?

Bő egy hete kiállítás nyílt itthon, a Művelődési Házban. Helyi amatőr festők és kézművesek, egyszóval alkotók kiállítása. Egyikőjük a kórusunkban énekel, így, miután szívélyesen invitált bennünket a megnyitóra, Jankával el is mentünk. És biza, hogy nem bántuk meg! Először is, olyan megnyitóbeszédet hallottunk, ami ritkaságszámba megy összeszedettségében, mondanivalójában és előadásában is, ez már önmagában is megérte volna. De a lényeg ezután jött. Mikor végigtekintettük az alkotásokat, azt kellett mondanom, hogy ezek az alkotók csak azért amatőrök, mert nem ebből élnek, nem ez a hivatásuk, hanem csak a hobbijuk. Mert egyébként profi, művészi képeket, alkotásokat láthattunk. Szóval szenzációs, micsoda tehetségek élnek itt közöttünk, nagy élmény volt ezt tapasztalni, látni, s öröm, hogy ez valakinek az eszébe jutott és megszervezte a kiállítást. 
Azóta elvittem az osztályomat is (7-es kamaszok), és őket is lenyűgözte a látvány. Miből másból lehet a legtöbbet tanulni, ha nem az ilyen személyes megtapasztalásokból? Amikor egy könyvelő fényképszerű, profi ló-illusztrációkat rajzol ceruzával, amikor egy altatóasszisztens életteli, csillogó, vidám festményekkel gyógyítja a mindennapi fárasztó munkája után önmagát, amikor egy édesanya éjszakánként fantasztikus tájképeket fest az ujjával, egy kommunikációs szakember csodás nyakékeket fűz gyöngyből és egy egyetemi hallgató egyéni, igényes, megkapó evőeszközöket, ékszereket készít gyurmából... Amikor valaki értelmesen tölti el a szabadidejét, úgy, hogy az önmagának és másoknak is a hasznára és gyönyörűségére válik. Ez az igazán jó példa.






Kisfilm a megnyitóról:

2016. május 20., péntek

Zokniból kézmelegítő

Kilyukadt a kedvenc térdzoknim sarka. Nem volt érdemes megvarrni, mert már eléggé elkopott a talpa. A szára viszont még használható volt, és miután sajnáltam kidobni, nekiálltam átalakítani. Már korábban is gondolkodtam, hogy varrok ujj nélküli kesztyűket, mert ugyan horgoltattam nagyon szépeket (sok pénzért), de azok nem annyira hétköznapra valók, s nekem hét közben is kellene. A fájós kezeimnek nagyon jólesik a melegítés, sőt ennek hatására (?) mostanában keveset fájnak. 
A gondolatot tehát tett követte, s a kedvenc zoknimból kézmelegítő lett. Aztán rájöttem, hogy van egy lábtyűm is elfekvőben, ami sosem volt rajtam, mert irritálta az ujjaimat. Mivel ennek nem volt sarokvarrása, két kézmelegítő is kijött belőle. Janka meg is irigyelte... majd kap, ha lesz hosszú szárú lyukas zoknija... :-)



2015. június 25., csütörtök

Hittantáborba készülőben

Gyarló vagyok... nem kicsit, nagyon... nem lelkesít a táboroztatás gondolata. Annyira elfáradtam ebben a tanévben, hogy semmi de semmi kedvem nincs táboroztatni. De a munka nem kérdezi meg, hogy szeretném-e elvégezni vagy nem. Így erőt kell vennem magamon.
Ki kellett találni, mi lesz a foglalkoztatás. Mivel esténként Bárány Boldizsárt fogunk bábozni, így gondoltam hajtogatunk - bárányt, kincses ládikót, mókust, halat, méhecskét - így ha akarják, el tudják játszani a gyerekek maguk is a történetet. Kicsit ideges lettem, mikor ezen gondolaton felbuzdulva elkezdtem keresni a hajtogatós könyveimet - és nem találtam. Valakinek kölcsönadtam és ezt a valaki is elfelejtette, meg én is - de még azt is, hogy ki volt a valaki... Aztán rájöttem, hogy erre való az internet. Találtam leírásokat és videókat is. :-)
Aztán meg kellett festenem a háttereket is a bábozáshoz. Ráment ma az egész napom, de elkészült! És ez most nagyon jó érzéssel tölt el. :-)

2014. július 17., csütörtök

2014. április 17., csütörtök

2014. február 12., szerda

Ami az osztályomba került...

Végre sikerült lencsevégre kapnom ezeket is. A jobb fényviszonyok miatt talán kicsit szebbek a színek is :-)


2014. február 7., péntek

Műanyag csodák

Két éve az iskolai alkotótáborban csináltunk ilyesmit, most újra előjött a téma. Őrizgettem itthon néhány színes műanyag flakont (1 sárga, 2 féle zöld, 1 barna), és gondoltam, itt az idő valami új alkotásra. Kellett még hozzá többféle gyöngy, meg dekorációs csilli-villi alakzatok (szív, virág, kör, négyzet...), egy olló, ami a műanyag vagdosása következtében már csak erre a célra lesz használható, damil, és ragasztóanyag (ragasztópisztoly) - ja, még gyertya is az olvasztáshoz, és tű a forró lyukasztáshoz (ez se lesz már máshoz használható). No, meg nem kevés idő. És íme, az eredmény:
virágok

pillangók

kész díszek
(Élőben sokkal szebbek - a fényképezőgépem még mindig nem adja vissza hűen a színeket, pl. a lila és a rózsaszín gyöngyök itt tök egyformának látszanak :-( ... )

2014. február 6., csütörtök

Variációk egy témára...




Készültek: konzerves doboz, bordürcsík, csomagolópapír, rafia, fagyöngy és ragasztó felhasználásával.

... és mi okból vagyok ilyen ráérős? Nos, harmadik hete betegeskedünk, hol a lányok felváltva, hol meg én. Így elég sok időt töltünk idehaza, mondhatni, szinte be vagyunk zárva. Klára már a második körnél tart, második antibiotikum-kúrával... 
Készült itt még időközben műanyag-flakon csoda is dupla kiadásban, meg egy rafia-gömb is, csak fényképet nem csináltam még róluk, és egyenlőre nem is tudok, mert már bent díszítik az iskolában a termemet :-).

2014. február 2., vasárnap

Tárolóedényke virággal, lepkével

Ez a ma délután szüleménye :-) 
 konzerves doboz, csomagolópapírok, fagyöngyök, rafia, ragasztó és egy kis inspiráció...



2013. december 1., vasárnap

Ilyesmiket alkotok mostanság

Az alkotótáborban tanultam, és nagyon megtetszett. Csináltam hozzá kaptafát (egy kisebbet és egy nagyobbat), és elindult a sorozatgyártás. Rafiából készül (ez kicsit könnyebben kezelhető, mint a csuhé, és ugyanolyan jó).


2013. október 24., csütörtök

Újabb dalok

Kórustagjaim régebb óta nyúztak, hogy vidámabb verseket vegyek a kezem ügyébe megzenésítés céljából. Valamikor nyár elején számba is vettem a szóba jöhető Petőfi verseket, és néhány közülük dallamot is kapott. Szeptember végén volt a dalok bemutatkozása kisebb helyi közönség előtt a szokásos irodalmi rendezvény keretein belül. Többek tetszését elnyerte, azt mondták, jó hangulatot teremtettünk velük. Felvettük, de a felvételek képi része a rossz beállítás miatt nem igazán lett élvezhető, úgyhogy kénytelen voltam egyéb képekkel illusztrálni a hanganyagunkat. Íme:



A Teleki Napon is énekeltünk. Mivel itt halászat-vadászat-madarászat témakörben zajlott az egész nap, igyekeztünk ehhez igazodni. Énekeltük Bárdos Lajos: Tiszai dallamok c. általunk nagyon kedvelt és sokszor énekelt művét, ami némiképpen a halászathoz is kapcsolódik. Ezután pedig a Zalai virágénekemet és a Székely lakodalmasomat adtuk elő. Ezek a szerelem témakörében  és a népdalfeldolgozás mivoltukban csatlakoztak az előző műhöz. Aminek nagyon örültem, hogy annak ellenére, hogy idő hiányában a Székely lakodalmast egyenlőre egy szólamban tanultuk meg a zongorakísérettel, kórustagjaim tetszését így is elnyerte a történet. A héten elkezdtük tanulni a többi szólamot is, és még így sem mondták, hogy kár volt foglalkozni ezzel a dologgal :-) Örülök, mert nem csak nekem tetszik de nagyon ez az utóbbi néhány népdalfeldolgozás, hanem a kórusnak és a hallgatóságnak is. Ilyenkor kap szárnyakat az ember :-) Felvételt még nem tudok mutatni belőlük, de amint lesz jó felvétel, közkinccsé teszem. :-) 
Ti is úgy gondoljátok, hogy alkotni fantasztikusan jó dolog?! (Az pedig ráadás jó érzés, ha az alkotásom nem csupán nekem tetszik.) :-)

2013. április 5., péntek

Alkotások

A "tavaszi???" szünetben sikerült alkotnom néhány dolgot. Igazából munka volt ez, de nem annak tűnt :-).
Összeállítottam egy következő népdalfeldolgozás-sorozatot, ami a "Zalai virágének" címet kapta. Természetesen Vikár Béla gyűjtéseiből dolgoztam fel benne népdalokat (4-et), két szólamban, zongorakísérettel. Nekem nagyon tetszik, majd meglátjuk  a többiek mit szólnak hozzá. Februárban énekeltük a "Somogyi betyár" című hasonló sorozatot, az elnyerte az éneklő- és hallgató-közönség tetszését. Tervezek még egy összeállítást, a dalok már megvannak hozzá, csak ki kell dolgozni. Ennek címe "Székely lakodalmas" lesz. (A gyerekeim alig várták, hogy elkészüljek, mert állandóan zongoráztam, ami igencsak zavarta őket a kockásításban (TV-mese), mivel a zongora és a TV igen közel helyezkedik el minálunk (egymás alatt-fölött vannak :-). )
Elfogytak a szülinapi köszöntő ajándékok is, amivel a gyülekezetünk megkeresztelt gyerekeit szoktuk köszönteni, így ebből is készítettem egy fél évre való mennyiséget:

A két napi ülőmunka eredménye az lett, hogy folyamatosan zsibbadnak a kezeim, lábfejeim, és le akarnak fagyni... nem tetszik ez nekem. Már korábban is megfigyeltem, hogy mikor sokat vágok pl. ollóval egyfolytában, akkor utána hosszú ideig zsibbad a kezem, amivel vágtam. Lehet, hogy utána kéne már járni ennek a dolognak???

2012. augusztus 12., vasárnap

Alkotótáborban voltunk

Az elmúlt héten volt az iskolánk alkotótábora. Mi mindannyian ott voltunk, még a kislányok is. Apa, anya dolgozott, a gyerekek játszottak, alkottak. Nagyon jól éreztük magunkat, bár nagyon el is fáradtunk. Janka annyi szépet alkotott, hogy az hihetetlen. Talált egy barátnőt is magának, akivel elég jól megtalálták a közös hangot. A kislányokat meg a többi nagyobb gyerek istápolta nagy lelkesen. Íme a képek:
















A táborról egyébként naplót vezettünk, ami a suli honlapján elolvasható. Ugyanitt videós beszámoló is található a hétről.

2012. augusztus 8., szerda

Szélcsengő

Ezt tegnap és ma alkottam az iskolánk alkotótáborában :-)
Tudjátok miből készült? Üres műanyag flakonokból, no meg némi gyöngyből meg gombból...
(Az alkotótáborról napi összefoglalók találhatóak a suli honlapján - lásd lentebb, oldalt)

2012. augusztus 7., kedd

Bogyó babái

Egy gyerekkori ismerősöm nagyon aranyos nemez babákat, manókat készít. Nemrégiben indította el a blogját, nézzetek be hozzá, érdemes!
 

2012. február 18., szombat

2011. december 29., csütörtök

Alkotás

Nekem ez a kép -keret tetszik a legjobban a most készültek közül, Márti keresztszüleié lett. Asztalra állítható, teljesen az én kezem munkája (kivéve a fénykép, mert az óvodai, de magában azért snassz lett volna :D ).

Beszámoló az Ünnepről és az elmúlt néhány napról

Nálunk az ünneplés Karácsony előtt 2 nappal kezdődik, mert Zsombornak akkor van a szülinapja. Erősen közelít apánk a xxxx-hez, de azért van még egy kis ideje :-)
Minálunk, mióta férjhez mentem, az volt a szokás, hogy Szenteste a saját kis családunkkal ünneplünk, Első napján anyuékkal, Másodnapján Apu terebélyes családjával, s aztán uccu neki, nyakunkba kapjuk az országot, és elszáguldunk a zempléni kis falucskába, ahol Zsombor családjával töltjük a szünidő egy részét.  No, ez most másként alakult. Történt ugyanis, hogy a nagyhúgom és a férje lelkésznek készülődnek, így magától értetődik, hogy ha saját gyülekezetük lesz, már nem fognak itthon karácsonyolni, sőt a legációk miatt az elmúlt években sem voltak itthon. Hát eljött az utolsó pillanat, hogy itthon legyenek legátusok, és így még egyszer utoljára együtt töltse az egész család a Szentestét. Így aztán mi is anyuéknál voltunk. Miután szép számmal megjelentünk (csatolt részekkel együtt 16-an), és egyikünk sem úgy gondolja, hogy az Ünnep a méregdrága ajándékokról szól, jó előre kihúzott mindenki egy-egy nevet a családból, és neki készített valamit - pl. saját kézügyileg. 
paleo-linzer mandulával, gesztenyével

paleo-bonbon: mogyorós, mandulás, gesztenyés - az öcsémnek

Zsombor terve és kivitelezése apunak, aki sokat segített az építkezésben





Nagyszülőknek :-)

Keresztszülőknek :-) élet(hű)kép :-)

legátus húgicám :-)


Jó volt együtt ünnepelni, szép pillanatokat éltünk meg így együtt :-) Észre se vettük, hogy eltelt az idő, csak Márti aludt el majdnem a fotelben, s akkor jöttünk rá, hogy elmúlt 10 óra, ideje hazamenni :-)
Másodnapján Pestre mentünk, ahol a nagy család gyülekezett egybe, most a legrégibb-legújabb helyszínen, a rózsatéri gyülekezet templomában. Közös áhítattal kezdődött az ünneplés, amire a testvérek közül ugyan mindenki   odaért, de sajnos az unokatesók többsége csak közben vagy utána szállingózott be. Mi meg az áhítat végén távoztunk angolosan, gyors tempóban, hogy még elérjük a vonatunkat a Keletiben. Azért itt is voltak szép pillanatok, megérte ott lenni, úgy gondolom. Aki csak az eszem-iszomra ért oda, az a lényegről lemaradt...
 
Vámosi mamáékhoz elég későn értünk oda, de  a gyerekeket így is alig lehetett ágyba dugni - annyira várták már, hogy ott legyünk. Voltak nagyon vicces szituk oda-vissza útközben, meg ott is:

1. Odafelé a vagon ajtajánál ültünk, így ott ki-be mászkáltak az emberek. Egyszer elment mellettünk egy idős bácsi, aki nyilván megtetszett Mártinak, mert nagy ártatlan boci-szemekkel ráköszönt:
-Szia! - semmi reakció.... - Szia! - bácsi csak haladt tovább, de nem köszönt vissza... - Talán nem tudsz beszélni?!
Anya majd megpukkadt nevettében, de igyekezett palástolni, míg a bácsi el nem tűnt az ajtóban... :D

2. Sötét szobában altatjuk a kislányokat apával. Már úgy tűnt alszanak, így a meghitt sötétség leple alatt csókot váltottunk... Egyszercsak halljuk ám, hogy Klári elkezd cuppogni.... :D

Jó volt Vámoson, találkozni, beszélgetni mamáékkal, tesókkal, unokatesókkal, akik éppen megfordultak odahaza. Rengeteget játszottak a kicsik, esténként alig lehetett őket ágyba parancsolni. Közben nekem is nagyobb szabadságom volt, így nekiláttam egy régi tervem megvalósításának, ami most éppen időszerűvé vált. Természetesen verset dallamosítottam, de most nem Petőfit, hanem városunk másik nagy büszkeségének, Vikár Bélának Virágmeséiből néhányat (erről külön oldalon fogok majd írni részletesebben).
Nagyszülőknek készült



Hazafelé vicces utunk volt. Már Vámoson nagy tömeg volt a vonaton, így 3 felé kellett ülnünk. Közben Janka meg Barni át tudott ülni mellénk (én, meg a kislányok mellé). Miskolcon, 1 perccel azelőtt, hogy megállt volna a vonat, feltett a kalauz egy költőinek éppen nem mondható kérdést:
-Ugye mindenki tudja, hogy itt el kell hagyni a vonatot és átszállni egy másikra?! - Nem!-válaszolám én, merthogy eddig ez nem így volt szokás. Gyorsan összekapkodtuk a holminkat, meg felruháztuk az aprónépet, és hála Istennek, semmit nem felejtettünk az elhagyandó vonaton a nagy kapkodásban. Az új vonaton már kényelmesen le tudtunk ülni, egy helyre mindannyian. Kivételesen a gyerekek is elég jól viselték az utazást. Pesten elmetróztunk a buszhoz (a BKV 4 jegye majdnem annyiba került, mint a 240 km-es vonatjegyeink... :( ), jegyet vettünk, majd kényelmesen elhelyezkedtünk a busz hátuljában - kakasülő, meg még két hely előtte. Indulás előtt látom ám, hogy bizonytalan léptekkel felszáll egy kislány ... majd követi még két kisebb gyerek ... majd egy anyuka is felszáll, még gyerekekkel. Mondom Zsombornak, hogy húzódjunk összébb, mert egy nálunknál is nagyobb család közelít a jármű hátuljába, de hely már nemigen van.   Odaér a család, anyuka nagyon vigyorog ránk a sapkája alól - s amikor levette, akkor ismertünk rájuk: régi kolléganőnk volt a családjával (egyidősek a gyerekeink, nekik is 4 van). Így aztán Tassig együtt utaztunk, beszélgettünk, ismerkedtek a gyerekeink. ÉS!!! KLÁRI VÉGIG ALUDTA A BUSZOZÁST!!! :D - csoda történt, ordítás helyett szunyamanó... :-) Végre ezt is megértük :D
Itthon anyu várt minket finom falatokkal - nyami-nyami :D Köszönjük! :D A tesóm meg hazaszállított minket, hogy a termetes hátizsákot ne kelljen hazáig cipelnie Zsombornak. Végre itthon - azért hazajönni is jó volt :-)