Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: advent. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: advent. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 29., vasárnap

Mozgalmas december

Mint általában. Vagy még inkább. Az idén valahogy úgy alakult, hogy ebben a hónapban az elvileg iskola-mentes szabad napjaim sem voltak szabadok. Volt benne iskolai és magán eredetű óvoda-látogatások sora, iskolai helyettesítés, öregotthon látogatás a 7-8. osztályainkkal és még ki tudja mire nem emlékszem éppen... Mind nagyon jó volt a maga nemében és kár is lett volna kihagyni. Csak közben azt eredményezte, hogy nem volt időm főzni, normálisan enni. A hónap elején még alvási problémáim voltak, de a végére már olyan kimerült voltam, hogy alig vártam az este 8 órát, és reggelig vígan aludtam. 
Voltunk az oviban a szakiskolásokkal Mikulásra hangolni a gyerekeket. Aztán egy délelőtt meghívtak gitározni - énekelni nekik (valójában a gitárt, mint hangszert kellett volna részletesebben bemutatnom, de ez a hónap azon részében volt már, amikor kissé kezdtem darabjaimra hullani, így a részletes bemutatást egészen elfelejtettem és "csak" énekelgettem nekik - de azért nagyon élvezték :-) . Aztán karácsony előtt játszóház is volt az oviban, és ha már két gyerekem jár oda, sorban mind a két csoport mindenfajta foglalkoztató dolgát végig kellett csinálni mind a két gyerekkel. Aztán karácsonyi ünnepségük is volt, és azt sem lehetett kihagyni. Persze mindezt szívesen is tettem, aranyosak voltak, jó volt ott lenni velük.
 Elkezdődött egy továbbképzés is, amire jelentkeztem még az ősszel. A zene szeretetére nevelés a témakör és Kecskeméten van. Olyan hülye a menetrend, hogy hajnalok hajnalán, ungot-berket bejárva lehet csak menni a megyeszékhelyünkre, hogy 9-re odaérjek. Lesz még egy pár alkalom, mikor menni kell. De ez is megéri, sok jó ötletet kaptunk. A vicc az, hogy a jelenlevők 95%-a óvónéni... De nem baj. Jó egy kicsit felfrissülni, új dolgokat hallani, megerősödni abban, amit én is úgy csinálok, ahogy az előadó mondja. 
Mikulásra az osztályomnak varrtam 1-1 párnát a székeikre, hogy ne fázzanak. Ők voltak az iskola Mikulása és krampuszai is, nagyon aranyosak voltak :-) . Sajnos az a nap több szomorúságot is tartogatott - Keresztapám anyukájának akkor volt a temetése. És azon a napon egy kedves, csupa szív helyi fiatal házaspár 3 hónapos kislánya is meghalt. Ez a történet sokáig sokkolta az őket ismerőket, engem is.
Tasson is voltunk a nagy iskolásainkkal az adventista öregotthonban - pályaválasztás előtt lássanak szociális intézményt is, szolgáljanak kicsit az időseknek (énekeltek, verset mondtak). Rövid kis látogatás volt, de örömteli, érdekes, tanulságos. Jó, hogy elmentünk. 
Zsomborral a hónap közepén loptunk magunknak egy délelőttöt, amikor el tudtunk menni megejteni a karácsonyi bevásárlást - de ezt is alig sikerült véghezvinni, úgy be voltunk táblázva. 
Ebben a hónapban újra kezdett zongorázni járni hozzám két leányzó. Testvérek, ügyesek, aranyosak, jó dolgozni velük.
A városi adventi és karácsonyi programokban is számítottak ránk - készültünk gyülekezeti műsorral az adventi gyertyagyújtásra, a kórussal karácsonyi ünnepi éneklésre, a kollégáinkkal egy kis énekléssel három alkalomra is (Balassagyarmaton jártunk egy nap a börtönben, ahol a fegyőröknek énekeltünk és megnézhettük a börtönt, meg beszélgethettünk az oktatásszervező hölggyel - tanulságos egy nap volt ; aztán ezeket az énekeket énekeltük el az iskolai és a városi ünnepségen is).
21-én csendesnapunk volt a suliban. Közös áhitat, aztán osztályonként különféle foglalkozások. Én az osztályommal egy különleges lepedő-festést kaptam feladatnak. A témakör az ajándékozás volt. Fenyőt festettünk, és mellé ajándékcsomagokat. DE mi is van a csomagokban? Mi a SZÜLINAPOSNAK készítettük az ajándékainkat. Minek örülne Jézus? - A szívünknek. De mi is van abban? - Ja, egy csomó mocsok. Tehát, mindenki fesse a csomagjába, amit a legkevésbé szeret magában, amitől szívesen megszabadulna.  Jézus akkor tud segíteni rajtunk, akkor lehet más az életünk, ha minden bajunkat, minden nyűgünket, terhünket, rosszaságunkat neki adjuk. Akkor tud megszabadítani minket. -- Az osztály egy részét nehéz volt rávenni a festegetésre, de végül mindenki csinált valamit a képen. (A legtöbben a mocskos szájukat festették a képre - velem együtt...)
A csendesnap után délben tanári ebéd és ünneplés, ajándékozás folyt (kihúztuk egymást, meg közös ajándékok is voltak). Délután volt az iskolai ünnepség, és közvetlenül utána a városi, ahol több soron is szerepeltünk. Este még igyekeztem valami tortához hasonló sütit kreálni, mert életem párja másnap betöltötte a 4X-et. Vasárnap felnőtt konfirmáció volt. Öten konfirmáltak - idén a 3. csapat voltak. Örültünk nekik nagyon. Délben megünnepelgettük Zsombort. Este presbiteri karácsonyozás volt.
Az utolsó két adventi hét a betlehemezés előkészítésével is telt - csillagokat vágtunk, ragasztottunk (egy kis családi segítséggel), aztán mindezt be is kellett borítékolni. Szervezni kellett, ki kivel hová megy majd betlehemezni. De az imádságunk meghallgattatott - volt elég munkás a szőlőben, volt elég csapat, aki elmehetett látogatni az időseket. És érdemes volt, sok jó tapasztalatunk volt. Jól esik az embereknek, ha törődnek egy kicsit velük :-). 23-án mentünk betlehemezni. Valaki közben megkérdezte: Te mikor készülsz holnapra? - Holnap... Más azt kérdezte: Hol vannak a gyerekeim? - A két nagy egy-egy csapattal betlehemezik, az apjuk egy harmadikkal, a két kicsi meg mamáékat boldogítja :-). Délután egyetlen órát voltunk itthon, amikor is rájöttünk, hogy Márti keresztszüleihez vagy most elmegyünk, vagy az ünnep alatt nem fogunk már tudni elmenni. Így aztán őket is meglátogattuk, hacsak rövid időre is. Sőt aznap este még összejöttünk elpróbálni azt a bábjátékot is (először!), amit a lakásotthonokba vittünk az ott élő gyerekeknek másnap.
24-re kidőltem. Kisütött a Nap, túl jó idő lett, és engem kiütött egy jó kis migrén, úgyhogy feküdtem, amíg el nem kellett indulni a délutáni "műszakra" - lakásotthonok, istentisztelet  a gyerekek műsorával. Még jó, hogy pénteken észbe kaptam, hogy az ajándékokat jó lenne becsomagolni, amíg nem látják a gyerekek, így az már megvolt. Az ünnepi vacsoránk még délelőtt elkészült két rosszullét között, Zsombor ebédet főzött, fát díszített a gyerekekkel, meg összesöpört, hogy mégse legyünk teljes rumliban... A lakásotthonok látogatása édes volt - mindegyik más és más, de legalább pozitív esemény volt az életükben. Volt egy durva pillanat közben - valaki az előző nap eseményeiről próbált velem beszélgetni, és én néhány pillanatig nagyon bután néztem rá, hogy mit is csináltam én előző nap az ő gyerekével??? - Ja, betlehemeztünk... Nem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutok, hogy egy nap múlva nem tudom, mi történt előző nap... Az esti ünnepségen a gyerekeink ügyesen, szépen elmondták a verseiket, aranyosak voltak. Mikor hazaértünk, egyszercsak halljuk ám, hogy Márti kegyetlenül bömböl. Mi a baj? Nincs a fa alatt ajándék... Ja, kérem az angyalkás és egyéb mesék, amiket (nem tőlük!!!) hallott... Azt hitte, ha hazaérünk a fa alatt várja majd a sok ajándék, és kétségbeesett, hogy nem így történt. Aztán elmagyaráztuk neki az ajándékozás lényegét, és megnyugodott. Sőt, nagyon boldog volt, mert megkapta, amire vágyott. :-) Nagy boldogság volt az idei karácsony a gyerekeinknek :-)








Első Ünnepen anyuéknál voltunk. Újra megnéztük a videót, amin Dóri baba korától vannak felvételek 3 éven keresztül. Bizony én úgy éreztem, nem szeretném többször megnézni - megríkattam kicsit a múltat...
Második Ünnep délutánján mentünk anyósomékhoz, kölcsön járművel. Hála Istennek nem volt nagy forgalom, elég gyorsan odaértünk. Rövid ideig voltunk csak ott, mert szombaton (tegnap) már jöttünk is haza. Meghívásunk volt egy összejövetelre, de végül nem értünk oda, de erről később, külön.

Esemény esemény hátán, mindet észben tartani, mindre készülni... Nehéz feladat volt, de túl vagyunk rajta. Jó, hogy most egy egész hetet pihenhetünk, mert nagyon ránk fér. 

Nekem milyen volt ez a karácsony?  Nos, nem volt nálunk süteményhegy (egyáltalán nem volt süti, helyette csokit kapott mindenki, amitől nagyon boldog volt - lévén csokifüggő az egész család). Nem volt nagytakarítás, nagy rendrakás - mivel nem volt rá idő, és főleg nem energia. Nem volt extra menü - a csirkecomb ügyesen megsült szinte magától a sütőben. Nem voltak ajándék hegyek, mert nem ez  a lényeg (azért mindenkinek jutott ez az, akadt benne értékes és hasznos is). Ellenben volt egy pici fenyőnk, amit apa titokban szerzett be :-).
Számomra az idén a legkedvesebb ajándék egy SMS volt, amiben valaki gyönyörűen rímbe szedve köszönte meg azt a verset, amit adtam neki (Itt is olvasható kicsit lejjebb, a Túrmezei vers volt az). Emellett pedig az, hogy életem drága párja önállóan, a tudtomon kívül beszerzett a gyerekeinek egy-két olyan apró ajándékot, aminek ők nagyon örültek, de én tuti nem vettem volna meg. Meg tud lepni még engem is :-). A helyemre állt, amikor kidőltem (ezen azért nem lepődtem meg, mert máskor is megtette szó nélkül). Megjegyezte, hogy melyik a kedvenc csokim, és ellátott belőle rendesen... :-). Ő maga egy nagy-nagy ajándék nekem :-).

Nem olyan volt a karácsony, aminek az átlag képzeli - csillogó, pazarló és bőséges. Csendes volt és jó kedélyű, inkább sok-sok pici örömmel fűszerezett, ami a különféle szolgálataink során ért bennünket.

Köszönet a családomnak (szüleimre, tesóimra gondolok most), akik ebben a nagy rohanásban és az ünnepi forgatagban is segítettek nekünk egy csomót. Nélkülük nem ment volna!


2011. december 12., hétfő

Advent III.

Tegnap nagy nap volt a gyülekezetünkben. Délelőtt az új presbitérium tett fogadalmat. A közös fotó a kívülről már felújított templomunk előtt készült. Ugye milyen szép lett?! :-)

Délután a városi adventi gyertyagyújtáson mi szolgáltunk Igével, versekkel, énekekkel. A gyertyagyújtás a város közepén lévő szökőkútnál szokott történni, mivel a szökőkutat alakítják át adventi koszorúvá. A gyertyagyújtás után a templomtoronyból szép karácsonyi zene és énekszó szólt. :-)



2011. december 4., vasárnap

Advent II.

ma reggel :-)



Ez a fenyő, kb. fél méteres volt, amikor a mi zongoránkon pompázott. Ez akkor volt, mikor Janka még a pocakomban lakott... :-)


Mai ige, ami az Istentiszteleten elhangzott:

"Kérjetek és adatik néktek!"

2010. december 15., szerda

"Szülinapi buli" - Advent

Hallottam egyszer egy történetet, aminek a lényege eléggé elgondolkodtató, és szorosan kapcsolódik az előző bejegyzésemhez is, amit egyébként anyu osztott meg az iwiw-en, és onnan vettem le. A történet a következő:


Születésnapi bulira gyülekeznek az emberek: barátok, család. Egybegyűlnek, köszöntik egymást szép szóval, finom falatokkal tömik meg éhes bendőjüket, szórakoznak, jól érzik magukat. Még meg is ajándékozzák egymást. De valami furcsaság azért van a dologban: NINCSEN JELEN A SZÜLINAPOS!!!  Nincs ott az ünnepelt... Vagy csak az egybegyűltek nem látják? Vagy csak a buli résztvevői nem veszik észre, miért is, kiért is van ez a buli?
Gondolom nem nagyon kell magyarázni a szituációt: A legtöbb ember úgy ünnepel Karácsonyt, hogy azt sem tudja, miért és mit ünnepel. Ez egy szokás, amikor kénytelen rengeteg pénzt elkölteni méregdrága ajándékokra, sok - sok finom ételre... Esetleg adományoz is, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa: idegeneknek is szerzett egy kis örömöt... De az IGAZI ÜNNEPELT ott van-e az ünneplésben? Vagy csak ünnepeljük a "fenyőfát", mintha egy fáról szólna az ünnep, mintha csak a külsőségek számítanának?! (Milyen vicces, hogy egy fát ünnepelnek egyesek 3 teljes napig ! :-)! Vagy inkább szomorú... :-(  Mert nem tudom, mi mit szólnánk hozzá, ha a mi születésnapunkon mindenki ünnepelne, csak éppen nem minket... 
Ünnep a Karácsony, mégpedig Isten felénk kimutatott szeretetének, Jézus Krisztus eljövetelének az ünnepe. Annak az ünnepe, hogy Isten nem akarja, hogy a hülyeségeink, emberi nyomorúságaink, bűneink terhével kelljen élnünk, hanem kinyútja felénk szerető karjait. Vár ránk, hogy levehesse a lelkünket összeroskasztó terheinket rólunk, hogy szabaddá tehessen minket a szeretetre, normális emberi életre. Csak észre kell ezt vennünk, és oda kell mennünk hozzá.
Aki megérti a Karácsony lényegét, annak már nincs szüksége csicsás karácsonyfára, flancos ételekre, drága ajándékokra, mert ezek nélkül is boldog ünnepe lehet. Mert nem a pénz teszi az ünnepet, hanem a szeretet (ami ha akar, nagyon leleményes tud lenni! :-) !).

2010. december 13., hétfő

Advent - Hogyan várakozunk?


Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte
észrevétlenül: Istenem, add, hogy…
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló semmiktől leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak, mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindnyájunknak, Uram!