Október 23.

Az előző héten énekórákon beszélgettünk kicsit az ünnepről, miről is szól. A legnagyobbaknak sok történetet is meséltem - volt köztük családi történetek tömkelege és olyan is, amit olvastam. Mert nem tudják, nem értik miért van ez az ünnep, fogalmuk sincs, miről szól, mi előzte meg és mi követte. Megdöbbenve hallgatták, milyen világ volt akkoriban. El sem tudják képzelni, milyen lehetett akkor élni, hiszen sohasem tapasztaltak hasonlót.

Nálunk a nemzeti ünnepeken hagyományosan valamelyik iskola adja az ünnepi műsort. Most nem így történt. Az ünnepi Istentisztelet után kint várakoztunk a koszorúzásra várva, és hát beszélgettünk kollégákkal. Azt mondja egyikük - olvasott (vagy hallgatott?) egy felmérést, miszerint a magyarok 53%-a nem tudja mit ünneplünk ezen a napon, és aki tudja, annak is nagy része nem méltatja annyira a múlt hőseit, hogy részt vegyen egy megemlékezésen. Szomorú, de tényleg ez a tapasztalat. Korábban a koszorúzás és az ünnepi műsor együtt volt kint az emlékműnél, s mivel iskolások adták a műsort, ott voltak a gyerekek is. Most csupán a koszorúzás volt kint, s szégyenszemre majdhogynem csak azok voltak ott, akik koszorút helyeztek el, rajtuk kívül még vagy 10-20 ember. Már ezen megütköztem. Az ünnepi műsor a Művelődési Házban volt, egy vándortársulat jött el és hozott nekünk valamit az ünnepről - semmit nem tudtunk, milyen lesz, mi várható. Ennek ellenére a terem majdnem teljesen megtelt. DE alig láttam ott gyereket. Néhány pedagógus vitte el a gyerekét (mi is), aztán ennyi. Így fog felnőni a következő nemzedék - előbb-utóbb nem lesz aki emlékezzen????!

Pedig ami az előadáson történt, fantasztikus volt. A Szent Mihály Szekere Vándorszínház hozta el ünnepi összeállítását hozzánk. Bravúros zongoradarabok - hangulatukban maximálisan passzoltak a szövegi mondandóhoz, történésekhez, ragyogó hangú operaénekes énekei (musical, népdal, popdal...), versek, prózai idézetek tökéletes logikai sorrendbe fűzve, nagyszerű színészi előadásban. Sosem hallottam így az "Elindultam szép hazámból"-t énekelni. Varázslatos volt. S eszembe jutott, hogy Bartók Béla, mielőtt a II. világháború üldöztetései miatt elhagyta az országot, a búcsú-hangversenye végén ezzel a dallal búcsúzott az országtól - akkor még nem tudta, hogy örökre. Sosem hallottam így, s talán sosem értettem ennyire Márai Sándor: Mennyből az angyal c. versét, mint ahogy itt előadták. Nem egyszer szökött könny a szemembe az előadás folyamán. De derűre is volt ok, mikor '56-os humormorzsákat is megosztottak velünk, hogy lám, derűs oldala is volt a forradalomnak... A végén Márti megkérdezte - Anya, miért sírsz? S furcsállta a válaszomat - Mert olyan szép, amit hallottunk!

Az biztos, hogy nem sok előadás fogott meg ennyire, mint ez. Csak ajánlani tudom, hogy akinek van lehetősége rá, nézze meg. Művészileg is profi előadás, mondandójában is páratlan összeállítás és abszolút nemzeti öntudatra nevel. Tanulj a múltadból, ismerd a történelmedet magyar!

Táborban jártunk

Az elmúlt héten táborozni voltunk. Gyülekezeti családi tábornak indult a dolog, de a fiatalság többsége a családja nélkül volt ott. Voltak frissen konfirmáltak, voltak iskolásaink, meg mi is ott voltunk teljes létszámmal. A sátrunkat is itt avattuk fel, mivel a házban kevés hely volt. Veszprém mellett voltunk, nagyszülői örökségünk házában. Mi előfutárként már vasárnap délután elmentünk, a másik kocsi utasai hétfőn jöttek utánunk. 

Kihasználva a két kocsi lehetőségét (a másik kocsi este hazament), délután elmentünk Tihanyba, hogy fürödjünk egyet a szabadstrandon. Fújt a szél - jó nagy hullámok voltak, és hideg volt a víz. De a gyerekek nagyon élvezték, bár meglehetősen átfagytak, így is alig lehetett kihozni őket a vízből. Viszont láttunk egy hattyúcsaládot is, aminek nagyon örültek. 

 A délelőtti alkalmakat anyu tartotta a fiatalságnak, idősebbeknek, Zsombor pedig az aprónépnek. Minden nap igyekeztünk valami alkalomhoz illő dolgot alkotni is (hétfőn hajót épített mindenki, kedden fogkrémet gyártottunk, szerdán szép virágos szívet hajtogattunk...). Esténként a konfirmációs áldóigék kerültek terítékre az én makogásommal. A gyerekeknek báboztunk is, az Élet játéka c. könyv alapján.  

 Felfedeztük a környéket is - dús növényzetű, hideg vizű patakot kis vízeséssel, mészköves domboldalt érdekes növényzettel, gyönyörűen kiépített bányatavat, játszóteret. Egy délután Veszprémbe is bementünk, ahol a 10. VeszprémFeszt hangulatában is részesülhettünk, meg a várat és környékét is megnézhettük, anyu fűszeres meséivel ízesítve. 

 Minden nap más volt a konyhamester, de igyekeztünk segíteni egymásnak, meg tanulni egymás konyhaművészetét: láttuk, hogyan készül egy igazi mexikói csirke étel (naggyyon finom volt!), én rakott cukkinit készítettem cukkinikrémlevessel - paleosan, anyu a specialitását - keltpitét. De készült nagyon finom krémes is, meg barackfagyi, meg barackos piskóta - csak hogy véletlenül se fenyegessen bennünket az éhezés... :-)

 Szerdán rátalált az ifjúság a gyöngyfonalaimra, és rájöttek, hogy abból milyen jó kis karkötőket, meg hajdíszeket lehet fonni, úgyhogy alaposan meg is kopasztották a készletet hétvégéig - de nagyon élvezték. 

Sokat játszottak (sakk, malom, ki nevet a végén, tollaslabda, kicsik pörgetése...), nevettek - felszabadultak, és ezt jó volt látni. Békés táborunk volt, csak az én hisztis kislányaim nyavalyogtak néhanapján. 

 Volt egy jó napom:

Reggel írni akartam - az első toll, amivel próbálkoztam nem fogott, a másodikból, ahogy levettem a kupakját kirepült a tollbetét, mert letört a vége, a harmadik eleve kissé törött volt az elején, és ahogy írtam vele, egyszer csak kiugrott belőle a rugó... Aztán be kellett mennem a városba kocsival, és ahogy leparkoltam, és ki akartam a másik oldalon nyitni az ajtót, hogy kiengedjem az utasaimat, egyszercsak elindult a kocsi a lejtőn... (nem emlékszem, hogy kivettem volna sebességből...) - rohantam vissza a vezetőajtóhoz, kinyitottam, és az utolsó pillanatban, mielőtt nekiment volna egy parkoló autónak, sikerült bepattannom, és megállítanom. Hazafelé vennem kellett tejet, meg tejszínt, és így tele kézzel próbáltam meg bejutni a kapun, ami igen nehezen nyílik. Ahogy fél kézzel belöktem a kaput, kilökődött a tartóvas, és egyenesen belezuhant a másik kezemben tartott tejesdobozba - tiszta tej lettem, a doboz fele kifolyt, de így legalább nem a kezembe állt bele a kapuvas.  :-)

A sátor felavatása csupa öröm volt. Élveztük mindannyian. A hideget is el lehetett viselni éjszakánként, mert jól felöltöztünk. Tágas, jól lehet benne pakolni, és tényleg jó 6-unknak is. Sőt, csütörtökön az esőpróba is megvolt, egy kis jéggel nehezítve - de a sátor kitartott, nem ázott be és nem szakadt szét. Szóval, tök jó. És amikor szétszedtük, most sikerült elsőre jól összehajtogatni, nem úgy mint otthon.

 

Angyalkáztunk is: Klári Mamával, Márti, Janka, Barni egy-egy nagylánnyal, Apa az egyik diákjával, Mama Apával, én meg Mártival igyekeztem angyali jótetteket elkövetni. Aranyosak voltak a picik, ahogy készítették, vitték a báránykáiknak a meglepiket. Márti nagyon meglepődött a végén, hogy én húztam, de örült neki. 

 Jó kis tábor volt, kár, hogy véget ért. Kikapcsoltunk minden hétköznapi megszokottból, és közben lelkileg is felfrissültünk, nem csupán testileg pihentünk - mert bár voltak fárasztó elemek, mégis összességében pihentető volt ez a hét.

Szabadság...

- Elhiszed, hogy szabadon távozhatsz?

- Feltételezem, hogy igen. Jól gondolom?

- Természetesen! Én nem rabokat akarok magamnak. Szabad vagy, hogy ebben a pillanatban kisétálj az ajtón, és hazamenj az üres házadba. Vagy beülhetsz Willie-vel a kedvenc kávézótokba. Az a tény, hogy tudom, hogy túlságosan kíváncsi vagy ahhoz, hogy itthagyj, vajon korlátozza-e abbéli szabadságodat, hogy elmenj?

   Rövid szünetet tartott, aztán visszatért tennivalóihoz, majd a válla fölött hátrapillantva folytatta a beszélgetést.  - Vagy ha szeretnél egy kicsit jobban elmélyülni ebben a kérdésben, beszélgethetünk magának a szabadságnak a természetéről is. Vajon a szabadság azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, amit csak akarsz? Vagy beszélgethetünk az életed összes korlátozó hatásáról, amelyek hatékonyan ellene dolgoznak a szabadságodnak. A családod genetikus örökségéről, a te konkrét DNS-edről, az egyedi anyagcserédről, a mikroszkópikus szinten zajló részecskefolyamatokról, amikenk én vagyok az egyetlen örökké jelenlévő megfigyelője. Vagy a lelkedbe befurakodó betegségekről, amelyek akadályoznak és megkötöznek, vagy a téged körülvevő társadalmi hatásokról, vagy azokról a szokásokról, amelyek szinaptikus kötéseket és bejáratott utakat hoznak létre az agyadban. Aztán ott vannak a reklámok, a propaganda és a paradigmák. Mindezen sokféle gátló tényező között - sóhajtott egy nagyot - , mit is jelent valójában a szabadság? 

   Mack csak állt, fogalma sem volt, mit is mondhatna.

- Csak én tudlak szabaddá tenni, Mackenzie, de a szabadságot soha senkire nem lehet rákényszeríteni.

- Nem értem - válaszolta Mack. - Még azokat sem értem, amiket épp most mondtál el.

   Papa megfordult és elmosolyodott. - Tudom. Nem azért mondtam el, hogy most azonnal megértsd. A későbiek érdekében mondtam el. Jelenleg még azt sem érted, hogy a szabadság egy növekedési folyamat. Lisztes-csirízes kezével gyengéden Mack keze után nyúlt, megfogta és egyenesen a szemébe nézve folytatta: -Mackenzie, az Igazség tesz téged szabaddá, és az Igazságnak neve is van. Jelenleg épp az asztalosműhelyben tartózkodik, és tetőtől talpig fűrészpor borítja. Minden őróla szól. A szabadság pedig egy olyan folyamat, amely a vele való kapcsolatban teljesedik ki. Akkor mindaz, amiről úgy érzed, hogy ott örvénylik benned, szépen a helyére kerül.

-Wm. Paul Young: A viskó- 

"A mosoly egy olyan görbe, amely mindent kiegyenesít."

Ezt a linket is egy kedves ismerősöm küldte. Tanulságos, érdemes végignézni!!! :-)

A 10 parancsolat ma….

Ernst Lange: A 10 nagy szabadság

Egy kisfiútól megkérdezték egyszer: 

- Mi a keresztyén vallás?

Erre õ így válaszolt: 

- A keresztyén vallás az, amikor azt mondják, hogy nem szabad

Sokan vannak akik így gondolkodnak. És ha megkérdezzük, miért viselkednek ilyen különös módon, akkor a Tízparancsolatra hivatkoznak: Abban mindegyre azt mondják, ne tedd ezt, vagy ne tedd azt!

Óriási tévedés! Isten nem kényúr, hanem szabadító. Ő megszabadította Izraelt, az Ő népét az egyiptomi rabságból. Majd elvezette őket a Sínai hegyhez. S a Sínai hegyen világosan elmagyarázta nekik, milyen nagy szabadságban élhetünk Istennel. Tíz mondatban közölte ezt velük. A tízből nyolc tagadó mondat, kettő pedig állítás. De a tízből egy sem tiltó mondat! Hanem ahelyett mindegyik így kezdődik:

"Én, az Isten, és te, az ember, mostantól kezdve egymáshoz tartozunk. És ha együtt maradunk, akkor így fog kinézni az életed: Nem lesznek idegen isteneid. Tisztelni fogod az én nevemet. Nem fogod magad halálra hajszolni. Családod körében emberséges életet fogsz élni". És így tovább.

A tízparancsolat az Istentől megnyert nagy szabadság tíz mondata.

1. Első parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!

Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!

Nem kell félned sem a csillagok hatalmától,sem az emberek hatalmától;

nem kell féltened sem pénzedet, sem szórakozásaid örömét.

ha félve csüggesz ezeken, rabszolgájuk leszel.

Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.

Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.

2. Második parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!

Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek -

sem szektaprédikátorok,

sem a világnézetek apostolai,

sem a mindenkori világmegváltók,

sem a gátlástalan egoisták.

Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről,

a világról és önmagukról.

Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.

Igazodj az én beszédemhez, mert az én igém igazság

3. Harmadik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!

Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd -

sem kegyes teljesítményeiddel,

sem ostoba foglalkozásokkal,

sem álszent fecsegéssel,

sem önző céljaidnak

keresztyén köntösbe bújtatásával.

Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.

Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.

Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.

4. Negyedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!

Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad -

sem a megállás nélküli munkával,

sem az élvezetek szüntelen hajszolásával,

sem aggodalmaskodással,

sem azzal az örökös félelemmel, hogy >>jaj, le ne késsek!<<

Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz

és megfoszt az élet minden örömétől.

Én, a mindenható Isten, a te mestered vagyok.

Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.

5. Ötödik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.

Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj -

sem szüleid ellen,

sem tanítóid ellen,

sem a fennálló erkölcsök ellen.

Az élet jó rendjei elleni lázadás

éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.

Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.

Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe

illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.

6. Hatodik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne ölj!

Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd -

akit minden áron meg kell előznöd,

akit szakmailag, politikailag

vagy személy szerint >>ki kell nyírnod<<.

Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős

és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.

Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.

7. Hetedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne paráználkodj!

Nincs szükséged arra, hogy >>kitombold magad<< -

sem ocsmány beszéddel,

sem fülledt, nappali álmodozással,

sem önkielégítéssel,

sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.

Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által

a szerelem tiszta örömétől!

Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra,

akit én rendelek neked.

8. Nyolcadik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne lopj!

Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg -

sem lopás által,

sem üzleti csalás által,

sem azzal, hogy akár felebarátodat,

akár az államot >>átejted<<.

Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit

veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.

Én a mindenható Isten, gondoskodom rólad.

Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.

9. Kilencedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!

Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj -

sem azért, hogy embertársadat befeketítsd,

sem azért, hogy kudarcodat leplezd,

sem önnön kényelmed érdekében,

sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.

A hazugság az emberi együttélést

hosszú távon pokollá teszi.

Én, a mindenható Isten, bízom benned.

Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban,

és bizalmat ébressz bennük.

10. Tizedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne irigykedj!

Nincs szükséged arra, hogy irigykedj -

sem a mások vagyonára,

sem a mások tudására,

sem a mások jóságára,

sem a mások sikereire.

Ha a másét irigyeled,

megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.

Én, a mindenható Isten, minden jónak adományozója vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé.