Tudatos gyermektelenség

Megint Family Magazin. EZT  a cikket olvastam, és hát gondolkodóba estem, néha egyetértettem, néha háborogtam. Azt hiszem egyszer már írtam korábban ilyesmiről.

Kortünet avagy KÓRtünet.

Idézhetünk klasszikusokat:

"Azé az ország, aki teleszüli." vagy

"Gyermekiben él tovább a nemzet."

Sokszor az én fejemben is megfordult, hogy minek szülök gyerekeket, mikor egy egyre borzalmasabb világban kell élnünk, élniük. Nincsenek értékek, csak elvárások és önzőség. Minek szülök, mikor az élet vége úgyis az, hogy egyszer meghalunk. Voltak ilyen gondolataim nekem is, nem egyszer. DE bocsi, nem vesztesnek születtem / születtünk, hanem győztesnek. Küzdök és megyek szemben az árral.

Hála Istennek normális családba születtem, értékeket kaptam örökül, szeretetet és áldozatkészséget, odaadást tanultam otthon. Még nagyobb hála azért, hogy a férjem is ilyen háttérből jött.

Olyan főiskolára jártam, ahol nem restellték sokszor-sokszor felhívni a figyelmünket rá, mennyire fontos a gyermekvállalás, sőt, a nagycsaládok léte (és ez hála Istennek sok társunkban pozitív befogadásra talált).
Talán innen ered a harcos kedvem :-)

Ha egy társadalom tanult, normális értékek szerint élő rétege azt mondja, nem vállal gyermeket, az felelőtlenség. Egy-két nemzedék múlva mi lesz ott? Erkölcstelen embertömegek, akik nem szégyellnek lopni, csalni, hazudni, gyilkolni csak hogy önző céljaikat elérjék, röpke vágyaikat kielégítsék. Nem lesz, aki eltartsa az eltartásra szorulókat, megöli magát a nemzet. Mert az értékvesztett tömegnek bizony eszébe nem jut, hogy ne szüljön, sőt! Egyre több lesz a normálatlan körülmények között élő vagy eldobott gyerek, aki kezelhetetlen, egymás kárára él és mit sem érdekli a másik boldogsága. Rettenetes, mennyire nincsenek céljaik, nem látják az életük értelmét, csak vannak és élnek a ma élvezeteinek. Nálunk is vannak szép számmal ilyen gyerekek. Próbálunk harcolni és elébük tárni egy más világ lehetőségét, de a családi háttér rettenete erősebb, s vajmi kevés esélyünk van.

Aki ilyen világban akar élni, az nyugodtan nyalogathatja gyermekkori sebeit, behúzódhat a csigaházába és stuccpolitikát folytatva élheti gyermektelen életét. Az ilyen embert úgy hívják: vesztes. És vesztessé teszi a társadalmat is.

Mi tudatosan vállaltuk a gyerekeinket, mert harcolni akarunk. Harcolni egy jobb világért, harcolni az értékekért, harcolni a jövőért. Nekünk sem könnyű, mint senkinek sem. De nem egyedül indultunk a harcba, mert velünk van az, aki mindent a kezében tart. Ha rettegnénk a gyerekeink jövője miatt, bizonyára nem is vállaltuk volna őket. De tudjuk, ahogy rólunk is, úgy róluk is gondoskodik Mennyei Atyánk. Mi értékes embereket szeretnénk nevelni a társadalom számára, akik a hasznára lesznek majd felnőttként. Istennel a mi gyerekeink is győztesek lehetnek, akik számára nem a ma élvezete a cél, hanem az Istennel való felelősségteljes élet, aminek a vége nem  a halál, hanem az örök élet.

Aki nem akar gyereket vállalni, az a romlást, a halált hordozza magában. Ráadásul nem csupán önmaga számára...

Bocsánat az indulatomért, de rettentő ideges tudok lenni az ilyen hozzáállástól...

Böjte Csaba - cikk

A legújabb Family Magazinban olvastam tegnap egy cikket Böjte Csabával, és gondoltam megosztom itt is, mert hihetetlen sok mondanivaló van benne, amit érdemes akár többször is átrágni. Ráadásul humoros és egészen újszerű gondolatok is akadnak benne szép számmal.

Böjte Csabával - útközben

Túrmezei Erzsébet: A nagy kívánság

Siet haza. Fáradt a lépte.
A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatódzik egy parányit,
aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen
most fekteti le sorra szépen.
Vidám, meglepett ujjongás a
fáradt apa fogadtatása.
Leül a székre, hosszan hallgat.
Örül az öt csicsergő hangnak.
Est imájuk, amint mondják,
mintha levennék minden gondját.
Ha ők hordozzák az imákat,
van dolga most az angyalkáknak.

Karácsonyeste nincs már messze,
s ki mit kívánna, mit szeretne,
elsorolgatja kérő szóval,
úgy beszélget a Megváltóval.
Egyiknek sincsen nagy igénye.
Szegény gyermek mi sokat kérne?
Karácsonyfát, cukrot a fára,
égő gyertyákat zöld ágára.
Pénzt apukának tüzelőre,
új talpat a lyukas cipőre.

A kis Annus csak várja békén,
míg rá is sor kerül a végén,
s kicsi kezét imára téve,
kitekint a csillagos éjbe:
„Édes Úr Jézus, kérlek szépen,
Hozz karácsonyra babát nékem.
Beszélőt, alvót, aranyhajút.
Az égtől ide úgyse nagy út.
S a ragyogó csillagboltokban
Teneked bizonyosan nagyon sok van.”

A bízva mondott kis imádság
után a fáradt szempillácskák
lecsukódnak, s az édes álom
öt gyermeket hord szelíd szárnyon.

Hallgatagon, szomorú szemmel
tekint az asszonyra az ember.
Úgy fölment mindennek az ára,
dehogy telik alvó babára.
Kicsi Annus, nagyot kívántál.
Ha szüleid szívébe látnál,
s tudnád, hogy ott marcangol, éget,
vissza is vonnád a kérésed.
Vagy mosolyognál bízva, szépen:
„Hiszen én az Úr Jézustól kértem!”?

Telnek a napok gyorsan, frissen.
Nem lelnek tétlenül senkit sem.
Annuska is dolgozik, fárad.
Kér anyukától rongyocskákat.
Kisimítgatja, összerakja…
„Minek, kislányom?” – kérd’ az apja.
S hittel felel a gyermek szája:
„Ez mind az új babám ruhája.”

Elérkezik a szívrepesve,
csengve várt karácsonyeste.
Cukrot raknak a fenyőfára,
égő gyertyát zöld ágára.
S egy olcsó kis baba is vár a
nevetőszemű Annuskára.

Jaj, ha majd sír: „Nem ilyet kértem.”
Miért is tud beszélni? Miért nem?
– Valaki zörget. Beeresztik.
Megkérdik nyájasan, mi tetszik.
Csomagot hoz a szomszéd házból,
egy szomszéd édesanyától.
Ő küldi szeretete jelét,
meghalt kislánya játékszerét,
hogy így áldozzék emlékének.
A szülők csak ámulnak, néznek.
Kibontják… Ó, csodák csodája,
Ott az Annuska nagy babája!
„Mama!” – sír a szó a szájárul.
Nagy kék szeme csukódik, zárul.

Láttán ennek a szép csodának,
Mozdulatlan, mély csendben állnak.
S kis Annuskával kéz a kézbe’,
közéjük mintha Jézus lépne.
Szelíd szemrehányással szólva,
„Hát van, amit a hit nem nyer meg?!
Miért nem hisztek, miként e gyermek?”

A verset ITT találtam.

Érdemes körülnézni azon az oldalon, sok szép verset tettek közzé rajta! 

:-) 

És még egy váratlan meglepetés :-)

Sokszor tapasztaltam már meg, hogy gondoskodó Istenünk van. Ha valamit / valakit elveszítünk, akkor Ő gondoskodik utánpótlásról. Így volt ez a távozó kollégáinkkal kapcsoltban, és volt ez már több soron a kórusban is. Mikor egy-egy nagy érvágás után szomorkodtunk, padlóra kerültünk és azt hittük X távozó után, hogy nélküle nem fog menni, kaptunk helyette mást ajándékba.

Tegnap Kata hozott egy kis ajándékot nekünk: egy kislányt, aki a rokona, és éppen vele töltötte a délutánt, így magával hozta a próbára, ÉS FUVOLÁZIK! Sőt, mi több, hajlandó volt ott helyben bekapcsolódni a próba menetébe és lapról játszani az eredetileg furulyára kitalált dallamot. Csak ámultunk és bámultunk, olyan ügyes és olyan aranyos volt! :-) Gyorsan meg is tanultuk az egyik Petőfi verset, ami éppen azért maradt ki az ősszel, mert nem volt, aki furulyázza. Itt aztán én is csak ámultam és bámultam, mert ismét nem gondoltam volna, hogy ez a dal ilyen jól szólhat a kórussal, a gitárral és a fuvolával. Eddig csak a zongorán hallottam egyben, most meg énekkel, hangszerekkel. Fantasztikus élmény volt - ismét, mint megannyiszor, amikor egy-egy új dalt, kompozíciót először hallok énekszóban.

A ráadás pedig az, hogy kis fuvolistánk nem zárkózott el a továbbiakban lehetséges együttműködés elől. :-) 

... a neve jelentése: Isten kegyelmes....

Váratlan meglepetés...

Az idei tanévünk teli van tűzdelve váratlan eseményekkel. Szerintem még sosem volt ilyen évünk, remélem, nem is lesz több. 10 nappal a tanítás megkezdése előtt a tesitanárunk hagyott minket faképnél, majd egy hónap múlva Barni tanítónénije távozott viharos gyorsasággal, mondvacsinált indokokkal az iskolából. Az őszi szünet végén egyik legrégebbi (18 évig volt nálunk) kolléganőnk jelentette be, hogy váratlanul felvették egy munkahelyre, ezért elmegy tőlünk. Megértettük, hiszen sokkal jobb helyre került, ahol nem kell nap mint nap kamaszok fegyelmezésével bajlódnia, nem kell ingáznia, könnyebben szervezhetővé válik az élete. Ámde ő volt a 8. osztály osztályfőnöke, akik ilyen módon "árván" maradtak. Maradék-elv alapján én kaptam meg az osztályt. 

Még sosem voltam osztályfőnök. 10 gyerek (ebből 2 lány), szinte mind túlkoros, van, aki nem is kicsit... Magatartásproblémák, kamaszkorral vegyítve... Felvételi, ballagás... Azt hiszem, ezt hívják mély víznek, amiben meg kell tanulni úszni. Volt, aki azt mondta: "Nem gratulálok...!", volt, aki részvétét igyekezett kifejezni, mennyire pórul is jártam...

Én nem így látom. Kaptam 10 gyereket ajándékba, akiknek a segítségére lehetek a hátralevő fél évben, hogy sikeresen vegyék a rájuk váró akadályokat (azt azért egyáltalán nem gondolom, hogy a siker garanciája én lennék, valószínűleg sok nehéz pillanat vár még rám, ránk). Izgultam, milyen is lesz ez a dolog - én, meg a 10 kamasz egy légtérben. Azt kértem, mikor a párom immár talán a 3. vagy 4. órarendet készítette emiatt az idén, hogy úgy csináljuk meg, hogy szinte minden nap találkozhassak velük. 2 nap vagyok bent végig a suliban, ilyenkor a délutáni tanórán vagyok az új gyerekeimmel. Másik két napon pedig van velük egy ének órám, meg egy osztályfőnöki. Így csak egy nap maradnak felügyelet nélkül. Nyomtattam nekik saját órarendet, amit érdekes módon nagy becsben tartanak. Raktam ki a falra szép színes papírokon bölcsességeket, amit olvasgatnak. Vittem fogasokat, mert az ideiglenes termükben a padokon kívül semmi más nem volt, és egymással versengtek a fiúk, hogy melyiket ki csavarozza fel a helyére, hogy a tesicuccaikat felakaszthassák rá. Igyekszünk rendet tenni az igazolások között, biztatva őket, hogy az iskolalátogatást komolyabban kéne venni. Csináltunk egy osztálycsoportot a Fb-on, ahol könnyen kommunikálhatunk egymással. Nyomtattam nekik régebbi felvételi feladatsorokat, és jó lélekkel nekiálltak velem megoldani azokat (közben nagyokat röhögtünk, mert a törtek szorzása és osztása már sajnos csak halovány emlékkép a fejemben, de azért nagy nehezen közös erővel sikerült megfejtenünk a feladat megoldását).

Az a gyanúm, hogy ezeknek a nagy gyerekeknek törődésre van a legnagyobb szükségük - akár támogatva, akár rövid pórázra fogva őket -  mert éppen ezt nem kapják meg. Azt vettem észre, hogy a feléjük tett gesztusaimat nagyon értékelik. Megint előbújt belőlem a diakónus :-)

Túlestem a szülői értekezlet tűzkeresztségén is. Igaz, nem sokan voltak, és igazgató uram is jött erősítésnek, de mindenképpen jó tapasztalat volt. Mivel sokan nem voltak ott, voltam olyan gonosz, és hivatalos levélben értesítettem őket, azokról, amiket megbeszéltünk. Vannak kommunikatív szülők is, akik már telefonon is kerestek ilyen-olyan ügyekben.

Nos, majd elválik, hogyan is fog alakulni a továbbiakban ez az osztályfőnökösdi dolog, egyenlőre lelkes vagyok, remélem, az is maradok :-)

Halloween

Egy összefoglaló írás erről az őrületről, aminek az összesítését  Fb-on olvastam, de megkerestem az eredetit is, a Magyar Keresztyén Motorosok honlapján: Cikk Halloween-ről

Nekem, mint meglehetősen konzervatív embernek, sok minden nem fér bele az életembe (bár azért rendületlenül formálódom én is). A legtöbb ember bele sem gondol, minek öltözik maskarába (második farsangi bál???), minek készít töklámpást (de szép világító dísz...). Azért belegondolva a cikk alapján, én biza nem raknék (sose nem is tettem) ilyen lámpást a házam elé... még belegondolni is rossz. Már az Ószövetség első történetei között olvashatjuk Izsák feláldozásának történetét. Pontosabban azt, hogy Isten csak próbát tett, és a valódi cél, a hűség próbája mellett egy rendkívül fontos üzenete is van ennek a történetnek: NE ÁLDOZZ FEL EMBERT AZ ISTENNEK! Ez az üzenet a maga korában és környezetében korszakalkotó volt, mivel általánosan megszokott dolog volt az emberáldozat. De az üzenet ma is igaz. NE ÖLJ! 

A halottidézőktől való tartózkodást is sok helyen említi a Biblia. Nincs erre szükségünk. A halottak jó helyen vannak ott, ahol vannak, nem kell háborgatni őket. A "Gazdag és a Lázár" példázatából az is kiderül, hogy odaátról sem léphetnek velünk kapcsolatba, akik elmentek. Nem kell játszani az ördöggel, mert aki játszik vele, az megégetheti magát. Nem kell a lelkünk békéjét vásárra vinni. Veszélyes, mert súlyosabb következményei lehetnek, mint gondolnánk. 

a kép a Fb-ról származik

"Minden szabad nékem, de nem minden használ..."

  mondá Pál apostol, és igaza is van...

inkább:

Bízzad Újra Életed Krisztusra!

és vedd komolyan az Ő követését, mert Benne van az ÉLET

:-)

Újabb dalok

Kórustagjaim régebb óta nyúztak, hogy vidámabb verseket vegyek a kezem ügyébe megzenésítés céljából. Valamikor nyár elején számba is vettem a szóba jöhető Petőfi verseket, és néhány közülük dallamot is kapott. Szeptember végén volt a dalok bemutatkozása kisebb helyi közönség előtt a szokásos irodalmi rendezvény keretein belül. Többek tetszését elnyerte, azt mondták, jó hangulatot teremtettünk velük. Felvettük, de a felvételek képi része a rossz beállítás miatt nem igazán lett élvezhető, úgyhogy kénytelen voltam egyéb képekkel illusztrálni a hanganyagunkat. Íme:

SORSHÚZÁS ELŐTT

PINTY ÚRFI

AMIÓTA SZERELEMBE...

ŐSZI REGGEL

A Teleki Napon is énekeltünk. Mivel itt halászat-vadászat-madarászat témakörben zajlott az egész nap, igyekeztünk ehhez igazodni. Énekeltük Bárdos Lajos: Tiszai dallamok c. általunk nagyon kedvelt és sokszor énekelt művét, ami némiképpen a halászathoz is kapcsolódik. Ezután pedig a Zalai virágénekemet és a Székely lakodalmasomat adtuk elő. Ezek a szerelem témakörében  és a népdalfeldolgozás mivoltukban csatlakoztak az előző műhöz. Aminek nagyon örültem, hogy annak ellenére, hogy idő hiányában a Székely lakodalmast egyenlőre egy szólamban tanultuk meg a zongorakísérettel, kórustagjaim tetszését így is elnyerte a történet. A héten elkezdtük tanulni a többi szólamot is, és még így sem mondták, hogy kár volt foglalkozni ezzel a dologgal :-) Örülök, mert nem csak nekem tetszik de nagyon ez az utóbbi néhány népdalfeldolgozás, hanem a kórusnak és a hallgatóságnak is. Ilyenkor kap szárnyakat az ember :-) Felvételt még nem tudok mutatni belőlük, de amint lesz jó felvétel, közkinccsé teszem. :-) 

Ti is úgy gondoljátok, hogy alkotni fantasztikusan jó dolog?! (Az pedig ráadás jó érzés, ha az alkotásom nem csupán nekem tetszik.) :-)