Advent - Hogyan várakozunk?

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte
észrevétlenül: Istenem, add, hogy…
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló semmiktől leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak, mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindnyájunknak, Uram!

 

In memoriam Ablonczy Dániel

December 3-án, 95 éves korában, drága nagyapánk hazaköltözött Megváltó Urához.

 

Legutolsó könyvének utolsó szavait szeretném ide most leírni:

"Te pedig menj el a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon."

Dániel 12, 13

"Te Dániel, nyugodtan indulj útra a minden élők útján a vég felé. Életedben, bármilyen hosszúra nyúlt is az, nem éred meg ezeket. Elpihensz majd és várhatod bizalommal a sorsodat a végső napon. Ezzel a bizalommal búcsúzz emberi sorsodtól. Ne izgulj a jelek és a próbatétel dolgában. Te nem vagy azért felelős. Ábrahám fia vagy, Isten választottja, mint ő, te is ígéretek birtokába jutottál. Bízd magad s néped sorsát Arra, aki egyedül képes azt megítélni. Isten napja és országa közeledőben van, de annak a részletei nem tartoznak rád. Rád az van bízva, hogy tarts ki abban, amire első pillanattól elkötelezted magad." 

-Isten győzelmeinek könyve - Gyakorlati írásmagyarázat Dániel próféta könyvéhez-

Egy éve kaptuk meg mindannyian, a családtagjai, ezt a könyvet, ki-ki személyre szólóan, dedikálva.

Két évvel ezelőtt, egy szép januári napon születésnapján köszöntötte a család, és akkor egy fontos üzenetet adott át nekünk:

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!"

Filippi 4, 4

Isten arra teremtette az embert, hogy örüljön, hogy boldog legyen! :-)

Akkor is, ha hadiárvaként kellett felnőnie.

 Akkor is, mikor az átkosban állandóan megfigyelték, hogy mint gyülekezetalapító lelkipásztor miként terelgeti nyáját. (A Kispest-Rózsatéri gyülekezet azóta is egy általam irigylésre méltó módon ÉLŐ gyülekezet!!!) 

Akkor is, ha hátbatámadják, bántják (esetleg, azok, akiket szeret).

Akkor is, amikor hűséges felesége, 14 évvel ezelőtt Megváltójához hazatérve, itthagyta árván.

Akkor is, mikor késő öregségében combnyaktöréssel kellett megküzdenie.

MERT

Isten szerető kegyelme egész életén át elkísérte, vele volt. Belé tudott kapaszkodni nehéz óráiban. 

Víg kedéllyel tudott hálát adni mindenért, ami körülvette (pl. családjáért, az őt utolsó éveiben befogadó és szeretőn gondozó fiáért és az ő családjáért). 

Rengeteg dolgot tanulhattunk tőle, és nagyon-nagyon sokat kaptunk tőle (no, nem anyagiakra kell itten gondolni, annál sokkal-sokkal fontosabb és szebb dolgokra: pl. szeretetére, figyelmére, könyveire, festményeire, tapasztalataira, életének mintájára...)

Én hálás vagyok Istennek, hogy az unokája lehetek, lehettem! :-) 

 

Barni versei

Barni nagyon szeret verset tanulni, és főleg mondani, úgyhogy az oviban tanult verseket, sokat halljuk idehaza is :)
Két őszi versike, sajnos nem a legjobb minőségben...:

http://www.youtube.com/watch?v=9nxmiQ3tGUY
http://www.youtube.com/watch?v=7_HMKFJBFR8

Azért édesek, nem? :)

Zenei sziporkák :)

Újabb ékes bizonyítékai az alábbi kis videók annak, hogy az almáim nem estek messze a fájuktól!!! :) :) :)
Jó szórakozást! :)
http://www.youtube.com/watch?v=rwEp70jCcg8

http://www.youtube.com/watch?v=1QcTUKy0mTE

http://www.youtube.com/watch?v=LqE91LfyDxM

Nem vagyok egy technikai zseni, gondolom ezért lett ilyen rossz a felvétel képfelbontása... :(  De azért magáért beszél a gyerekeim muzikalitása, nem? :)

Janka versmondó versenyen

Novemberben szokott lenni Kunszentmiklóson a körzeti Erzsébet-napi szavalóverseny. Ezt mindig megelőzi az iskolák háziversenye, ahonnan a győztesek mehetnek tovább. Janka tavaly is, idén is indult a versenyen. Idén 4. helyezést ért el. Mellékelek egy házi videót a verséről (ezen kissssssé nyávog, a versenyen már nem nyávogott így), meg képeket is:

http://www.youtube.com/watch?v=8zvzNg71_2k

Meghallgatott imádság

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. 

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.

A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.

Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...      És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...     És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot, És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...    És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...    És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

A tudós, a művész és a szerzetes

A tudós biztosra vette, hogy előbb utóbb megfejti a létezés titkát, biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia. 

Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett.

- Gyönyörű! - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött.

- Egy nap, ez titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk találni. Talán éppen én leszek az, aki megteszi ezt a felfedezést!

Ugyanazon a napon egy művész is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Letépte, hazavitte, beállította egy vázába, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festett, a rózsa elhervadt és elpusztult.

- Se szavakkal, se ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán egy nap valaki majd megfejti a titkot, mitől ilyen szépek a virágok. A képem is szép, de közel sem olyan gyönyörű, mit a rózsa volt!

Ugyanazon a napon egy szerzetes is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta az illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségbe, hogy el is feledkezett arról, hol van. Végül mosolyogva felállt, és elsétált. Később elmesélte az esetet az egyik barátjának.

- És mire sikerült rájönnöd? - kérdezte a barát.

- Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell, és sosem szabad kísérletet tenni arra megismerjük a részleteit. Nézz csak! - mutatott körbe a kertben. - Nézz és láss, és fogadj el mindent olyannak, amilyen!