Kórusokkal mostanság...

Nőikar

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a Polgármesteri Hivatal dísztermében énekeltünk.

Februárban 15 éves lett a Nőikar, mely alkalomból koncertet rendeztünk. A Dunamellékben így írtam erről:

15 éves a Vikár Béla Nőikar

Hosszú készülődés után március 29-én ünnepelte kórusunk fennállásának 15. évfordulóját. Az előkészületek során mindenki részt vett a különböző feladatokban – konferáló szöveget írt, amit aztán el is mondott, díszeket készített, amit közösen elhelyeztünk a teremben, segített a vendégfogadás előkészítésében, süteményt sütött és még sorolhatnám. Összeállítottuk az elmúlt esztendők képi emlékeit is, melyet kinyomtatva a falakon és kivetítve a vásznon is lehetett látni. Igyekeztünk az ünnephez méltóan fogadni vendégeinket.

Igen kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy még az utólag bevitt pótszékekkel együtt is kevés lett a hely a teremben, nagyjából százötvenen tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel ezen a szép estén.

A műsort a Petőfi Sándor Általános Iskola énekkara nyitotta meg Dér Gabriella vezetésével, majd a helyet biztosító házigazda, a Dunavecsei Református Kollégium énekkara örvendeztetett meg bennünket énekeivel, melyeket különböző hangszerekkel kísértek.

A Nőikar dalai közben a konferálók igyekeztek feleleveníteni az elmúlt 15 esztendő kiemelkedő eseményeit, mely vidám és szomorú emlékezésre is serkentett bennünket. Megemlékeztünk két kórustársunkról, Balázs Zoltánné Izáról és Kovács Péterné Babi néniről, akik az elmúlt esztendőben hagytak el örökre bennünket.

Kedves volt visszaemlékezni a több, mint száz előadásunkra, melyek többségét a helyi lakosok hallhatták. Szép emlékként élnek bennünk az InternetVers Fesztiválok, ahol kortárs költőket ismerhettünk meg személyesen és énekelhettük verseiket; a Református Zenei Fesztiválok, ahol 500 fős kórusban is énekelhettünk; az erdélyi útjaink és a homoródszentmártoni kapcsolatunk az ottani református kórussal; az itthoni kirándulásaink – Zemplénben és a Balaton-felvidéken.

A műsor végén meglepetésként köszöntöttek bennünket a Kék Duna Népdalkör tagjai Borbély Lajos bácsi vezetésével, virággal, tortával.

Mi is készültünk apró ajándékkal vendégeink számára, mindenki kapott 1-1 kitűzőt a kórus emblémájával díszítve. A vendégfogadáson, mely a református iskola aulájában volt, sokan maradtak még beszélgetni.

A ráadás kedden következett, amikor a próba helyett meglepetés vacsorában részesültünk Kovács István és Szécsényi János jóvoltából.

Május közepén Csabdiban jártunk Blanka húgoméknál, ahol zenés-énekes istentiszteleten énekeltünk. Ezt a fellépést egybekötöttük egy kis kirándulással - Zsámbék, Martonvásár útiránnyal. Nem részletezném, mert KATA gyönyörűen leírta ezt a kirándulást. ITT OLVASHATJÁTOK 

Népdalkör 

Márciusban Solton énekeltünk:

Júniusban először Nagyvenyimben, aztán a Nemzeti Összetartozás Napján, majd Tasson:

Büszkeségek az iskolában

Az iskolai énekkarral szerepeltünk a Vikár Béla Nőikar 15. születésnapja alkalmából rendezett koncerten.

BESZÁMOLÓ - DRK 2018/2019-68. oldal

Nyolc tanulóval részt vettünk a Béres Ferenc Országos Zsoltár- és Népdaléneklő Versenyen Budapesten.

BESZÁMOLÓ - DRK 2018/2019-69. oldal

Énekkari találkozón vettünk részt Kecskeméten.

BESZÁMOLÓ - DRK 2018/2019-82. oldal

Év végi hangulat az osztályomban:

Harminc esztendő ötszáz oldalon

Május elején a Petőfi Népében megjelent egy cikk az iskolatörténeti könyvemről. :-)

ITT OLVASHATÓ

Meglepetés :-)

Ma kaptam a férjemtől 😍

Családpolitika

Nagy port kavar az új bejelentés. A kormányt mindenért csak támadni tudók ennek sem tudnak örülni, ebben is csak mocskolódni tudnak és hibákat keresni. Kicsit nagyon kezd már sokk lenni az örökös piszkoskodás. (Nem mintha én magam nem látnám, hogy vannak bajok és nem is kicsik. Naponta tapasztalom, de ez a passzátszél már elviselhetetlen, amikor mindenben csak a rosszat látják sokan és folyamatosan hőzöngenek.) Néhány fb-os poszt kiverte nálam a biztosítékot, így inkább leírom a véleményem.

Nekem négy gyerekem van. 17, 14, 10 és 9 évesek. Nem a pénzért szültem. Azért szültem, mert a gyermeket elsősorban Isten ajándékának tekintem, másodsorban én is nagycsaládban nőttem fel és tudom, hogy ez mennyire jó. Harmadsorban már évtizedekkel ezelőtt, mikor gimis, főiskolás voltam, az iskolákban, ahová jártam, fontosnak tartották elmondani, hogy nagy a baj a népességfogyást illetően. (Tehát igencsak beképzelt és felületes felfogás, hogy a népességfogyás problémája a jelenkori kivándorlásból adódik...) Mi, akkor bő két évtizeddel ezelőtt sokan megértettük ezt és akinek egészsége engedte, vállalt is 3-4 vagy több gyermeket. Hozzáteszem, keresztyén iskolákról beszélek és keresztyén emberekről. És diplomás emberekről. Mivelhogy mind főiskolát, egyetemet végeztünk, akár többet is. Gyerekek mellett. És dolgozunk. Én iskolában, mivel tanár volnék. Sőt, osztályfőnök, megannyi gyerkőc mindennapi problémáival. És nem gondolom, hogy sikertelen a pályafutásom. Négy gyerek és a tanítás mellett két városi énekkart vezetek, alkalomadtán zenét szerzek. Kikerült egy jó hosszú helytörténeti könyv is a kezemből. A gyülekezetünk kántoraként is vannak feladataim. (És senki ne gondolja, hogy ez olyan egyszerű és könnyű - minden este korán zuhanok be az ágyba, mert jártányi erőm sincs  a nap végére.) Büszke vagyok ezekre az egyszerű dolgokra. Nincs hírnevem, nincs is rá szükségem. Nekem elég, hogy a helyi közösséget gazdagíthatom azzal, amim van. 

Van saját házunk. Hitelből és két gyerek utáni szocpolból, mert amikor belekezdtünk, csak annyi volt. A hitelt a kormány rendelkezésének köszönhetően hamarabb vissza tudtuk fizetni. A padlásteret a magunk erejéből készítettük el, állami támogatás nélkül, mert nem akartunk kínlódni a csok-hoz kötött nyavalyákkal, elég volt egyszer. 

Van autónk is. Akkor tudtuk megvenni, öregen, használtan, mikor megszabadultunk a lakáshitelünktől 5 évvel ezelőtt. (Addig bicikliztünk szélben, esőben, napsütéses verőfényben.) Még működik a jármű, nagyon szeretjük, nem is tervezzük lecserélni, amíg nem muszáj, bár egyidős a legidősebb gyerekünkkel. 

Nem mocskolódni kellene, hanem megköszönni, hogy vannak lehetőségek, melyekkel lehet élni (de nem kötelező). Mert volt, amikor nem voltak. A mai emberek sokasága nem tud se hálás, se megelégedett lenni. Csak hajszolja a jobbat aztán a még jobbat, de sosem lesz boldog, mert mindig lesz olyan, amit nem tud elérni. 

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Máté evangéliuma 6:19-21.

Twist Olivér

Lehetőséget kaptunk rá, hogy Dunaújvárosban megnézzük a Twist Olivér főpróbáját. Persze ahhoz, hogy el is jussunk, szükséges volt némi szervezkedés - zongoraóra átkérése más időpontra, helyettesítés a koliban... De mindez sikerült.

Kíváncsi voltam, milyen lesz. Nem kellett csalódnom, nagyon szépen, érzékletesen adták elő a darabot. Azért kicsi gyerekekkel nem biztos, hogy megnézetném, de nekem nagyon tetszett. Óriási munkát fektettek bele és az eredmény megkapó volt. Persze lehetne kritikát is megfogalmazni, de úgy gondolom, hogy egy gyerekgárdától maximálisan jó előadást láthattunk. 

A végén pedig úgy csillogtak a szemeik, hogy az igazán megható volt. 😍

DUNAÚJVÁROS ONLINE

Variációk egy témára

...avagy csoki csokival. Szülinapok a közelmúltból:
 

gesztenyés

erdei gyümölcsös (málnás-tejszínes)

túrós

vaníliás