Irány az Őrség!!!! :-)

Az idén először pályáztunk az Erzsébet programon belül nagycsaládos nyaralásra, és nyertünk (4 éjszakányi szállást és étkezést - ingyen). :-) Tehát életünkben először elmehettünk családostul nyaralni - idegen helyre. A lehetőségek közül Lentit választottuk. A termálfürdő panziójában kaptunk szállást 4 éjszakára.

Mivel előző héten Kádártán voltunk hittantáborban, úgy döntöttünk, nem jövünk haza, hanem ott maradunk és onnan megyünk majd tovább - így spórolunk egy kicsit az utazáson és megnyújtjuk néhány nappal a nyaralást is. 

Szombaton egész napos Balatonozást rendeztünk Alsóörsön. Ilyenben még nem volt része a gyerekeknek, nagyon élvezték. Fürödtünk, vízibicikliztünk, vattacukroztunk, játszottunk, jól éreztük magunkat. 

Vasárnap Kádártán voltunk templomban. Számomra kicsit idegen hangnemben, de nagyon jó igehirdetést hallgattunk az ottani igen barátságos lelkész tolmácsolásában. Délután megnéztük unokatesómék új lakhelyét, aztán Veszprémben sétáltunk kicsit, ahol teljesen véletlenül másik unokatesómmal futottunk össze. :-)

Hétfőn megnéztük a Herendi Porcelángyár múzeumát. Meglepetésemre nagyon tetszettek a szebbnél szebb porcelánok a gyerekeinknek is! :-) Ezután továbbmentünk Kislődre, ahol bevetettük magunkat a kalandparkba. Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett és rendkívül jól szórakoztunk. Egy csalódásom volt csupán (meg Jankának és apának is), hogy mivel vizes volt a ruhánk a végén, nem próbálhattuk ki a drótkötélpályát. Viszont a kicsik igen, és boldogan hódították meg a különböző pályákat. Barni először félt csúszni, de aztán úgy belejött, hogy alig lehetett lekönyörögni a pályáról. Közben rájöttem, hogy ha én is szeretném ezt az élvezetet kipróbálni, akkor gyerekek nélkül kell odamenni, mert ezt velük együtt nem lehet csinálni...

Kedden indultunk Lentibe. Útközben megálltunk Keszthelyen, ahol kicsit elidőztünk a kastélyban - megállapítottuk, hogy ide még vissza kell jönni, mert idő hiányában nem tudtunk mindent megnézni. Továbbindulva még Zalavárra is bementünk. Itt megnéztük a Kisbalaton-házat, ami igazán érdekes volt. Nagyon klassz volt az udvara is - sövénylabirintussal, érdekes vízügyi játszótérrel (zsilipekkel, vízátemelőkkel). Megnéztük az árpádkori romtemplomot és az ásatások helyét is.  Négy óra körül értünk Lentibe, így miután elfoglaltuk a szobáinkat, vacsora előtt még el tudtunk menni a fürdőbe is. Ez lett aztán a bevett szokásunk - napközben kirándulás, este pancsizás a fürdőben, aztán vacsi. Apa egy plusz úszást is beiktatott magának minden reggel reggeli előtt. Merthogy a szálláshoz ingyen fürdőzés és egy erdei kisvasutas kirándulás is tartozott. :-)

Szerdán Szentgyörgyvölgy - Velemér volt az úticél. Közben Nemesnépen megálltunk megnézni egy híres fazsindelyes haranglábat. Aztán megnéztük, milyen is a Szlovén határ, hogy lássanak ilyet is. Szentgyörgyvölgyön megálltunk, és turistaúton sétáltunk át Velemérbe. Szép kis erdei séta volt. Velemérben az árpádkori templom aztán lenyűgözött minket a szépséges freskóival és fényjátékával. Megtudtuk azt is, hogy a török korban a templom mellől elpusztították a falut, így a templom magában maradt meg az új falu határán kívül és ma már alig észrevehető, mert körbenőtte az erdő. Visszatérve Szentgyörgyvölgyre, elmentünk Csótár Rezső fazekasmesterhez, ahol a gyerekek belekóstolhattak a korongozás művészetébe. Még éppen a vihar előtt értünk vissza Lentibe, úgyhogy  az eső már a fürdőben ért minket.

Csütörtökön, mivel nem volt túl jó kirándulóidő, délelőtt kisvasutaztunk Csömödérre. Érdekes út volt, láttunk szép madarakat, őzeket, maga a táj is gyönyörű volt. A csömödéri faluvégen nem csárda várt minket hanem egy szívélyes köszöntőtábla, és a "Büfé a gőzőshöz" nevezetű felfrissülő hely, nomeg egy pompás kis park szellemesen megoldott ülőalkalmatosságokkal. Délután Szécsiszigetre mentünk, ahol egy "kastélyt" és egy szépen felújított vízimalmot néztünk meg a Kerka partján. Este megint pancsolás folyt - a lányok egymással versenyezve próbáltak megtanulni úszni. Klári bátran úszkált a víz alatt, Márti inkább felette és kevésbé bátran, de azért ügyesen. 

Pénteken Zalalövő felé vettük utunkat. Megnéztük a római kori múzeumot és a romokat, léptünk néhányat a borostyánkő úton. :-) Ezután Őriszentpéter volt a következő állomás. Nehezen, de megtaláltuk a szintén árpádkori templomot, amiben freskók nem voltak, ellenben magyar nyelvű igeversek voltak a falra festve a hajdani református birtoklók jóvoltából :-) A templomtól nem messze egy régi téglaégető is volt. Innen Szalafőre mentünk, ahol Pityerszeren megnéztük a múzeumfalut. Érdekes házak, leleményes fejtörő játékok, és egy éjszakai életet bemutató szoba volt a látványosság része. Mivel aznap volt a 16. házassági évfordulónk, fagyiztunk is egyet egy szép szőlőlugas árnyékában. Hazafelé megnéztünk még több templomot is - Bajénsenyén, Magyarföldön, Szentgyörgyvölgyön - mindegyik egy élmény volt: Bajánsenye - a barátságos és szívélyes fogadtatás temploma, Magyarföld - egy alig néhány éves fából készült ökumenikus templom élménye, Szentgyörgyvölgy - kékre festett fakazettás templom, ami éppen akkor állt felújítás alatt. 

Szombaton reggel már pakoltunk, de apa a kislányokkal még elment fürdeni egyet. Reggeli után búcsút vettünk Lentitől, és elindultunk hazafelé - most a Balaton déli partján. Jó hosszan utaztunk, de a nagy kalandunk után jó volt hazaérni. 

Nagyon szép nyaralásunk volt, sok-sok élménnyel, kényeztetéssel. Köszönet a Magyar Államnak, hogy létrehozta az Erzsébet programot, amivel ez lehetővé vált!

--::--::--::--::--

Az egyik helyen, ahol voltunk, megjegyezte valaki, aki bemutatta nekünk a helyet, hogy milyen jó ennyi intelligens gyereket együtt látni (mondta ezt a gyerekeinkre!), sőt, miután elbeszélgettünk és kiderült, hogy pedagógusok vagyunk, még a belépőt sem kellett kifizetnünk a gyerekeknek sem... Ilyen is van és jó tapasztalat :-)

--::--::--::--::--

Találtunk olyan katolikus templomokat, aminek a fennmaradása, értékeinek megőrzése, különlegessége a református eleinknek köszönhető, és a belépőért cserébe képeslapot adtak a templomról :-). Olyan református templomot is találtunk, ami zárt ajtókkal fogadta a látogatót és nem is óhajtotta azt kinyitni az illetékes lelkész, de olyat is találtunk, ami nyitott ajtókkal várta az arra járót, magyar-német-angol újszövetséggel, vendégkönyvvel, röviden leírt templomtörténettel az úrasztalon - ez nekem nagyon tetszett! :-)

Egy a tavaszi termések közül :-)

Klári és a rajzpályázat

Év vége felé az óvónénink úgy gondolta, hogy beküldi Klári egyik rajzát egy pályázatra. A héten felhívott, hogy menjünk be az oviba, mert nyert a leányzó, és ma hozták meg a nyereményét! :-) Na, ilyen sem volt még az életünkben :-). Három szépséges könyvet nyert és rettenetesen büszke volt a kis hölgy :-).

Ez azért is jó volt, mert így nem maradt ki ő sem az év végi jutalomosztásból - minden testvére kapott a suliban jutalmat, mivel szegények megint igen kitűnő bizonyítványt kaptak. :-) Sőt, még az anyjuk is kapott egy szép elismerést - ami az év egyik kiemelt pedagógusának járt... (Mivel érdemeltem ki, azt nem tudom... csak tettem a dolgom, ahogy eddig is...).

Hittantáborba készülőben

Gyarló vagyok... nem kicsit, nagyon... nem lelkesít a táboroztatás gondolata. Annyira elfáradtam ebben a tanévben, hogy semmi de semmi kedvem nincs táboroztatni. De a munka nem kérdezi meg, hogy szeretném-e elvégezni vagy nem. Így erőt kell vennem magamon.

Ki kellett találni, mi lesz a foglalkoztatás. Mivel esténként Bárány Boldizsárt fogunk bábozni, így gondoltam hajtogatunk - bárányt, kincses ládikót, mókust, halat, méhecskét - így ha akarják, el tudják játszani a gyerekek maguk is a történetet. Kicsit ideges lettem, mikor ezen gondolaton felbuzdulva elkezdtem keresni a hajtogatós könyveimet - és nem találtam. Valakinek kölcsönadtam és ezt a valaki is elfelejtette, meg én is - de még azt is, hogy ki volt a valaki... Aztán rájöttem, hogy erre való az internet. Találtam leírásokat és videókat is. :-)

Aztán meg kellett festenem a háttereket is a bábozáshoz. Ráment ma az egész napom, de elkészült! És ez most nagyon jó érzéssel tölt el. :-)

Május utolsó hétvégéje

Ez egy elég zsúfolt hétvégének ígérkezett...

Szombaton a kórussal a Református Zenei Fesztiválon énekeltünk + Zsombornak továbbképzése volt Budán + este 6-ra Vámosra kellett volna érnünk, mert akkor köszöntötte a család a 70 éves családfőnket...

Napokkal korábban már bújtam a Google térképeit, műholdas utcaképeket, mert gyűlölök Pesten vezetni, Budán még inkább, mert azt egyáltalán nem ismerem. Hála Istennek, gond nélkül eljuttattam az uramat a célhelyére és utána gond nélkül odataláltam a saját célhelyünkre is. Sőt. Az Úr Isten még egy olyan parkolóhelyről is gondoskodott a zsúfolt utcákon nekem, ahová gond nélkül be tudtam állni (elég hely volt, mert mögöttem kapubejáró volt, ahová nem illik parkolni).

Elfoglaltuk (a lányaim meg én, mert Barni otthon maradt élete első kajakversenye miatt) a főhadiszállásunkat a Lónyai egyik termében, aztán vártuk a kórust, akik később indultak otthonról. (Ezt az utazást is jó volt leszervezni - milyen buszokkal tudunk menni, ki lesz a sofőrje ezeknek, mikor lehet a kocsikhoz hozzájutni, eljuttatni a sofőrhöz...) Nemsokára megjöttek a többiek is, beénekeltünk aztán megkerestük az éneklés helyszínét. 7 kórus volt a délelőtti programban, mi az egyikük. Voltak nagyon jók, nagyon érdekesek és voltak hamiskásabbak is. Nekem nagyon tetszett egy kamarakórus, akik reneszánsz meg középkori kórusműveket énekeltek. A másik kedvenc (ez mindenkinek bejött) a nagykőrösi gimi kórusa volt zseniális előadásával. Mi persze egészen más stílust adtunk elő, kicsit talán kilógtunk, de sebaj, a változatosságtól szép az élet.

A kórustalálkozós program után ebédeltünk... nem túl jó étvággyal, mert most az éhség sem bizonyult túl jó szakácsnak, annyira elrontotta az igazi a gulyáslevest...

Ebéd után kicsit szétnéztünk a Bakáts-téri programok között meg a vásárban, néhány igazi bőrsaruval gazdagabbak lettünk. Nemsokára indultunk a templomba, ahol a nagy közös múzeumlépcsős éneklés próbája volt. Itt elbúcsúztunk a kórustól, akik vezetőtől magukra hagyatva énekelték végig ezt a programot (nagyon bántam ezt a dolgot, mert szívesen énekeltem volna velük, de mennünk kellett).

(Amíg ebédeltünk, addig készítették a gyerekekkel az udvaron az interjúkat, így a lányaim is látszanak a háttérben :-) )

Elmentünk Zsomborért, aki a továbbképzése végéről szintén lelépett, aztán Vámos felé vettük az irányt. Annyira kifáradtam addigra, hogy útközben kétszer is eltévedtem - pedig már nem először mentem végig ezen az úton... Azért épségben odaértünk, de sajnos nem időben. A születésnapi köszöntésről tökéletesen elkéstünk, és éppen beestünk az esti istentiszteletre, az utolsóra, amit hivatalosan apósom tartott a gyülekezetében. Az istentiszteleten német rézfúvós együttes kísérte az énekeket - nagyon klassz volt. :-) Utána elpróbáltuk a két éneket, amit másnap akartunk családilag elénekelni a búcsúztatáson - Erről tudni kell, hogy a kottát Fb-on osztottam meg mindenkivel, a szólamokat felénekeltem és így igyekeztünk felkészülni erre az éneklésre. Megható volt hallgatni, vezetni a családi kórust, amiben mindenki részt vett.

Nagyon fura volt Vámoson az üres parókia - mi a régi ebédlő helységében fújtuk fel matracainkat éjszakára. Nem sok beszélgetésre jutott idő, mivel este volt már. 

Másnap reggel átmentünk Liszkára apósomék új rezidenciájára, ahol folyamatosan zajlott a reggelizés. Visszatérve Vámosra újra próbáltuk az énekeket, aztán irány a templom. Apósomék 40 év szolgálat után búcsúztak a gyülekezettől, falutól, ahol sok éven át még polgármester is volt apósom. Belegondolva ez a búcsúzkodás nagyon nehéz lehetett - heteken át költözködtek, rendezték be új otthonukat, talán ez segített nekik megválni az elmúlt 40 évtől. De ez a búcsú mindannyiunknak búcsú volt, főleg a gyerekeiknek, akik ott nőttek fel, az unokáknak, akik oda jártak a vámosi mamáékhoz és innentől fogva ez nem így lesz. 

A búcsúbeszéd közben volt egy nagyon megható pillanat, mikor apósom nagyon elérzékenyült egy fontos mondat közben. Nekem leginkább ez maradt meg - Egyszer egy előadást tartott, milyen is lelkészként és polgármesterként tenni a dolgát egy kis faluban. Valaki azt mondta neki akkor, hogy úgy beszél erről a kis faluról, mintha a világ közepe lenne. És neki az is volt - mert máshogy nem lett volna értelme a munkájának. - Igen, ez egy fontos gondolat. Ahol élek, az a világ közepe kell legyen és amit csinálok a világ legfontosabb munkája kell legyen - legalábbis így érdemes csinálni - szívvel, lélekkel. 

Istentisztelet után megvendégelték az összes jelenlévőt, aztán nemsokára indultunk is haza. Életem legjobb idejét vezettem le, pedig 2x is megálltunk. És menet közben még két találkozásunk is volt az autópályán családtagjainkkal - a poén kedvéért. :-)

Kiskacsák

Baromfiudvarunk lakói közül több is kedvet kapott idén a költéshez. A megszokott kacsánk először fele kacsa - fele tyúktojásra ült, de ebből a fészekből nem lett semmi. Közben a másik kacsánk talált egy jó költőhelyet az udvarban magának, és oda rakosgatta a tojásokat, aztán mikor elegendőnek találta, rájuk ült.

Tegnap reggel Márti rohan be - Repednek a kacsatojások!!! Kimentünk, és valóban. Kacsamama felkelt róluk, és így láthattuk, ahogy az első 3 tojásból kikeltek a kiskacsák. Kacsamama szépen rendezgette őket, aztán rájuk telepedett nagy óvatossággal. A nap folyamán további 7 kiskacsa kelt ki, így van 6 sötét és 4 sárga kiskacsánk. Nagyon édesek! :-)

Közben két tyúk is kedvet kapott a kotláshoz, ennek eredményét még várjuk. :-)

Kirándultunk iskolástúl

Szuper napunk volt tegnap, az idei tanév utolsója. A Velencei-tó körül kirándultunk az egész iskolával. 

BESZÁMOLÓ

Ilyen jó volt! :-)