330 éve született J. S. Bach

... és én büszke vagyok rá, hogy én is az ő születésnapján láttam meg a napvilágot! :-)

Nagyszerű zene egy nagyszerű embertől, muzsikustól:

Napfogyatkozás

A suliban együtt néztük a gyerekekkel. Vittünk hegesztőpajzs-üvegeket, lyukasztottunk papírokat, vittünk ki egy tálcán vizet. A gyerekek újítottak is - a kezükkel formáltak lyukat, és az azon átszűrődő fényt nézték. Szóval volt itt mindenféle módszer, és kicsik-nagyon együtt élvezték ezt a különleges természeti jelenséget. :-)

...ez nem éppen úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de így is érdekes :-)

Gyerekeink sikerei :-)

A két nagyobbik matekversenyeken indult és egész ügyesen is szerepeltek. A Zrínyi matekverseny megyei fordulójában Barni a középmezőnyben végzett, Janka 43-ik lett. A MATEGYE megyei matematika versenyén Barni 14-ik, Janka 10-ik helyezett lett. :-)

A verseny eredményhirdetése Kecskeméten volt a Kodály iskolában. Én még nem jártam ott, mióta sok évvel ezelőtt kiköltöztek az új helyükre. Most nagy élmény volt belépni a falai közé. Gyönyörű az egész, varázslatos hangulata van. A díjátadón az iskola egyik kórusa is énekelt - hm... fantasztikus volt. Fegyelmezetten, kristálytisztán, csodálatosan daloltak nekünk. Meg is állapítottam, hogy nagy élmény lehet válogatott gyerekekkel dolgozni. Azért nem panaszkodhatom, mert a mi gyerekeinkkel elérni valami szép eredményt az pedig ennél sokkal nagyobb teljesítmény (hadd legyek szerénytelen egy kicsit :-D ). 

Versmondó versenyen is voltak a csimotáink - ilyenkor tavasszal rendezik meg a városi "Családiasan Petőfivel" szavalóversenyt. Ennek a házi fordulóján mind a 3-an elsők lettek, a városi versenyen Márti 3-ik, Janka első lett, Barni nem kapott helyezést. Azt kell mondjam, nagyon ügyesek voltak. Mindegyik a korához képest hosszú verset tanult meg és azt szépen el is mondta. Öröm a szüleiknek lenni! :-)

Zárójelben még megjegyezném, hogy Márti versét Klári is megtanulta, amíg hallotta, ahogy a nővére mondogatja, és az oviban el is mondta. Aztán persze itthon is. :-) Kis ügyeske :-)

Hagyományőrző foglalkoztatófüzet

A FB-on akadtam rá, nagyon megtetszett, ezért meg is rendeltem. Mivel kézben fogva még inkább tetszik, gondoltam, itt is megosztom. Aki gondolja, rendeljen belőle, szerintem megéri.

Kedves Ismerőseim!
Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a kiadványt, mely óvodások számára készült hagyományőrző szemléletben, s magam szerkesztettem.
A harmincöt oldalas füzetben találkozhattok vonalvezetős feladatokkal, régi sujtás motívumokat rajzolhattok át, párosíthattok nap jelképeket és színezhettek hímzés mintákat is.
Mi, pedagógusok, olyan sokat beszélünk az óvodából az iskolába vezető átmenet nehézségeiről, de ennek igazi feloldására –véleményem szerint- mégis kevés kísérlet születik. Munkám célja volt ennek a hiányosságnak a pótlása, valamint az is, hogy a gyerekek találkozhassanak a saját gyökereiket is szimbolizáló képi világgal.
Azoknak ajánlom, akik a „hercegnős” álmokból föl szeretnének ébredni, s szívesen indulnának el a „tiszta forrás” irányába.
A kiadvány megvásárolható Kecskeméten, a Szatócsboltban, vagy megrendelhető a kereckey@primposta.com címen. Ára: 1900 Ft
Kérlek Benneteket, hogy ha arra érdemesnek találjátok, s magatok is úgy gondoljátok, akkor osszátok meg ezt a hírt! KÖSZÖNÖM: Éva

Iskolánk 24. születésnapja

...tehát az idei tanévünk már a 25.!!!!!! :-)

Erre az ünnepségre már évek óta Zsomborral ketten állítjuk össze a műsort, vetítést az elmúlt esztendő képeiből. Már tavaly gondolkodtam egy daljátékon, ami az iskola életéről szól, de akkor nem volt energiám kivitelezni. Most viszont igen. Főleg, hogy a jelen ünnepünk nagyobb szabású is volt, mint általában - most volt az új épületrész ünnepélyes átadása is sok meghívott vendéggel. Tehát valami extra műsort kellett prezentálni. 

Január elején elővettem a régi tervemet, osztottam szoroztam a beválogatott dalok között, aztán elkészült a vázlat, amit elkezdtünk megtanulni a gyerekekkel. Aztán elkezdtem összeállítani a háttérvetítés anyagát is. Miután rájöttem, hogy nem fog menni, hogy élőben kísérjem is az énekeket és irányítsam is a darab folyását, így bevettem magam egy délelőtt a gyülekezeti terembe, és feljátszottam a zenei alapokat a dalokhoz. Olyan is volt, amihez a YT-ról csórtam zenei aláfestést. Aztán kamerával jártam szünetekben a sulit, hogy szünet-hangjaim is legyenek. Így aztán a vetítés alá elkészültek a hanganyagok is, és így gyakorolni is könnyebb volt - énekkaron, órákból lecsippentett néhány percekben.
 A néptáncos részt az iskolánkba járó és alsósokat tanító néptánctanárnő tanította be, és korábban már előadták a farsangunkon, illetve a Kalevala ünnepségen is. De ide is jó volt beilleszteni.

Részleteiben tanultuk a színpadi jeleneteket is, összpróba csak az utolsó két hétben volt. Egy hónapon keresztül másra se tudtam koncentrálni, csak arra, hogyan történjenek a jelenetek, melyik órához milyen díszlet, segédanyag legyen, azt el is kellett készíteni. 

Meg kell mondanom, nagyon élveztem az egész készülést - az ötletelést, zenei anyag összerakását, a vetítés elkészítését és a gyakorlást egyaránt. Azt is meg kell mondanom, büszke vagyok a gyerekeinkre. Nem lett tökéletes az előadás, sem annak a hangzása, ennek ellenére ők maguk is nagyot alkottak. Hogyan?

Nem válogattam össze a legjobb gyerekeket a színpadra - szinte az egész tanulósereg részt vett az előadásban, néhány kivétellel. Értsd - nem extra gyerekek játszottak, énekeltek, hanem a leghamisabbtól a legjobbakig mindenki. És mégis tetszetős lett, amit produkáltak. 

A gyerekek maguk is élvezték, amit játszottak a színpadon, és ez nagyon jó, mert így van értelme. Büszkék voltak rá, hogy szerepelhetnek, és ügyesen meg is csinálták. Voltak egyéni, nagyon odaillő mozdulataik is bőven, ami belőlük fakadt, és ez remek, hogy ilyeneket ki lehet belőlük hozni.

Sok olyan dolgot vittünk bele a játékba, ami új volt nekik - szünetbeli gumizás, fonalazás, ugróiskola - és ezek megmaradtak nekik, azóta jelen van a mindennapi szüneteikben és borzasztóan tetszik nekik. Tegnap vittem az alsós osztályoknak egy-egy gumit, hogy tudjanak játszani vele, és nagyon hálásak voltak érte. A fonalakért is állandóan jönnek.

A legkisebbek még sokszor hamisan énekeltek, de lelkesen - és majd belenőnek, tisztul a hangjuk is, és így szokják meg a szereplést. A szünetekben elég hangosak voltak, többször kellett őket csitítani, mert hangosan kommentáltak dolgokat - de ott voltak, és szokták, hogyan kell szerepelni, részt venni egy előadáson. Nem tudok rájuk mérges lenni - picik még, nehéz megszokniuk a csöndben maradást, a kötöttségeket. DE így alakulnak majd, folyamatosan, ha minél több ilyen dologban vesznek részt.
Ami még nagyon megérintett, az a próbák kapcsán jött elő - minden egyes próba előtt és után kérés nélkül jöttek a gyerekek, és segítettek szállítani a rengeteg eszközt, amire szükség volt...  ez is beszél valamiről :-)

Összegezve - elégedett  és büszke is vagyok, talán nem is ok nélkül :-)

Erre az alkalomra készült el Andi kolléganőm ötlete alapján az iskolásaink meséiből összeállított mesekönyv. A mesekönyvbe 7 gyermek írt 18 mesét, az illusztrációk pedig 3 tanár és 3 diák munkái. A végső formába öntés az én feladatom volt, a nyomtatás, kötés pedig anyu és Dóri húgom együttes munkája folytán ment végbe. Ha valakit érdekel, 500 Ft/db áron beszerezhető az iskolában ez az igencsak figyelemre méltó mesegyűjtemény.

Kalevala ünnep á la Dunavecse

A történet még az elmúlt év végén kezdődött... talán írtam is róla. Judit révén, aki Mexikóban él, Budapestről kaptunk egy csomó finn kottát. Persze finnül. Ahogy kezdtem fejben készülni erre a műsorra, elővettem azokat a kottákat, amelyek magyarul már megvoltak, de az kevés volt (2). Így keresgélni kezdtem a többi között. Először hangzás alapján válogattam. Aztán gondoltam egy nagyot, és a Google fordító segítségével elkezdtem nézegetni, miről is szólhatnak a szövegek. Így választottam ki azokat, melyeket végül megtanultunk. De tudtam, hogy a kórus nagyon nem szeret idegenül énekelni, meg én is jobban szeretem, ha mindenki érti, miről is szól a nóta, így megpróbáltam énekelhető, nagyjából szöveghű fordítást készíteni a dalokból (újra segítségül hívva a Google-t). Ezt persze el is küldtem Juditnak, hogy nézze át, nincs-e benne félrefordítás, mivel én egy hangot se tudok finnül, ő viszont otthon van a témában. Áldását adta a szövegekre :-). Ezután volt még egy kis probléma - a négy dal közül 3 vegyeskarra készült. Azt tudtam, hogy az altunk simán elénekli a tenor szólamot, tehát 3 szólamunk az megoldott, de a negyedikre is szükség van a hangzás teljességéhez. Így aztán gondoltam alkalmazzuk a reneszánsz korszak megoldását erre a problémára, és a darabok hangszeres kísérettel szólalnak majd meg. Az egyiknek a befejezése sem tetszett (bocsánat a szakzsargonért attól, aki nem érti - nem szeretem, mikor egy darab dominánson zár, mert befejezetlen hatása van, még folytatást igényelne), ezért kicsit átírtam olyanra, amire a fülünk is alapból rávitt az első próbán. Volt olyan, amihez csak előjátékot írtam, hogy szépen kezdődjön el és mindenkinek a zenéből meglegyen a kezdőhangja, volt olyan is, amihez teljes kíséret készült (Tammerkoski hídon - népdal). Ezek után meg kellett küzdenem a kórussal is, mivel igencsak megijedtek a feladattól, s ráadásul az egyes szólamok, főleg az alté egymagában bizony rettenetes volt. De mikor már jól tudták, és összecsengett az egész, egyre jobban kezdett nekik is tetszeni. Összegzésül - jó mulatság, "férfi" (vagy inkább női!) munka volt! :-) Íme az eredmény:

Persze igazságtalan lennék, ha itt befejezném, mert remekbe szabott műsorfolyam volt az idén ezen az estén. Fellépetek a két iskola néptánccsoportjai 1-1 remek kis műsorral, a Gyöngyvirág Néptánccsoport, a Kék Duna Népdalkör, a katolikus kórus, és zeneiskolások zongorajátékát is meghallgathattuk. Egyszóval tartalmas este volt, méltó az ünnephez.

Február képekben :-)

 

Budapesten jártunk, hogy még a kiállítás bezárása előtt megtekinthessük Rembrandt és kollégái alkotásait. Klárit nem vittük magunkkal, mert várhatóan csak nyűglődött volna egész nap. Reggel nem sokkal nyitás után értünk a múzeumhoz, így szerencsénk volt, és elég hamar bejutottunk. Iszonyatos tömeg volt, lépni is alig lehetett. De jó volt látni élőben képeket, amikről valamikor tanultunk. Szép volt, és a gyerekeknek is élmény volt. Maga a múzeum is élmény volt - hatalmas, gyönyörű, lenyűgöző :-)

 

A festmények után a Hősök terét is megnéztük, végigsétáltunk a Városligeten, mert a következő célunk a Közlekedési Múzeum volt. De erre hangolva eleve úgy jutottuk el a helyszínre, hogy metrón közlekedve az 1-es metrón is utaztunk, hogy azt is láthassák, mint közlekedési történelmet.

 

A Közlekedési Múzeum teljesen felvillanyozta a társaságot. Amit lehetett kipróbáltak, mindent végignéztünk. Nagyon érdekes volt az egész. Csak az volt a baj, hogy közben a fényképezőt egy párszor sikerült eldobnunk, így kissé megsérült - szerencsére csak a külseje. 

Egyébként jó gondolat volt, hogy Klárit itthon hagytuk - mamáékkal és a keresztszüleivel töltötte a napot, amit bizonyára jobban élvezett. Mi is borzasztóan elfáradtunk a végére, de nagyon szép és tartalmas napunk volt ez a kirándulós szombat. :-)

 

10 éves lett a nagyfiú :-)

Farsangoltunk is  :-)

 

101 kiskutyák, könyvmoly, és természetesen harcos (mi más is lehetne?)

 

"ping-pong" lányok.... :-)