Igen, nagyon jól esett így rögtön a tavaszi szünet után, szinte azt meghosszabbítva. :-) Én azt sem bánnám, ha a nyári szünet rövidebb lenne, és év közben lenne több hosszabb tanítási szünet - mondjuk két hetesek - úgy jobban ki tudná az ember pihenni az őt ért pszichikai ártalmakat... :-)
Mozgalmas hétvégénk volt, de nagyon jól esett úgy, ahogy volt.
Janka nem velünk múlatta az időt, külön utakon járt, mégpedig Regöly mellett egy tanyán, nomád körülmények között, földbe vájt kunyhóban és jurtában elszállásolva. Szinte az egész íjász brigád ment a suliból, és mind nagyon élvezték a tájat, környezetet, az állatokat, a csendet, a szabadságot, a sok különleges látni- és tapasztalni valót. A tanyának elérhetősége is van:
Cziráki Viktor tulajdonos honlapja.
Mi az ország másik vége felé vettük az útirányt csütörtökön kora délután. Sarkadra igyekeztünk, családi látogatásra, ballagásra. Útközben azonban megálltunk Szarvason egy kicsit. Gondoltuk, ha már ennyit utazunk, ne csak a közutakban gyönyörködjünk, lássunk egy kis világot, érdekességet is. Pihenni sem árt egy 220 km-es út közben - jólesik kiszállni a kocsiból, kinyújtani kezünket, lábunkat.
Tehát célba vettük a
Szarvasi Arborétumot, és benne a
Mini Magyarország makettparkot. Gondolván csemetéink érdeklődési körére, ez utóbbival kezdtük a nézelődést. Aki kitalálta ezt a makettparkot, bizonyára járt a
hollandiai Madurodam-ban. Bár ez a park még nem olyan fejlett, mint hollandiai testvére, mégis nagyon szép, és nagy élmény végignézni, olvasni, hallani a makettekből szóló énekeket, szaladgálni a vonatokkal. Nagyon jó, hogy nekünk is van egy ilyen pompás kis látnivalónk.
Ezután következett az Arborétum. Meglepődve vettem észre, mennyire tetszett a gyerekeknek. No, nem a növénykülönlegességeket élvezték, hanem a szép környezetet, szabadságot és ezzel a szaladgálást, és hát azért akadt sok érdekes látnivaló is (pl. összeakadtak egy szabadon kószáló pávával). Először a Holt-Tisza partjára néztünk le, itt volt egy pompás kis hajókikötő, víztoronnyal (kilátó). A vízpart lenyűgöző volt. Aztán tettünk egy kisebb sétát, és láttunk pl. mamutfenyőt, egy kilátót, ami valójában nem az volt a szokott értelemben véve, mert nem magas építmény volt, csupán a park -gondolom- legmagasabb pontjára épült kis faépítmény, amihez nagyon hangulatos kis kaptató vezetett fel és maga az építmény is klassz volt. Innen tényleg sok mindent lehetne látni - ha nem volna teljesen körbenőve fákkal és bokrokkal. :-) Aztán találtunk egy nagy fát is, aminek egy hatalmas ága tőből kitörhetett, és egy kis motoros fűrészes segítséggel a helyén szív-alakú űr (odú) tátongott. Volt ott még sok szép virág, rengeteg féle fenyő is. Amit én nagyon hiányoltam, az az ismertető táblák sokasága volt. Mert bizony alig egy-két fa alatt találtunk leírást, bokroknál szinte sehol. Így igazából a növények zöméről nem is derült ki, hogy mit látunk. Igaz, nem néztük végig a teljes arborétumot, csak egy töredékét. De azt megállapítottuk, hogy ide vissza kell jönni egyszer osztálykirándulni - de akkor sétahajózni is kell majd (az most kimaradt).
A sok látnivaló után felfrissülve továbbindultunk és ügyesen meg is érkeztünk sógornőmékhez. Vámosi Mamáék is ott voltak már. Jó volt találkozni, beszélgetni. A ballagás pénteken délelőtt volt, Békéscsabán, az
Andrássy Gyula Gimnáziumban. Első döbbenet - a városba befelé tartva több helyen is lezárták a rendőrök a forgalmat, így jelentős kerülővel jutottunk csak el a tett színhelyére. Második döbbenet (ami várható volt), kb. fél órás bolyongás és kínlódás után találtunk csak parkolóhelyet. Ekkor örültem a legjobban, hogy Janka nélkül elfértünk a Corsában, így azzal mentünk. A kisbuszt bizonyára összetörtem volna kissé a nagy manőverezések közepette.
Belépve az iskola udvarára, hatalmas, több épületből álló intézménybe értünk. Engem lenyűgözött. Iskolaépületek, két külön kollégiumi épület, nagy tornapálya, udvar. A ballagásból én a gyerekekkel semmit sem láttam, mert inkább hátul a füves részen voltam velük - itt volt levegő (a tömegben nem), és lehetett szaladgálni, beszélgetni, virágot szedni... Kb. 1,5 órás volt a műsor, nem volt egyszerű végigállni az egészet. Mivel a hangosítás viszonylag jó volt, ezért hallani azért hallottuk, amit kellett. Amin kiakadtam, az az volt, amikor a Himnusz és Szózat alatt felnőtt emberek - láthatóan nem alja-nép - egyszerűen végig társalogtak, nem is halkan... Meg is állapítottam, hogy mennyivel jobb egy egyházi iskola ballagása - a templomban tartott ünnepségen mindenki le tud ülni, rendesen hall és lát mindent, és a helyszín miatt kevesebb a csevej is.
Ballagás után visszamentünk Sarkadra, ahol elköltöttük a finom ebédet és még hosszasan beszélgettünk. Az unokatesók pedig nagyon élvezték egymás társaságát, a nagyok simán eljátszottak a kicsikkel - jó volt látni így őket.
Késő délután indultunk haza. Kondoros előtt elkapott minket egy kisebb felhőszakadás némi jéggel fűszerezve, így úgy döntöttem, hogy kiállok egy parkolóba, amíg szűnik az eső mennyisége. Semmit nem láttam az ablakon, úgy ömlött. Amikor újra elindultunk, nemsokára utolértük az esőt... :-) de arrébb már kisebb intenzitással esett. Hála Istennek, rendben hazaértünk.
Szombaton az esős idő bekényszerített minket a házba - de itt is volt mit tenni. Vasárnap pedig megtartottuk az idei tanév utolsó gyerekdélutánját. Anyák napja ellenére egész sokan eljöttek, sőt olyanok is voltak, akik egész évben egyszer sem. Olyan konzerves dobozból készült szépséges tárolóedényeket készítettünk, amit pár hónapja mutattam itt meg (azok voltak a prototípus). De a gyerekek kreativitásából adódóan mind-mind más lett, szebbnél szebbek. Készültek bele virágok is. Aki otthon odaadta az anyukájának, az nagy örömöt szerzett vele! :-)
Nem ülős hétvége volt, hanem nagyon is menős, de talán éppen ezért, a találkozások, sok élmény, sok szépség miatt sokkal pihentetőbb volt a lelkemnek - ez végre ki tudott kapcsolni a hétköznapi befásultságomból.
