Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2013. július 11., csütörtök

Madárvész

Néhány hete egy rigó kezdett fészket rakni a konyhánk előtti kis féltető alatt. Sokszori próbálkozás után végre talált olyan helyet a gerendán, ahol biztos fészket tudott építeni. Lelkesen figyeltük, hogyan dolgozik, a párja meg vigyázta a munkáját. Aztán csak ült a fészekben. 4 tojása lett (mint utóbb kiderült). Először 2 fiókát fedeztünk fel, amint eteti őket. 1-2 nap múlva egy este jött a szúnyogpermetezős füstölős jármű - reggel az egyik fiókát holtan találtuk nem messze a fészektől. Aznap este megint permeteztek, csak a repülőről - reggelre a másik fióka is elpusztulva hevert a földön. Viszont az anya egy újabb (3.) fiókát etetett, aki később kiesett a fészekből, észrevettük, és egy szalvéta segítségével visszatettem a helyére. Közben észrevettem, hogy még egy tojás van. Mára eltűnt az anyarigó, meg az a fióka is, amit visszatettem. Közben kikelt a 4-ik tojás is, de a fióka elpusztult.
Szegény gyerekeim nagyon elkeseredtek, mert nagyon tetszett nekik a fészek, ahogy esznek a fiókák, csöndben figyelték, nehogy megijesszék őket; várták, milyen lesz, mikor repülni tanulnak majd...
Talán majd legközelebb.
Kíváncsi vagyok, kacsamamánk milyen szerencsével jár a tojásaival, mert hiába zártam el napközben a többi jószágtól, mégis már vagy 15 tojást összetörtek alatta. De nem adja fel, szorgalmasan ül - már nem is zárom el, de fogalmam sincs, van-e még alatta egyáltalán tojás...

14 éve együtt :-)


2013. július 8., hétfő

2013. július 7., vasárnap

Kedvesem helyett - Istenem

Sógoromat megihlette Bye Alex dala, írt hozzá egy keresztyén szöveget :-)
Érdemes meghallgatni! :-)

Az én Istenem Ő olyan Úr, aki
Mindent megalkotott, és
Bölcsen igazgatja
Most is a világot
Az én Istenem, ő az én Istenem

Az én Istenem Ő hatalmas,
S mégis törődik velem, bár
Porszemnyi ember vagyok,
Ő pedig végtelen
Az én Istenem, Kegyelmes Istenem

Refr.:
Mert dicsőbb nincsen más, mint az Istenem, az én Istenem
És bármit tesz az úgy jó nekem, igen jó nekem
Mert annyira szeret az én Istenem, az én Istenem:
Fiát áldozta, hogy legyen életem, örök életem a mennyben

Az én Istenem Ő olyan Úr,
Aki a bűnt gyűlöli
De a bűnös embernek ad esélyt
Vétkeit megbánni
Az Istenem, Ő az én Istenem

Az én Istenem a Fiát adta
Értünk a kereszten,
Hogy aki hisz el ne vesszen,
Hanem örök élete legyen
Az én Istenem, ő az én Istenem

Refr.

Zene: Bye Alex
Szöveg: Sándor Töhötöm


2013. június 29., szombat

Nyári szünet - első két hét

Eseménydúsan indult a nyári szünetünk.
Az évzáró előtti napon megtekintettünk egy rom-várat, jobban mondva egy film-díszlet maradványait. Pilisborosjenőn néztük meg az Egri csillagok film-változatának helyszínét, és a díszlet-vár romjait. Hosszú séta után értünk oda. A falakat favázra építették, betonba ágyazott kövekből. Kívülről jól nézett ki, belülről pedig tökéletes falmászó építménynek bizonyult:






A szünet első hetében még dolgoztunk a suliban, évzáró értekezlet volt, aztán meggyet szedtünk, majd magoztunk (3,5 fél kosárral), és el is raktam szörpnek a levét, üvegbe a gyümölcsöt. Nem számoltam meg, de jó sok lett. A borsónkat is felszedtem, az is szépen termett. A helyére majd megy a kukorica (ami kb. októberre meg is fog érni :-).
Aztán hétvégén anyósoméknál voltunk: a nagy melegben a patakban hűsöltek a gyerekek legszívesebben, de  a játszóteret is nagyon élvezték ismételten. Aztán jöttek nagynénik, nagybácsik, unokatesók néhányan, és jó volt velük találkozni, játszani, beszélgetni. Én meg találtam egy könyvet a polcon: Az indián hercegnő című ifjúsági regényt (a szerzőjére nem emlékszem) - igazából mesekönyvet kerestem a gyerekeknek, mert elfelejtettünk vinni, de ez a regény engem kötött le leginkább, még ott ki is olvastam :-). Voltunk Patakon is, várat néztünk, játszótereztünk. Drága Páromnak osztálytalálkozója is volt. Aztán a nagyfiúk leszedték papáék meggyét, amit ügyesen ki is magoztunk - kb. 100 l mennyiségben...





 
Hazatérve leszedtük a ribizlinket - két teli kosárral, igen szép termés volt. Elvetettem a kukoricát, palántáztam kelkáposztát, gazaltam - és gyönyörködtem a kertünkben - szerintem igen különleges látvány a sok virág között az ennivalónak való növényzet. Leszedtem az érett málnát is, aminek egy részét megettük, egy részéből meg fagyi lett. A ribizli magozásába jó, hogy életem párja is besegített, mert így is fél 11-ig dolgoztunk vele. A végén olyan fáradt voltam, hogy elfelejtettem kiszedni belőle a fagyasztóba, és összeturmixoltam az egészet... Reggel felöntöttem vízzel, cukrot húgom hozott még hozzá, mert nem volt elég itthon - így az egész több, mint 30 l lett. Lemertem a levét üvegekbe, a sűrűjéből lekvárt főztem. Aznap még virágot is ültettem, mert a szomszéd kertésztől kaptunk egy csomót. 
Tegnap Ópusztaszeren voltunk - a nagyok ingyenjegyet kaptak az iskolában ajándékba, a kicsiknek ingyen be lehetett menni, így csak nekünk kellett belépőt fizetni. Láttunk honfoglaló lovasbemutatót nyilazással és egyéb érdekességekkel, megnéztük a Feszty-körképet és körbejártuk az egész parkot. A tóparton ebédeltünk, és legjobban a skanzent élveztük - a tanyán segítettek kukoricát morzsolni, azt kővel megőrölték, Barni fára mászott, Klárit libák kergették meg. Az egész rendkívül bőséges látnivalót nyújtott, igen gazdag gyűjtemény van bemutatva a különböző típusú házakban. Nagy élmény volt, jól el is fáradtunk.














 
 Hazafelé még bementünk Solton az Oázis fagyizóba, mert a tanév-végi akciójuk keretében a kitűnő tanulók 5 gombóc ingyen fagyit kaphatnak náluk ajándékba, ha bemutatják a bizonyítványukat. Hát, ezt nem lehetett kihagyni - és megérte, mert nagyon finom fagyijuk van! :-)
 
Hazaérve vettük észre, hogy a ribizliszörpök kilőtték a tetejüket... Mentsük a menthetőt - felforraltuk (2 részletben) a szörpöt, újramostam az üvegeket, és újra szétmertem, és dunsztba raktam az egészet. Közben meg azon izgultam, hogy elég legyen a celofánom... de pont annyi volt, amennyi kellett :-) A fárasztó nap után az ismételt szörpözéssel 11-kor végeztünk... cseppet sem voltam kipurcanva... de remélem megmenekült a szörpünk az enyészettől.
Ma Dunaföldváron voltunk a DRK iskoláinak tanévzáró pedagógus "buliján". Voltak beszámolók, ebéd, torta, fagyi, szarvaspörkölt, a gyerekeknek sokféle játék, a felnőttek meg kedvükre beszélgethettek - jó kis nap volt ez is.






2013. június 16., vasárnap

Tanév vége

Hála Istennek, ez is eljött! :-)
Már nagyon vártuk. Aki nem látott közelről pedagógiai munkát, meg kiidegelt pedagógusokat, az el sem tudja képzelni, mennyire kellett már a szünet. Persze a gyerekekkel is igen nehéz volt bírni az utóbbi pár hétben, már nekik is mehetnékjük volt. Sőt, akadt, aki az utolsó héten már be sem tolta a képét az iskolába. Végül is, minek azt? :-)
A gyerekeinkre büszkék lehetünk: színötös bizonyítvány, tantestületi dicsérettel - mind a kettőnek. Kemény munka áll mögötte. 
Barnabás nagyon küzdött, leginkább az olvasással, szövegértéssel, de gyakorlással sokat fejlődött. Sok versenyen volt, melyek közül a sakk volt a legkiemelkedőbb, persze nagy eredményeket 8 évesen még nem várhatunk el tőle. De lelkes, és miután apával gyakorol, nagyon szereti ezt a sportot. Borzasztóan maximalista, ha egy dolgozata nem 100%-os, hanem mondjuk 98%-os, akkor már ki van akadva - volt 1 hibája, hogyan lehet ezt túlélni????!!!! :-)


Janka elég linkóci volt év közben, még szoknia kell, hogy a felső tagozatban nem elég órán odafigyelni, itthon is elő kell venni a könyvet. És a szigorú tanároknál (pl. anyjánál) nem lehet megélni tanulás nélkül. Így pl. az ének 5-nél erősen rezgett a léc, de végül meggyőzött róla, hogy megérdemli - remélem én is meggyőztem, hogy tanulás nélkül nem megy... :-) Ő is sok és sokféle versenyen volt, több helyen lépett fel citeratudásával is. Közben lelkesen zongorázgat (csak hallás után, mert a kottát nem igazán csípi), dallamokat ír (vajon kire hasonlít ez a gyerek ??? :-).
Lesz mit olvasgatni a nyáron! :-)

2013. június 14., péntek

Áradás nálunk

A mi városunkat sok szörnyű árvizet és jegesárt követően egy masszív, magas gát védi a Duna magas vízállásakor. Így igazából nem sok izgulni valónk volt. Ráadásul az ártér is egészen széles. Így 6,15 méteren illetve 6,2 méteren tetőzött a folyó kedden hajnalban nálunk (a két adat a két zsilip mérőszalagján volt). Nem sokkal volt magasabb, mint mikor Janka született.