A kis Picasso...

Már megint felelőtlenül az asztalon hagytam a pénztárcámat... Klári pedig kivette belőle a pénzt, és alkotni kezdett a már ismert piros alkoholos filctollal... Mindegyik pénzen a képeket színezgette nagy lelkesen - biztosan túl szimpla volt neki... :-) Hát - egyszerűen csak vigyorogni tudtam a dolgon, mert hála Istennek az OTP-ben szó nélkül kicserélték a bankjegyeket :-) Portréfestő lesz belőle vagy szobafestő ha megnő???!!! :-) :D :-)

Rettegjetek jövendőbeli tankönyvi ábrák és tartós tankönyvek, Lárika már feni rátok a tollát!!! Jaj, nekünk!!! :-)

Mikulás

Járt az oviban is, ahol Márti nem félt tőle, járt az iskolában is. Rengeteg édességgel megpakolva érkezett haza a fiatalság. Aztán, mikor az iskolában végzett az apa-mikulás az osztálya mikulás-délutánjával, itthon is bekopogtatott az ajtón. Lelkesen fogadták a törpék. Beszélgettek vele, énekeltek neki. aztán megkapták a csomagjaikat is. Klárit nem nagyon hatotta meg a történet, bátran szembenézett a Mikulással és közben azzal volt elfoglalva, hogy a szomját oltsa... :-) Márti eleinte bátor kislány volt, de mikor hívta a Mikulás, hogy üljön az ölébe, bepánikolt. Ő aztán nem. :-) A nagyok meg tudták ki rejtőzik a mikulás-ruha alatt, és nagyon élvezték a színjátékot :-)

Bizony, bizony... virgácsot is kaptak az idén először - igaz, csak kicsikét :-) De nem árt, ha tisztában vannak a dolgaikkal :-)

Ja és még valami: papa-mikulás ( :D ) Gáborral karöltve betette a leendő előszobánk ajtaját, és felfalazta a még tátongó lyukat fölötte!!! :-) Már nem fagynak el a növények, amiket oda tettem!!! :D Teljesen kész még sokára lesz -mondjuk tavasz körül-, de minden kis lépés nagy örömmel tölt el! Már akkor is szenzációsan nézett ki, mikor Zsomborral megcsináltuk a plafonját, meg a tűzfalát, de most még inkább!!!! De várom, hogy teljesen kész legyen! Kényelmesen elférnek majd ott a kabátok s miegyebek, cipők, csizmák, lesz pad, ahol lehet öltöztetni a piciket, és telis-tele lesz növénykékkel!!! :D Álom, álom... de egyszer valóság lesz :D

Advent II.

ma reggel :-)

Ez a fenyő, kb. fél méteres volt, amikor a mi zongoránkon pompázott. Ez akkor volt, mikor Janka még a pocakomban lakott... :-)

Mai ige, ami az Istentiszteleten elhangzott:

"Kérjetek és adatik néktek!"

Alkotások

Az elmúlt bő egy hónapban több albumot is készítettem kedves ünnepelteknek. Volt köztük fényképes, és volt internetről kölcsönvett receptes is. Olyan jó volt készíteni őket! Nagyon élveztem! Remélem, nem csak nekem tetszettek, hanem azoknak is, akik kapták! :-)

Nagyikámnak:

Apunak:

Kórustagomnak:

Barátosnémnak szülinapi köszöntőlap:

Kislányok :-)

Édesen fejlődnek :-) Vicceseket mondanak, és képesek -néha- nagyon szépen eljátszani egymással (pl. ovisat).

Márti: - Anya, én a sonkámat szeretném felvenni!

Én: ?

Márti: - Hát a táncos sonkámat! Nem érted?!

Én: -Ja, a szoknyádat! :-)

Sőt már azt is tudom, hogy a sonkival nem a sonkát becézi, csak zoknit szeretne felhúzni... :-)

Márti: - Anya, ha én nagy leszek, akkor iskolába fogok menni, és téged viszlek el az óvodába, és ne sírjál majd, mert megyek érted! :-)

Klári: -Almaiszi!  :-) (és ezt ő találta ki! :D )

Azért nem legyenek kételyeink - csintalanok, de piszkosul, sokszor tesznek rossz fát a tűzre, és erősítik is egymást ebben. Erősen gondolkodom pl., hogy ha legközelebb kimeszeljük a lakást, akkor a fehér falra színes fröccs-mintát fogok spriccelni az ecsettel, és akkor nem lesz olyan feltűnő a piros filctoll által készült Klári-freskók tömege...

Karácsonyra készülődvén...

Betlehemezéshez kerestem ma verseket, énekeket. És rátaláltam Ady Endre gyönyörű versére, a Karácsony-ra. És megint csak könnyezni tudtam, ahogy olvastam...  Megkerestem a YT-on, szebbnél-szebb videókat találtam, szinte mind Szabó Gyula fantasztikus, lényeget megragadó előadásában szólal meg. Nem tudtam könnyek nélkül végignézni... Lássátok, hallgassátok Ti is! :-)

"Karácsonyi rege, 

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra..."

Borúra derű ... avagy miként válaszolt Isten a kesergésemre...

Lelki értelemben véve nehéz hónapok állnak mögöttem. Meghalt az osztálytársam, akihez nem voltam képes elmenni - meghalt a barátnőm, akivel sajnos nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy szerettem volna, és nagyon bánt, hogy nem tudtuk megbeszélni, és így ment el - elégedetlen vagyok magammal minden szinten: anyaként, pedagógusként, keresztyén emberként... Kívülálló mondhatja ugyan, hogy túl nagyok az elvárásaim magammal szemben, de én szeretem tökéletesen csinálni, amit csinálok,és ha ez nem sikerül, márpedig nem sikerül, akkor jön a kibukás. Ezekről a dolgokról több bejegyzésben is írtam már korábban, részletesebben. És ezek után jött még az előző bejegyzésem tárgya is... Mi volt bennem? Kétségbeesés, düh, mert hiába szeretnék más lenni, hiába szeretnék változtatni, egyszerűen nem megy.

És mit mondott erre Isten?

Először a gimis osztályigénket kaptam ajándékba Tőle:  

"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtelent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még  a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." 

(Ézsaiás 40, 29-31)

  

Tegnap reggel oly friss voltam, hogy csütörtöki igét olvastam ugyan, de nem vettem észre, hogy a múlt hetit. De a lényeg nem is ez, hanem amiről szólt:

"Emlékszem szövetségemre, melyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled."

(Ezékiel 16,60)

Pál írja:"Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Jézus Krisztus napjára."

(Filippi 1,6)

Este, mikor észrevettem a reggeli bakit, elszontyolodtam... már megint...és ekkor jött az aznapi Ige:

"Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! 

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!

Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."

(Ézsaiás 41,9-10) 

Merje valaki azt mondani, hogy nem kegyelmes az Úr Isten... Kell ennél több egy összetört szívnek? Mondhatom én, hogy utálom magam, mikor az Isten azt mondja, hogy Ő nem vet meg? Milyen jó, hogy az életem az Ő kezében van!!!! A legeslegjobb lelkigondozó Ő. És már nem is vagyok annyira keserű, egy nagy-nagy tehertől szabadultam meg, ami már-már a földbe sulykolt.  Hogy mit lát bennem Isten? Miért nem vet el? Mert szeret. Ennyi. És én csak hálás lehetek Neki ezért...