Még néhány kép az elmúlt pár hétből :D

kicsi lány útra indul :D

ha szól az orgona, énekelni kell :D

A Kerekasztal lovagjai

Mire nem jó egy BABAkocsi :D

Ha már özönvíz...

Kedden reggel olyan fantasztikus látványban volt részünk, amiben eddigi életemben még soha:

Ahogy elindultunk a suliba - oviba, az utcánk végén szivárványt láttunk (esőnek híre-hamva sem volt, csak a felkelő nap világított oldalról). Továbbhaladva láttuk, hogy ez egy TELJES szivárvány. SŐT, TELJES, DUPLA szivárvány!!!! :D :D :D Fantasztikus volt! És sokáig látszott, amíg beértünk végig. Zsombor korábban indult el, és ő a szivárvány-csodát a templomtól az iskoláig terjedő ívben láthatta... Szerintetek? A szivárvány az Isten szövetségének, kegyelmének a jele - az özönvíz óta tudhatjuk ezt. Jó ilyen jelekkel is megerősített évet kezdeni! :D. 

Plusz poén: Ahogy leparkoltunk a templom egyik oldalán a bicóval, és a másik oldalra tekintettem, ott zuhogott az eső - ahol mi álltunk, ott nem :D Ilyet is ritkán tapasztal az ember :D

Csináltam pár képet a telefonnal, de sajnos a teljes szivárvány nem fért bele, csupán részletek. De azért látványos :D

a második szivárvány halványabb, és kívül van

Vajon tényleg sok millió éves a Föld?

Tegnap már megint a földrajzhoz kerestem videókat, amikor rátaláltam egy keresztyén honlapra (Milyen felekezethez tartozik? Nem valószínű, hogy történelmi egyház, de konkrétan nem derült ki az oldalból.):

www.kegyelem.net

Sok érdekesség található itt: filmek, könyvek, pps-ok, hanganyagok, képek sokféle témakörben. Elvileg valószínűleg le is tölthetőek, csak nekem nem sikerült :-( - nagyon béna vagyok - még mindig...

A lényeg, hogy találtam egy filmet, ami a Föld korával foglalkozik, ezen belül pedig az özönvízzel és következményeivel. Mégpedig azt állítja, hogy az özönvíz következménye, hogy kialakultak a széntelepek, a kőolajtelepek, hogy kipusztultak a dínók és még sok minden más. A lényeg, hogy  e keresztyén kutatók szerint a Föld csupán 6000 éves, ahogyan az a Bibliából kiderül. A film majdnem 1 órás, de engem úgy lebilincselt, hogy ez fel sem tűnt. Közben rájöttem, hogy már vagy láttam korábban, vagy pedig az elméletét hallottam valamikor gimi tájékán. Akit érdekel a téma, nézze meg, érdemes!!! :D

A Föld fiatal kora

Nagy változás

Az elmúlt időszakban kissé eltűntem... Nos, ismét dolgozó ember lettem (nem mintha eddig itthon unatkoztam volna :D ). Ez most konkrétan azt jelenti, hogy félállásban megint tanítok. Heti két nap, plusz egy óra egy harmadik napon. Ének (természetesen :D), és földrajz. 1-9-ig, az ének kettesével összevonva. Izgalmas. Marhára be voltam gazolva, milyen lesz visszamenni így 3,5 év pelenkázás és "hinta-palinta"-zás után. De az első hetet sikeresen túléltem. A gyerekek is :D. Talán nem is volt rossz - én mindenesetre élveztem. Azért vannak dolgok, amiket újra meg kell szokni, de eddig csak jót mondhatok. 

Mártikánknak már koránt sem indult ilyen jól ez a szeptember. Óvodás lett. 27-en vannak a csoportban, és mindenki bőg - hogy a nap hány órájában, azt nem tudom (szegény óvó nénik!!!). Szóval minden délután elmondja, hogy másnap nem fog sírni, aztán a reggel már nem akar oviba menni, és már itthon ordít. Pedig már meglepit is ígértem neki, ha nem sír... aztán megérkezünk az oviba - ölben hordozva, és ordít - egészen addig, amíg el nem alszik. Kedden a fél délelőttöt átaludta, tízóraira ébresztették fel. Nem tudom, így van-e, de azt mondja, hogy tegnap is, ma is aludt... Ami azonban biztos, hogy tegnap is, ma is bepisilt. Szegényke, remélem hamarabb megszokja és megszereti, mint hogy teljesen visszafejlődne. Mert azért az tetszik neki, hogy lehet csúszdázni, hintázni. Ma babázott is. Egyenlőre nem igazán csípi az óvónéniket, mert hogy "nem szeretik" - szóval nem figyelnek úgy rá, ahogy azt ő elképzelné. De hát könyörgöm, 27 bőgőmasina között nem lehet csak egyre figyelni teljesen! :D Kérdezem, mért pisilt be? "Mert az óvónéni nem vette észre, hogy pisilni kell!" Mondtam neki, hogy legközelebb esetleg szóljon az óvónéninek, hogy ki kéne mennie... Nehéz eset... Reméljük a legjobbakat! :D

Klárinak egy fokkal jobb a helyzete, ő mamával és papával tölti azt az időt, amikor én tanítok. Szeret velük lenni, úgyhogy egy pici reggeli pityergés után hamar megbékél, és élvezi az ottlétet.

Barninak tetszik az iskola, bár van mit szoknia neki is: órán csöndbe kéne maradni, ha nem kérdezik..., a tesi cuccot nem kéne elhagyni - és énekórán, ha az udvaron körjátékozunk, akkor nem ő a kincskereső kalózkapitány, hanem én, és nem kincset keresünk, hanem elveszett zsebkendőt... :D Volt egy aranyos sztorija: 

-Móni néni: "Akkor most mindenki rám néz, mert szeretném látni a szép szemeiteket!"

-Barni: "Én a szép kék szemeimet a mamától, az apától, és Mónika nénitől örököltem!" :D:D:D (Igaz, hogy ez utóbbi kizárt, de valóban, neki is kék szeme van :D)

Janka folyamatosan szenved a szénanáthától. Két hét múlva megyünk allergiavizsgálatra. De az orra alatt hatalmas elfertőződött seb riogatja azt, aki ránéz. Már lassan egy hete kenegetjük neogranormonnal, javulgat is, de nagyon lassan. Énekórán pedig ő volt a legjobb - mármint tudásban. Azért reméltem, hogy nem ő fog minden kérdésemnél elsőnek jelentkezni a helyes válasszal.... de igen :D. Azért igyekeztem másokat is kérdezni, és többen is kaptak pirospontyokat az órai munkájukra. A kis stréber lányom, egyedüliként jelentkezett a reggeli áhítaton, hogy elmondja az éneket, amit a héten tanultunk - kapott érte egy hittan 5-t. :D

Hát így indult a tanévünk.

Utolsó nyári beszámoló

Ezzel még adós voltam, csak nem volt rá időm... :-)

Szóval, augusztus közepén egy elől-hátul kibővített hétvégét voltunk újra Vámoson, ezúttal sógoromék esküvője volt az ott tartózkodásunk oka. Hála Istennek, most nagyon szép idő volt, jókat lehetett játszani, patakászni. Gyerekeink nagyon élvezték az unokatesókkal való együttlétet. Jókat játszottak együtt, bár azért konfliktusok is akadtak... főleg Barni körül. A "nagyfiam" bizony nagyon ügyes gyerek, a játszótéren a kis házikó tetejére is felmászott, és végigsétált rajta. Volt, akinek ez nem tetszett, mert nem tudott utánamászni szegény. Aztán tetéződött a dolog azzal, hogy a hintát is egyedül hajtotta magának, és jószívűen ezt is meg akarta tanítani az unokatesójának. De ő szegény csak irigykedett, és az irigység rossz tanácsadó: másik hinta oldalról belendült, és Barni már le is repült a hintájáról... jól megütötte magát, de semmi komolyabb baja nem lett. Csak szegény unokatesójának, aki megkapta a büntetését, és ráadásul még nagyon szégyellte is magát. De egy óra múlva már újra együtt játszottak.  Másnap Barnikánk kötöszködősre vette a figurát, csak azt nem tudta, hogy a nagyobbakkal nem jó ujjat húzni - volt egy lötyögő tejfoga, ami bizony egy ökölcsapástól gyorsan kirepült a szájából. Utána azon sírt, hogy a fűben nem találta meg, és így nem teheti a párnája alá, hogy a Fogtündér hozzon érte ajándékot... :D Az ököl tulajdonosával együtt keresték a fogát, de az totálisan elveszett... :D De építettek bunkert, barlangot (növényi dzsungelben), a patakban duzzasztógátat, társasjátékoztak... szóval tényleg nagyon jól elvoltak. Voltunk a vakodában is, ahol kipróbálhatták a szövést, és agyagedény készítést is láttunk. Janka azóta is szőni akar... (Ha ezt Mama tudhatná!!! :D )

vonatablakban

a kis akrobata

Klári is menthetetlen mászóbajnok lesz...

és csussszzz

és újra

és együtt is! :D

duzzasztógát

alapanyag szállítás

barlang

bunker

az elmaradhatatlan cicázás

és fára mászás :D

Az esküvő is szép, meg poénos is volt (mindkét tanú otthon hagyta az igazolványát,úgy szaladtak érte - még jó, hogy nem kellett messzire menniük :-). Az ifjú párt anyósom adta össze. Nagyon tetszett egy gondolata: Nem baj az, hogy különbözőek vagyunk - mármint férj és feleség - , mert ami egyikünkből hiányzik, az a másikban megvan, tehát tökéletesen ki tudjuk egészíteni egymást. Tapasztalatom szerint ez néha nagyon bosszantó tud lenni, de ha tudatosítjuk magunkban, hogy ennek milyen áldásai lehetnek, akkor már örülni is tudunk neki. A lagziban az ifjú pár is muzsikált - lévén a PONT zenekar tagjai, és itt adták a búcsúkoncertjüket is, mivel két távol eső helyre kerülnek a  tagok egymástól. A hangulat remek volt - mivel lényegében csak a szűk családi kör volt jelen (némi kivételtől eltekintve). Klári alkotott azért itt is: Vacsora közben az ölemben ült, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a pelusából meleg folyam önti el a lábamat, és csepeg a földre... szép kis pocsolya lett alattunk - és mehettünk átöltözni. A két kislány kb. 10 óráig bírta a mulatozást, de Janka is hazajött akkor velünk (ő még ébren, a kicsik már szunnyadva). Barni viszont a buli végéig ott maradt apával. 

köszöntőt énekel a "szűk :D" család

Hopp Juliska, hopp Mariska...

búcsúkoncert

megy a gőzös - apa vezeti :-)

a kitartó gyermek - sok lufit szerzett magának :D

Természetesen, hogy a hazautazásunk izgalmas legyen, aznap éjjel, mielőtt indultunk, rettenetes hasmenés tört rám. Vírus? vagy csak kaja okozta? Nem tudtunk rájönni - aztán kiderült, hogy ez előbbi. Nekem hazafelé már nem volt bajom, de Márti Hatvannál végighányta a fülkét, Jankát meg engem is, úgy , hogy apa ruháiba öltözhettünk is át (ezek voltak legfölül a táskában)... Aztán hála Istennek, a buszon már nem történt semmi akciózás, de az izgalom az megvolt :D

Blogajánló

Már párszor idéztem nagyobbik húgom barátnőjét ezen a poszton. Most bukkantam rá a blogjára, amit nagy szeretettel ajánlok Nektek. Fiatal lány érett, bölcs gondolatai, melyek igen elgondolkoztatóak - mint mindig :D

Zsuzsi végtelen története

Egy kocsmában...

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek - És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem. A többiek nevettek és így szóltak: - Ilyen nincs. - De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné. A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:- Őrültség! nem fogsz minket átverni!A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:- Mibe fogadjunk?Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult. Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába. Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre? Így válaszolt rá:- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki. A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége? Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.