Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2010. szeptember 18., szombat

Eleanor H. Porter: Az élet játéka




„    –     Úgy látszik kisasszonyka, maga a világon mindennek tud örülni – mondta erre Nancy és vidám képe egy pillanatra elborult, mert eszébe jutott, hogyan próbált megbarátkozni a csúf kis padlásszobával a bátor kislány.
Pollyanna csöndesen kuncogott.
-          Hát persze, hiszen erre megy ki a játék!
-          Miféle játék?
-          Hát … az örömjáték!
-          Kisasszony mit beszél összevissza?
-          Nem beszélek összevissza! A papa tanított rá. Egész kicsi korom óta játszom. A nőegyleti hölgyeket is megtanítottam. Azok is játszották, - legalábbis néhányan közülük.
-          Én ugyan nem sokat értek a játékokhoz, de azért csak mondja el Pollyanna kisasszony, miben áll. 
Pollyanna nevetett, de kicsit szomorkásan. A szürkületben arcocskája nagyon sápadtnak és keskenynek látszott.
-          Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós-hordóban…
-          Mankók??
-          Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, a hölgy visszaírt, hogy nincs benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldte, hátha valami gyerek mégis hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot.
-          No én aztán igazán nem értem, mi játszanivaló van egy pár mankóval! – jelentette ki Nancy kicsit ingerülten.
-          Éppen az az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk – magyarázta Pollyanna komolyan. – És mindjárt a mankókon kezdtük.
-          Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván és mankót kap helyette?
A kislány vígan ugrált Nancy mellett.
-     Dehogy nem, dehogy nem!
-    Bár igaz, hogy az elején én sem értettem – ismerte be. – De papa megmagyarázta.
-     Akkor maga pedig magyarázza meg nekem – szólt Nancy kurtán.
-     Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! – vágta rá Pollyanna büszkén. – Nagyon egyszerű a játék, ha az ember már belejött!
Nancy kicsit ijedt oldalpillantást vetett a kislányra.
-          Hát ez aztán igazán furcsa gondolat!
-          Dehogy furcsa! Inkább nagyszerű! – lelkesedett Pollyanna. – Azóta is mindig játszottuk. És mennél nehezebben megy, annál érdekesebb. Igaz, hogy néha nagyon is nehéz, - például, amikor a papa elment  a jó Istenhez, én pedig itt maradtam a nőegyleti hölgyekkel.
-          No meg, ha egy rongyos, üres kis padlásszobában kell laknia! – Tódította meg Nancy.
Pollyanna nagyot sóhajtott.
-          Hát igaz. – Ez is nehéz volt, különösen az első pillanatokban. Kicsit árvának éreztem magam! Sehogysem ment a játék, mert annyira kívántam volna szőnyeget, meg függönyt, meg képeket! Aztán eszembejutott, milyen csúnyák a szeplőim és ha nincs tükör, legalább nem látom őket, meg az ablakkeretben megláttam az „én” képemet: a kilátást, - és akkor már tudtam, minek kell örülnöm! Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt, mint például akkor a babát. …”
-részlet-      Kiadó: Szent István Társulat, Bp. 2007.

Megható és tanulságos történet, ajánlom mindenkinek sok szeretettel!!! 

2010. szeptember 17., péntek

Teetyem :)


Mártikánk most tanul beszélni. Már vannak érthető szavai, de még több, ami csak hasonlít valamire... :)
Tegnap este Klárival fürödtek a nagykádban. Klári játszott, Márti meg mindenáron mögé akart mászni és meg akarta ölelni. Én nem engedtem, mert féltem, hogy fellöki a kicsit és vége a békességnek. Hát annak így is vége lett, mert Márti a vizet fröcskölve hisztizni kezdett:
- Teetyem! Teetyem!
- (?)
- Teetyem! Teetyem!
-(!) Szereted?
- :) Ühüm! :)
És ezzel a lendülettel újra Klári mögé mászott, és megölelte... :)

Dr. Pálhegyi Ferenc előadássorozata

Boldog szerelem és házasság gonosz időkben.
"Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének" Jelenések 13,10

Ezzel a címmel tart október 11-től egész ősszel előadássorozatot Dr. Pálhegyi Ferenc a Ráday Kollégium dísztermében. Aki teheti menjen, hallgassa meg!

Bővebben itt olvashatsz a programról:
http://www.family.hu/images/stories/raday2010osz.pdf

Szeretetnyelvek


"Hiába igyekszünk, valahogy mégsem értjük egymást. Néha úgy érezzük: mintha nem is egy nyelvet beszélnénk a társunkkal. Az ismert amerikai házassági tanácsadó, Gary Chapman szerint mindennek hátterében az áll, hogy nem egyformán fejezzük ki a szeretetünket, és nem egyformán vágyunk rá – azaz más a szeretetnyelvünk. Ám ha megismerjük és elsajátítjuk a másik „nyelvét”, sokkal boldogabbá válhat a kapcsolatunk. ...

Az elismerő szavak  
Aki az elismerő szavak szeretetnyelvét beszéli, annak szüksége van arra, hogy nap mint nap megdicsérjék és megerősítsék. Egy-egy bizonytalan helyzetben sokat jelent számára néhány jól megválasztott bátorító szó. A szelíd, kedves szavak, elismerő nyilatkozatok szárnyakat adnak neki – akár szóban hangzanak el, akár írásban.

A minőségi idő
A minőségi idő lényege az, hogy amíg együtt vagyunk, teljesen a partnerünkre figyelünk. Egy beszélgetés akkor válik minőségi időtöltéssé, ha érdeklődéssel és a megértés szándékával hallgatjuk a másikat, miközben az érzéseiről, vágyairól beszél. Akinek a minőségi idő a szeretetnyelve, nem csupán meghallgatásra vágyik, hanem arra is, hogy a társa is ossza meg vele a gondolatait. Persze nemcsak a beszélgetés lehet minőségi idő, hanem bármilyen közös tevékenység is (közös séta, kerékpározás, főzés stb.), amely örömöt szerez neki.

Az ajándékok
Az ajándék kézzelfogható jele annak, hogy a társunk gondolt ránk. Akinek ez a szeretetnyelve, nagyra értékeli ezeket a kisebb-nagyobb figyelmességeket, és maga is szívesen meglepi szeretteit. Nem csupán a pénzben mérhető ajándékoknak tud örülni: önmagunk, azaz a jelenlétünk odaajándékozása ugyanolyan értékes lehet számára. Jólesik neki, ha mellette vagyunk örömteli vagy épp nehéz pillanataiban.

 A szívességek
Van, akinek azzal lehet a legnagyobb örömöt szerezni, ha apró szívességekkel lepjük meg, ha teljesítjük kimondott vagy kimondatlan kívánságait. Aki a szívességek szeretetnyelvét beszéli, nagyra értékeli a szolgálatkészséget. Örül, ha besegítenek neki a házimunkába vagy egyéb teendőibe, ha a keze alá dolgoznak, és időnként kiveszik a kezéből a munkát.

 A testi érintés
Akinek a testi érintés a szeretetnyelve, annak szüksége van arra, hogy elegendő mennyiségű ölelést, simogatást, gyengéd érintést kapjon a társától, különben egyszerűen nem érzi a szeretetét, és teljesen elbizonytalanodik. Jólesik neki, ha a párja megfogja a kezét az utcán, ha megöleli, amikor hazaérkezik, vagy megsimítja a kezét, vállát, amikor elhalad mellette. Nem minden érintés hat rá ugyanolyan kellemesen, így érdemes segítenie a társának abban, hogy pontosan mivel is lehet örömöt szerezni neki.

A szeretet tanulható
Érdemes megfogadnunk Chapman doktor tanácsát: „A szeretet nem törli el a múltat, de a jövőt megváltoztatja. Ha megtanuljuk a szeretetünket a társunk számára legérthetőbben kifejezni, olyan érzelmi légkört teremtünk, amelyben könnyebben megoldást találhatunk múltbeli konfliktusainkra és kudarcainkra. 
Házastársunk szeretetszükségletének betöltése olyan döntés, amelyet nap mint nap meg kell hoznunk. Ha ezt tesszük, érzelmileg biztonságban fogja magát érezni, és jó esélyünk lesz arra, hogy ő is viszonozza szeretetünket, így mindkettőnk szeretettankja színültig telik. Az érzelmi kiegyensúlyozottság állapotában képesek leszünk arra, hogy kreatív energiáinkat hasznos célok megvalósítására fordítsuk, miközben a házasságunk is gazdagabbá válik.”            /részlet a Family magazinból/


 Szerintem érdemes elolvasni a könyvet (vagy meghallgatni hangoskönyvből) sok halálra ítélt kapcsolaton segített már! :) Bővebben olvashatsz róla itt:
http://www.family.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=107:mondd-mi-a-szeretetnyelved&catid=1:kettesben&Itemid=2 .

2010. szeptember 16., csütörtök

Barnabás és a szerelem... :)


Múlt héten Zsombor dudákat vett a gyerekek, meg a saját biciklijére. :) Nagyon viccesen mutatnak és hangzanak!!! :) Azóta Barni minden egyes alkalommal dudál Virágék előtt, mikor jövünk haza az oviból. Így köszön be "szíve választottjának" :) . Ma hazafelé közölte:
- Ma sokáig fogok Virágék előtt állni, mert azt mondta, hogy tegnap hallotta, hogy dudáltam, de mire odaért az ablakhoz, már nem voltam ott és nem tudott integetni.
Ennek megfelelően ahogy közeledtünk Virágékhoz, előretekert, dudált, majd szorgalmasan leste az ablakot. Sajnos hiába... talán túl röviden dudált, és nem hallották meg odabent... De ez nem jelenti azt, hogy feladja a reményt. :) Annyira kis tündér, ahogy udvarol az 5 és fél esztendejével! :) 
Hazaérve leültünk ebédelni. Szokásához híven nekiállt fintorogni az ebédre. Erre közöltem vele, hogy akkor többet nem főzök neki. Erre nagyon meglepődött. Azt is mondtam, hogy nagyon rosszul esik, hogy fintorog a főztömre. Ezután nekiállt enni szó nélkül. Később megjegyezte:
- Ha majd gyerekeim lesznek, ők is fintorogni fognak Virág főztjére, és ő majd elmondja nekik, mennyire rosszul esik ez neki, és akkor majd meg fogják enni. :)
Azt hittem megzabálom!!! :) :) 

Család


"család.. sokféleképpen értelmezett fogalom: 
szentséges is, megtisztelt és olykor megvetett, cinikusan félrelegyintett.
Állapota, jellege, szelleme: sorsot formáló - legalábbis meghatározó - mindnyájunk számára.
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.
Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek.
Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben..."
/Sütő András/

2010. VII. Vámosújfalu

Az én hamuban sült pogácsám:

2009. VIII. 

2010. szeptember 15., szerda

Reményik Sándor: Csendes csodák


Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.



És akitől ezt a verset még gyerekkoromban kaptam:   
 
 a mindig csupa mosoly "vecsei pótnagymamám", Hajmási Borika néni