Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2016. október 24., hétfő

Pillangó Cirkusz

Egy film azoknak, akik úgy gondolják, értéktelen, céltalan, értelmetlen az életük.
 .... Mert talán mégsem az...
Főszerepben: Nick Vujicic


"- És te? A születés átka! Az ember, akiről el lehet mondni, hogy Isten hátat fordított neki. 
- Hagyd abba! Mért mondod ezt?
- Mert te ezt hiszed el. Csak meg kellene látnod, hogy a szépség a szenvedésből fakad.
- De ők különböznek tőlem!
- Igen, és ez a te előnyöd. Ha megküzdesz érte, dicsőséges győzelmed lehet."

Október 23.

Az előző héten énekórákon beszélgettünk kicsit az ünnepről, miről is szól. A legnagyobbaknak sok történetet is meséltem - volt köztük családi történetek tömkelege és olyan is, amit olvastam. Mert nem tudják, nem értik miért van ez az ünnep, fogalmuk sincs, miről szól, mi előzte meg és mi követte. Megdöbbenve hallgatták, milyen világ volt akkoriban. El sem tudják képzelni, milyen lehetett akkor élni, hiszen sohasem tapasztaltak hasonlót.
Nálunk a nemzeti ünnepeken hagyományosan valamelyik iskola adja az ünnepi műsort. Most nem így történt. Az ünnepi Istentisztelet után kint várakoztunk a koszorúzásra várva, és hát beszélgettünk kollégákkal. Azt mondja egyikük - olvasott (vagy hallgatott?) egy felmérést, miszerint a magyarok 53%-a nem tudja mit ünneplünk ezen a napon, és aki tudja, annak is nagy része nem méltatja annyira a múlt hőseit, hogy részt vegyen egy megemlékezésen. Szomorú, de tényleg ez a tapasztalat. Korábban a koszorúzás és az ünnepi műsor együtt volt kint az emlékműnél, s mivel iskolások adták a műsort, ott voltak a gyerekek is. Most csupán a koszorúzás volt kint, s szégyenszemre majdhogynem csak azok voltak ott, akik koszorút helyeztek el, rajtuk kívül még vagy 10-20 ember. Már ezen megütköztem. Az ünnepi műsor a Művelődési Házban volt, egy vándortársulat jött el és hozott nekünk valamit az ünnepről - semmit nem tudtunk, milyen lesz, mi várható. Ennek ellenére a terem majdnem teljesen megtelt. DE alig láttam ott gyereket. Néhány pedagógus vitte el a gyerekét (mi is), aztán ennyi. Így fog felnőni a következő nemzedék - előbb-utóbb nem lesz aki emlékezzen????!
Pedig ami az előadáson történt, fantasztikus volt. A Szent Mihály Szekere Vándorszínház hozta el ünnepi összeállítását hozzánk. Bravúros zongoradarabok - hangulatukban maximálisan passzoltak a szövegi mondandóhoz, történésekhez, ragyogó hangú operaénekes énekei (musical, népdal, popdal...), versek, prózai idézetek tökéletes logikai sorrendbe fűzve, nagyszerű színészi előadásban. Sosem hallottam így az "Elindultam szép hazámból"-t énekelni. Varázslatos volt. S eszembe jutott, hogy Bartók Béla, mielőtt a II. világháború üldöztetései miatt elhagyta az országot, a búcsú-hangversenye végén ezzel a dallal búcsúzott az országtól - akkor még nem tudta, hogy örökre. Sosem hallottam így, s talán sosem értettem ennyire Márai Sándor: Mennyből az angyal c. versét, mint ahogy itt előadták. Nem egyszer szökött könny a szemembe az előadás folyamán. De derűre is volt ok, mikor '56-os humormorzsákat is megosztottak velünk, hogy lám, derűs oldala is volt a forradalomnak... A végén Márti megkérdezte - Anya, miért sírsz? S furcsállta a válaszomat - Mert olyan szép, amit hallottunk!
Az biztos, hogy nem sok előadás fogott meg ennyire, mint ez. Csak ajánlani tudom, hogy akinek van lehetősége rá, nézze meg. Művészileg is profi előadás, mondandójában is páratlan összeállítás és abszolút nemzeti öntudatra nevel. Tanulj a múltadból, ismerd a történelmedet magyar!

Amatőr vagy profi?

Bő egy hete kiállítás nyílt itthon, a Művelődési Házban. Helyi amatőr festők és kézművesek, egyszóval alkotók kiállítása. Egyikőjük a kórusunkban énekel, így, miután szívélyesen invitált bennünket a megnyitóra, Jankával el is mentünk. És biza, hogy nem bántuk meg! Először is, olyan megnyitóbeszédet hallottunk, ami ritkaságszámba megy összeszedettségében, mondanivalójában és előadásában is, ez már önmagában is megérte volna. De a lényeg ezután jött. Mikor végigtekintettük az alkotásokat, azt kellett mondanom, hogy ezek az alkotók csak azért amatőrök, mert nem ebből élnek, nem ez a hivatásuk, hanem csak a hobbijuk. Mert egyébként profi, művészi képeket, alkotásokat láthattunk. Szóval szenzációs, micsoda tehetségek élnek itt közöttünk, nagy élmény volt ezt tapasztalni, látni, s öröm, hogy ez valakinek az eszébe jutott és megszervezte a kiállítást. 
Azóta elvittem az osztályomat is (7-es kamaszok), és őket is lenyűgözte a látvány. Miből másból lehet a legtöbbet tanulni, ha nem az ilyen személyes megtapasztalásokból? Amikor egy könyvelő fényképszerű, profi ló-illusztrációkat rajzol ceruzával, amikor egy altatóasszisztens életteli, csillogó, vidám festményekkel gyógyítja a mindennapi fárasztó munkája után önmagát, amikor egy édesanya éjszakánként fantasztikus tájképeket fest az ujjával, egy kommunikációs szakember csodás nyakékeket fűz gyöngyből és egy egyetemi hallgató egyéni, igényes, megkapó evőeszközöket, ékszereket készít gyurmából... Amikor valaki értelmesen tölti el a szabadidejét, úgy, hogy az önmagának és másoknak is a hasznára és gyönyörűségére válik. Ez az igazán jó példa.






Kisfilm a megnyitóról:

2016. október 19., szerda

Kifestőkönyv

Mégpedig nagyon aranyos, amiben egy kis manó mutatja be a hangszereket - hegedű, cselló, nagybőgő, fuvola, oboa, klarinét, fagott, trombita, kürt, harsona, tuba, üstdob,  hárfa, gitár, zongora, harmonika. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki kisgyerekeknek szeretné bemutatni a hangszereket - amíg színeznek, lehet hallgatni a hangszerek hangját. :-) 




És ahonnan származik:

(A korosztályi ajánlás óvodásokra szól, de én az egész alsó tagozatban színeztetek belőle, s még a negyedikesek is nagyon élvezik...)

2016. október 1., szombat

Csellómuzsikát kerestem...

...és megint mire nem akadtam???? Ezek a fiúk is tudnak valami extrát... :-)