Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2013. július 21., vasárnap

Táborban jártunk

Az elmúlt héten táborozni voltunk. Gyülekezeti családi tábornak indult a dolog, de a fiatalság többsége a családja nélkül volt ott. Voltak frissen konfirmáltak, voltak iskolásaink, meg mi is ott voltunk teljes létszámmal. A sátrunkat is itt avattuk fel, mivel a házban kevés hely volt. Veszprém mellett voltunk, nagyszülői örökségünk házában. Mi előfutárként már vasárnap délután elmentünk, a másik kocsi utasai hétfőn jöttek utánunk. 
Kihasználva a két kocsi lehetőségét (a másik kocsi este hazament), délután elmentünk Tihanyba, hogy fürödjünk egyet a szabadstrandon. Fújt a szél - jó nagy hullámok voltak, és hideg volt a víz. De a gyerekek nagyon élvezték, bár meglehetősen átfagytak, így is alig lehetett kihozni őket a vízből. Viszont láttunk egy hattyúcsaládot is, aminek nagyon örültek. 

 A délelőtti alkalmakat anyu tartotta a fiatalságnak, idősebbeknek, Zsombor pedig az aprónépnek. Minden nap igyekeztünk valami alkalomhoz illő dolgot alkotni is (hétfőn hajót épített mindenki, kedden fogkrémet gyártottunk, szerdán szép virágos szívet hajtogattunk...). Esténként a konfirmációs áldóigék kerültek terítékre az én makogásommal. A gyerekeknek báboztunk is, az Élet játéka c. könyv alapján.  




 Felfedeztük a környéket is - dús növényzetű, hideg vizű patakot kis vízeséssel, mészköves domboldalt érdekes növényzettel, gyönyörűen kiépített bányatavat, játszóteret. Egy délután Veszprémbe is bementünk, ahol a 10. VeszprémFeszt hangulatában is részesülhettünk, meg a várat és környékét is megnézhettük, anyu fűszeres meséivel ízesítve. 









 Minden nap más volt a konyhamester, de igyekeztünk segíteni egymásnak, meg tanulni egymás konyhaművészetét: láttuk, hogyan készül egy igazi mexikói csirke étel (naggyyon finom volt!), én rakott cukkinit készítettem cukkinikrémlevessel - paleosan, anyu a specialitását - keltpitét. De készült nagyon finom krémes is, meg barackfagyi, meg barackos piskóta - csak hogy véletlenül se fenyegessen bennünket az éhezés... :-)





 Szerdán rátalált az ifjúság a gyöngyfonalaimra, és rájöttek, hogy abból milyen jó kis karkötőket, meg hajdíszeket lehet fonni, úgyhogy alaposan meg is kopasztották a készletet hétvégéig - de nagyon élvezték. 

Sokat játszottak (sakk, malom, ki nevet a végén, tollaslabda, kicsik pörgetése...), nevettek - felszabadultak, és ezt jó volt látni. Békés táborunk volt, csak az én hisztis kislányaim nyavalyogtak néhanapján. 



 Volt egy jó napom:
Reggel írni akartam - az első toll, amivel próbálkoztam nem fogott, a másodikból, ahogy levettem a kupakját kirepült a tollbetét, mert letört a vége, a harmadik eleve kissé törött volt az elején, és ahogy írtam vele, egyszer csak kiugrott belőle a rugó... Aztán be kellett mennem a városba kocsival, és ahogy leparkoltam, és ki akartam a másik oldalon nyitni az ajtót, hogy kiengedjem az utasaimat, egyszercsak elindult a kocsi a lejtőn... (nem emlékszem, hogy kivettem volna sebességből...) - rohantam vissza a vezetőajtóhoz, kinyitottam, és az utolsó pillanatban, mielőtt nekiment volna egy parkoló autónak, sikerült bepattannom, és megállítanom. Hazafelé vennem kellett tejet, meg tejszínt, és így tele kézzel próbáltam meg bejutni a kapun, ami igen nehezen nyílik. Ahogy fél kézzel belöktem a kaput, kilökődött a tartóvas, és egyenesen belezuhant a másik kezemben tartott tejesdobozba - tiszta tej lettem, a doboz fele kifolyt, de így legalább nem a kezembe állt bele a kapuvas.  :-)
A sátor felavatása csupa öröm volt. Élveztük mindannyian. A hideget is el lehetett viselni éjszakánként, mert jól felöltöztünk. Tágas, jól lehet benne pakolni, és tényleg jó 6-unknak is. Sőt, csütörtökön az esőpróba is megvolt, egy kis jéggel nehezítve - de a sátor kitartott, nem ázott be és nem szakadt szét. Szóval, tök jó. És amikor szétszedtük, most sikerült elsőre jól összehajtogatni, nem úgy mint otthon.


Angyalkáztunk is: Klári Mamával, Márti, Janka, Barni egy-egy nagylánnyal, Apa az egyik diákjával, Mama Apával, én meg Mártival igyekeztem angyali jótetteket elkövetni. Aranyosak voltak a picik, ahogy készítették, vitték a báránykáiknak a meglepiket. Márti nagyon meglepődött a végén, hogy én húztam, de örült neki. 




 Jó kis tábor volt, kár, hogy véget ért. Kikapcsoltunk minden hétköznapi megszokottból, és közben lelkileg is felfrissültünk, nem csupán testileg pihentünk - mert bár voltak fárasztó elemek, mégis összességében pihentető volt ez a hét.

2013. július 11., csütörtök

Sátor

Az idén már terveztünk egy családi sátorozást, azon a helyen, ahol egy éve kettesben voltunk. Nézegettünk sátrakat boltban, interneten, aztán le is mondtunk róla, mert iszonyú sokba kerül.( + polifoam, + hálózsák a nagyoknak...)
Aztán ma a bevásárló körutunk végén még tollaslabdát akartunk venni, de a Decathlon parkolója tele volt sátorral - persze meg kellett nézni. Egy megtetszett, de nem volt rajta ár, hát odabent megkérdeztük. Kiderült, hogy van egy másik, kifutó darab, 4 személyes, de adott esetben mindannyian beleférünk, le van értékelve és 2 db 2 személyes ajándék matrac is van hozzá. Kisebb vívódás után végül megvettük, mert ilyen jó fogásunk sosem lesz többet, az idő teltével csak drágábban vehetnénk meg. Remélem, nem bánjuk meg. Nem sokára fel is avatjuk :-)



Madárvész

Néhány hete egy rigó kezdett fészket rakni a konyhánk előtti kis féltető alatt. Sokszori próbálkozás után végre talált olyan helyet a gerendán, ahol biztos fészket tudott építeni. Lelkesen figyeltük, hogyan dolgozik, a párja meg vigyázta a munkáját. Aztán csak ült a fészekben. 4 tojása lett (mint utóbb kiderült). Először 2 fiókát fedeztünk fel, amint eteti őket. 1-2 nap múlva egy este jött a szúnyogpermetezős füstölős jármű - reggel az egyik fiókát holtan találtuk nem messze a fészektől. Aznap este megint permeteztek, csak a repülőről - reggelre a másik fióka is elpusztulva hevert a földön. Viszont az anya egy újabb (3.) fiókát etetett, aki később kiesett a fészekből, észrevettük, és egy szalvéta segítségével visszatettem a helyére. Közben észrevettem, hogy még egy tojás van. Mára eltűnt az anyarigó, meg az a fióka is, amit visszatettem. Közben kikelt a 4-ik tojás is, de a fióka elpusztult.
Szegény gyerekeim nagyon elkeseredtek, mert nagyon tetszett nekik a fészek, ahogy esznek a fiókák, csöndben figyelték, nehogy megijesszék őket; várták, milyen lesz, mikor repülni tanulnak majd...
Talán majd legközelebb.
Kíváncsi vagyok, kacsamamánk milyen szerencsével jár a tojásaival, mert hiába zártam el napközben a többi jószágtól, mégis már vagy 15 tojást összetörtek alatta. De nem adja fel, szorgalmasan ül - már nem is zárom el, de fogalmam sincs, van-e még alatta egyáltalán tojás...

14 éve együtt :-)


2013. július 8., hétfő

2013. július 7., vasárnap

Kedvesem helyett - Istenem

Sógoromat megihlette Bye Alex dala, írt hozzá egy keresztyén szöveget :-)
Érdemes meghallgatni! :-)

Az én Istenem Ő olyan Úr, aki
Mindent megalkotott, és
Bölcsen igazgatja
Most is a világot
Az én Istenem, ő az én Istenem

Az én Istenem Ő hatalmas,
S mégis törődik velem, bár
Porszemnyi ember vagyok,
Ő pedig végtelen
Az én Istenem, Kegyelmes Istenem

Refr.:
Mert dicsőbb nincsen más, mint az Istenem, az én Istenem
És bármit tesz az úgy jó nekem, igen jó nekem
Mert annyira szeret az én Istenem, az én Istenem:
Fiát áldozta, hogy legyen életem, örök életem a mennyben

Az én Istenem Ő olyan Úr,
Aki a bűnt gyűlöli
De a bűnös embernek ad esélyt
Vétkeit megbánni
Az Istenem, Ő az én Istenem

Az én Istenem a Fiát adta
Értünk a kereszten,
Hogy aki hisz el ne vesszen,
Hanem örök élete legyen
Az én Istenem, ő az én Istenem

Refr.

Zene: Bye Alex
Szöveg: Sándor Töhötöm