Különös fellépés

Tegnap ismét énekeltünk a kórussal. Nekem és még néhányunknak a kórusból ez egy igen nehéz felkérés - illetve annak teljesítése volt.

Egy olyan társaság hívta énekelni a kórust egy rendezvényre, akiknek néhány tagja korábban nagyon csúnyán viselkedett családtagjainkkal illetve személyesen néhány kórustaggal is. (A többi kifogásomat most nem mondom, mert nem akarok személyeskedni, mert nem ez a lényege a dolognak.) Legszívesebben azt mondtam volna, nem vagyok hajlandó elmenni. Nagyon sok álmatlan éjszakát okozott nekem ez a felkérés. Aztán feltettem magamnak az ominózus kérdést - Mit tenne Jézus? Ő elmenne? A választ rögtön tudtam: igen. És ahogy ezt végiggondoltam, rögtön elmúlt minden kétségem, rágódásom, kifogásom, tudtam, hogy el kell menni. De azt is tudtam, hogy csakis úgy tudok elmenni, ha elvisszük az imahét lényegét, gondolatait azoknak, akiknek ez egyáltalán nem volt fontos ezen a héten - meghívóinknak. A kórus ezt elfogadta, bár többen nem igazán értették mi a fene bajom van. (Gyagyás hívő :-)) 

Nehéz szívvel indultunk el (mármint csak mi, akiknek problémáink voltak ezzel a fellépéssel kapcsolatban), úgy érzetük az oroszlán barlangjába megyünk. Nehéz volt látni az ott levőket. Aztán felkonferáltak minket és bementünk. Körbeálltuk kedvenc zongoristánkat a zongora mögött és elkezdtünk énekelni. "Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, benned bízom, Te vagy az úr, már nincs mit félnem, mert bennem élsz". Aztán sorba az istenes versek válogatását: Ady - Az Úr érkezése, Tóth Árpád - Isten oltókése, Ady - Köszönöm, köszönöm, köszönöm... És csak szállt az ének - szóltak a költők imádságai, bizonyságtételük Istenről, a személyes hitükről. Persze volt akit nem érdekelt és csak dumált, amíg mi énekeltünk (nem volt meglepő, az ilyen tömegrendezvényeken előfordul az ilyesmi). De ahogy befejeztük, az első amit megláttam, az szemben velem egy régi tanárnőm megrendült arca volt. Csak bámultam - tényleg ő, és jól látom? Hihetetlen. Aztán megköszönték az énekünket, és a köszönet mellé még egy megrendült arcot és egy "külön köszönöm!"-öt kaptam ajándékba...

És talán nem csupán ez a két megrendült arc, megindított szív volt abban a teremben, csak én velük találtam szembe magam. Úgy tűnik, Jézus küldetése célba ért, volt értelme elmenni, és isteni üzenetet vinni a "buliba".

Nehéz fellépés volt - lelkileg. A küldetés talán célt ért el, és nagyon remélem, hogy egy fontos lépés volt a megbékélés útján.

Nehezen kezelhető gyerek

Na, ilyen jó sok van nálunk az iskolában. De nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a gyerekek hibája...

Van az első osztályunkban egy kisgyerek, aki sosem járt óvodába, így nem szokott közösséget. Rengeteg baj van vele. Hihetetlenül rendetlen és folyamatosan bántja a körülötte ülő társait. Egyszer elegem lett, és megkérdeztem tőle, kér-e egy pofont, mert ez már túlzás, amit művel. A válasza nagyon megdöbbentett: A lehető legszélesebb vigyorral az arcán, örömmel vágta a szemembe - IGEN!!!! Abban a pillanatban leesett a tantusz - ez a gyerek ehhez van hozzászokva. Otthon semmi szeretetet nem kap, csak szidást, bántalmazást. No, jól van, gondoltam. Lesheted, hogy én ilyen örömöt szerzek neked. Fogtam, és amíg énekeltünk, az ölembe ültettem, és ringattam. Na, ez már büntetés volt neki - nem szokta meg a ringatást, dajkálgatást. Szégyellte, kényelmetlen volt neki, de valahol meg is érintette ez a váratlan helyzet. Érdekes módon, az óra további részében kevesebb baj volt vele, és még dolgozott is (egyébként nem szokott). Következő órán már úgy kezdtünk énekelni, hogy rögtön ölbe kaptam, ringattam. Próbált "menekülni" ebből a ciki helyzetből, de voltak pillanatok, mikor engedett a dallam és ringatás kellemes érzésének. Ezen az órán sem volt vele nagyobb baj és szépen dolgozott. Azóta is kevesebb bajom van vele, munkára tudom bírni. Úgy tűnik, megtaláltam az utat hozzá. 

Szóval kinek a hibája, ha nehezen kezelhető a gyerek? Véleményem szerint leginkább a szülőké, akik nem tudják szeretni a gyerekeiket és nem figyelnek rájuk kellőképpen. Az, hogy normális normák és értékek szerint nem tudják nevelni őket, már nem is kérdés.

Az viszont még kérdés, hogy mint tanár, a hozzánk járó sok nehezen kezelhető gyerekhez mikor és hogyan fogom megtalálni az utat és a kezelhetőség kapuját? Van, akinél már jó úton járok, mások még továbbra is rejtélyt jelentenek. Éljen a kreativitás :-)

"Inkább nem"

szeretnék senkit negatív hullámnak kitenni ezen a helyen, így a véleményezés kattintós lehetőségét egyenlőre beszüntetem. Akinek jólesik, kommentelhet írásban :-)

Lehet, hogy valakinek jólesik állandó negatív hozzáállást tanúsítani az írásaimhoz, de ez, mint már leírtam, elég beteges dolog. Én néha szórakozom ezen, néha sajnálom az illetőt, néha kicsit bosszant (na, most ezt élvezheted :-). De most úgy döntöttem, elég volt a gyáva, név nélküli negatív kattintgatásokból. Ha még mindig itt akarsz beteges szenvedélyednek élni, már csak névvel együtt teheted meg, kommentben.

Isten áldjon, nem kötelező olvasnod (ha egyáltalán eljutsz az olvasás mechanizmusáig és nem csak automatikusan kattintgatsz).

Micsoda meglepetés! :-)

Visszatért az olvasóm, akinek semmi sem tetszik, amit írok!!!! :-) Micsoda önkínzó valaki lehet, hogy annak ellenére ellátogat hozzám, hogy minden ellenszenves neki, ami itt olvasható... Szegény ember! Nincs jobb szórakozása, mint szadizni önmagát :-) Nem tudom, ki vagy, de őszintén sajnállak, rossz lehet így élni!

Karácsonyi műsor az iskolánkban

Készítettem egy videót iskolásaink karácsonyi színdarabjairól. Az alsósokéban Barni volt a főszereplő, a felsősökében pedig Janka is szerepelt. Érdemes megnézni, mindkettő tanulságos történet!

Hogyan is zajlott az advent gyülekezetünkben

Rengeteg feladattal járt a December, ahogy azt már leírtam. Gyülekezetünk honlapjára készült egy részletesebb leírás is arról, mit jelentett nekünk az idei adventi várakozás - készülődés az Ünnepre:

Adventi beszámoló

adventi gyertyagyújtás

"Kisgyermekként eljött, Megváltóként elment, Királyként visszajön újra"

Barniék színdarabja

A halászlét Dani öcsém és Tibi barátja főzték, és nagggyyyyon finom volt! :-)

A kis harangot fogvatartottak készítették az egyik börtönben.

Volt még egy esemény, amiről még nem írtam, most is csak a gyerekszáj miatt:

Egyik hétvégén a DRK összes intézményének közös karácsonyi ünnepsége volt Dunaföldváron, ahol az intézmények dolgozói vehettek részt. Itt is volt finom halászlé (szintén a fiúk főzték :-), és mindenki kapott egy nagyon szép és értékes ajándékcsomagot is: csupa kézzel készített dolog volt benne: gyertya, szappan, méz, igen-igen gusztusos csokik, karácsonyi fűszerezésű pálinka, borlekvár, és egy fél kg-os cipó, amit a fogvatartottak sütöttek. Itthon bűnöztünk a kenyérrel, ugyanis megettük, és elmondhatom, áldott a börtönlakók keze munkája, mert igen finom kenyeret készítettek! Mikor mondtuk a gyerekeknek, milyen különleges kenyeret esznek, Márti igen víg lett, és integetni, kiabálni kezdett: Köszönjük rabok!!! Egészen a fülükig szerette volna elkiáltani, mennyire jólesett neki a kenyerük :-)

Mikulás bábjáték

Szakiskolásaink minden évben megtanulnak egy kis bábjátékot, amit Mikuláskor eljátszanak az ovisoknak a két oviban, utána meg a suliban az alsósoknak is. Ezeket a bábjátékokat anyu tanítja be, tervezi, készíti a díszleteket stb... Az idei bábjátékot a YT-on is meg lehet nézni, szerintem érdemes:

Volt egyszer egy (két) adventi koncert, ahol énekeltünk

Adventben két helyen is előadtuk a kórussal, a Lacival közösen összeállított és kinek-kinek saját kompozícióiból álló karácsonyra hangoló koncertanyagunkat. Először Baján énekeltünk a zsinagógában, majd idehaza az iskolánk tornatermében. Baján tomboló hóvihar várt minket és áramszünet, aminek következtében igen csekély hallgatóságunk volt - de annál több bókot, elismerést kaptunk annak ellenére, hogy igen bátortalanul énekeltünk. Bajai beszámoló Katától

Idehaza még a vártnál is nagyobb hallgatóság volt kíváncsi ránk, teljesen megtelt a tornaterem. Hihetetlen élmény volt a csillogó szemeknek, megindult lelkeknek énekelni: Krisztus megszületett... Ha nem is éneklünk tökéletesen, mégis képesek vagyunk érzéseket közvetíteni az énekünkkel, és élőben az énekünk valahogy megérinti az embereket. Ez egy érthetetlen csoda, amit főleg akkor tudok nagyon furcsállni, mikor visszahallgatok 1-1 felvételt. A felvételek ugyanis a hangulatot nem adják vissza, csak a néhol fals hangokat, pontatlanságokat. De érdekes módon a közönség ott és akkor, abban a pillanatban ezeken átsiklik - és én magam sem veszek észre sok hibát előadás közben (hiába, nem vagyok a  karvezetők gyöngye :-). És azt, hogy érzelmeket tudunk közvetíteni, nem én találtam ki, hanem előadás után mondták többen is - köszönet érte, mert ez biztatás a jövőre nézve :-)