eltelt, mióta nem jutottam el az íráshoz. Miért? A válasz egyszerű - elkezdődött az iskola és ezzel együtt a munka is.
Augusztus két utolsó hete festés - mázolás - rendrakás és hasonló teendők sokaságával telt el, megfeszített munkatempóban az iskolában. Némi izgalmunk is akadt: Megérkezett egy fiatal tanítónéni, hogy ő lesz majd az elsősünk, aztán 3 nap múlva el is köszönt, hogy mégsem. Még jó, hogy volt egy másik jelentkezőnk is, aki az utolsó pillanatban beállt. Az iskola évnyitója az idén nagyszabásúra sikeredett, mivel a Dunavecsei Ref. Kollégium szeptembertől kibővült két újabb tagintézménnyel. A suli honlapján található egy videó-összeállítás a nagy eseményről, szabad megnézni, akit érdekel.
A mi életünk annyiban változott, hogy nagy bánatomra az új törvény miatt nem taníthatok tovább földrajzot, így csak az énekóráim maradtak meg. Hogy mégis legyen fél állásom, az első végzettségemet is hasznosítva, a gyülekezetünkben dolgozom diakónusként is. Kötetlen munkaidőben. Ez a lógósoknak azt jelenti, hogy alig dolgoznak valamit, nekem meg azt jelenti, hogy amíg látok elvégezni való munkát, azt addig csinálom, amíg el nem fogy (vagy amíg lehetőségem van rá) - tehát nyilván többet dolgozom, mint a munkaidőm. Ez van - család szív. A baj csak az, hogy szülinapos gyerekeket járok köszönteni, akik csak meghatározott időpontokban vannak otthon - én meg szintén csak meghatározott időpontokban tudok menni köszönteni, amikor van gyerekfelügyeletem. Nos, ez a két idősáv nem mindig fedi egymást. Így ez kissé nehézkes, de azért igyekszünk megoldani. Próbálom összeszedni azt is, hogy vajon kik a reformátusok kicsiny városkánkban. Anyakönyvek - telefonkönyvek címei - Fb s egyebek felhasználásával. Mert nyilvánvalóan sokkal több a református, mint akikkel találkozunk a mindennapokban. Jó lenne őket elérni. Ezzel a céllal létrehoztunk egy Fb oldalt is a gyülekezetnek, ahol (főleg a fiatalabb generációkat) könnyebb elérni - akkor is, ha nem tudjuk a lakcímüket. Nagy kérdés, hogy lehet-e így megszólítani embereket, lehet-e így evangélizálni, gyülekezetet építeni. De úgy gondolom, hogy ha a templomig nem is hajlandó valaki eljönni, de az üzenőfalon odatéved a tekintete egy-egy igeversre, történetre stb... az talán megszólíthatja. Csupa-csupa biztató igevers került elém az utóbbi időben, így remélem, hogy ez a munka nem lesz hiábavaló. Nagyon nagy szükségünk lenne egy újabb "ébredésre", mert az előző ilyen "ébredéshullám" hitre jutott emberei már szinte mind a temetőben pihennek, a gyülekezet meg látványosan fogy. Imádság, imádság és újra csak imádság...
A hétvégén az iskolában is nagy "buli" volt - Gróf Teleki Nap. Rengeteg programmal - ennek videós, fotós feldolgozása még nem készült el, majd idővel...
A kórussal is sok fellépésünk akad mostanság - "Szeptember végén" (Petőfi versek), Népdalos találkozó, Teleki Nap. Jövő hétvégén Kossuth emlékest Kunszentmiklóson, aztán egy lehetséges karácsonyi fellépés. De már Február - Március - Áprilisra is van egy-egy lehetőségünk. Szóval nem fogunk unatkozni assszzzem. De ami nagyon jól esik, hogy most sokszor énekeltük a dalaimat, és csupa pozitív visszhang jött ezekkel kapcsolatban. Nagy álom most az InternetVers Fesztivál, ahová szeretnénk eljutni a kórussal, szintén verszenésítésekkel. Remélem menni fog! :-)
Ja, és még egy visszajelzés - az új föcitanár szerint egész jól emlékeznek a gyerekek a tavalyi anyagra - ez igen meglepő, de úgy tűnik nem dolgoztam hiába... (én az énekórákon tapasztalok hasonlókat, főleg a kisebbeknél - és ez nagyon jó!!! :-)
