Vegyes érzelmek

Mostanában nálunk is "minden" elromlik vagy elromló félben van, ami csak teheti. Haldoklik a mosógépem (még megy, de elég beteges szegény, szervízbe kéne vinni, csak nem tudom, mikor ne mossak, mert minden napra jut egy adag...). A kerti kutunk a föld alatt valahol kilyukadt, és mikor pumpáljuk, forrás buzog a tövénél - rá is ráférne egy felsőrész csere. A hétvégén az internetes elosztónk nem akart működni, de aztán pár nap múlva meggondolta magát - mi baja lehetett, én nem tudom. Szombat reggel észrevettem, hogy a bojlerünk nem működik. Hétvégén kiskádban mosakodott mindenki (a gyerekek nagy élvezetére). Hétfőn kiderült, hogy elég nagy a baj, és nem biztos, hogy lesz hozzá megfelelő alkatrész... új bojler? - ugyan miből??? - hála Istennek, lett megfelelő alkatrész, és egy fél vödörnyi vízkő eltávolítása, meg az új alkatrészek beszerelése után végre van melegvizünk. Ezek után kíváncsi vagyok, az áramszámlánkon vajon mennyire fog látszani a vízkőtelenítés hatása? Ezek a dolgok már önmagukban is vegyes érzelmekkel töltöttek el. DE!

Kedden megint olyan pillanatokat élhettem át, amiért érdemes élni:

Egyik kórustagom írt egy környezetvédelemről szóló verset (ITT elolvashatjátok - érdemes!). Egymástól függetlenül úgy gondoltuk, hogy ez a vers jól szólna dalként is - aztán a közös gondolatunk összetalálkozott, és nekiálltam a dallamosításnak. Keddig csak a felével készültem el, de elvittem megmutatni neki. Kicsit féltem, mit szól majd hozzá, mert nem egészen olyan stílusúra sikerült, mint amit (én legalábbis az útmutatása alapján) elképzeltem. A lényeg, hogy annyira megilletődött a verse dalként való megszólalásán, hogy az hihetetlen! :-) Alig tudott megszólalni, és még a könyei is potyogtak, és megölelt, és nagyon boldog volt - meg én is, hogy ennyire tetszik neki :D. Nem gondoltam, hogy ilyen hatást ér el a dallamom. Azóta is, mikor csak eszembe jut, fülig ér a szám, mert amennyire neki a dal tetszett, engem annyira a hatása érintett meg :-) Szóval, az ilyen pillanatokért szeretek élni!!! :D

Klári :-)

Lári kezd "cuki" korszakba lépni. Rengeteget szövegel - s nem akármilyeneket! Okos, leleményes. Egyik kedvenc mondása, ha valakire mérges:

- Gonosz X. Y.! Megeszi a Mackó! (mármint a kutyánk)

A csúcs hétfőn délután volt. Az egész család a mi szobánkban időzött, mindenki el volt foglalva valamivel. Én a gyerekszobában próbáltam megbírkózni egy földrajz leckével, miközben hallgatom:

- Apa! A Klári levetkőzött! ...

- Csináltam medencét! (Az ágyunkon széttúrta az ágyneműt, abban alakította ki a fűrdőhelyet.) ...

- Apa! Csupa víz az ágy! A Klári kiöntözte a Márti teáját! ...

- Fürdök a Dunába! (Tehát megtöltötte a medencét vízzel... :D:D:D) 

Kivételesen nem tudtam haragudni rá, majd stétpukkadtam a nevetéstől... :-)

Jó és rossz...

- Amikor történik veled valami, te minek az alapján döntöd el, hogy az jó vagy rossz?

   Mack egy pillanatra elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna. - Hát, ami azt illeti, ezen még igazából nem gondolodtam. Azt hiszem, akkor mondanék valamit jónak, ha tetszik nekem, ha jó érzéseket vált ki belőlem, vagy ha biztonságérzetet nyújt számomra. Ezzel szemben rossznak mondanám azt, ami fájdalmat okoz nekem, vagy ha elveszítek miatta valamit, amire szükségem van.

- Meglehetősen szbjektív véleményalkotás, nem?

- De, azt hiszem, igen.

- És mennyire bízol meg ama képességedben, hogy meg tudod különböztetni mi az, ami valóban jó számodra, vagy mi az, ami gonosz?

- Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy jogosan haragszom, amikor valaki fenyegeti azt, ami számomra "jó", tudod, amiről úgy gondolom, hogy "jár nekem" - válaszolta Mack. De nem vagyok igazán biztos abban, hogy van logikus kiindulási alapom annak eldöntésére, hogy valójában mi jó vagy gonosz, azt leszámítva, hogy valami vagy valaki milyen hatással van rám. - Rövidke szünetet tartott, hogy megpihenjen és visszanyerje lélegzetét. - Gyanítom, hogy ez meglehetősen öncélúnak és önközpontúnak tűnik. És a múltam sem nagyon bíztató. Voltak dolgok, amelyeket kezdetben jónak tartottam, de aztán rettenetesen pusztító hatásúnak bizonyultak, más dolgokról viszont, amelyeket gonosznak tartottam, nos, kiderült, hogy...

  Kicsit tétovázott, mielőtt befejezte volna a gondolatot, de Sarayu félbeszakította: - Ezek szerint te vagy az, aki eldönti, mi jó és mi gonosz. Te válsz a bíróvá. És, hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, az, amit te jónak nyilvánítasz, az idő múlásával és a körülmények változásával megváltozik. És ami még ennél is rosszabb, sokmilliárdnyian vannak közöttetek, akik mind eldöntik, mi jó és mi gonosz. Így, amkor a te jód és gonoszod ütközik az embertársadéval, harcok és viták származnak, sőt háborúk törnek ki.

-Wm. Paul Young: A viskó-

Méreg.. vagy mégsem?

- De egyáltalán miért teremtettél mérges növényeket? - Kérdezősködött tovább Mack, és visszaadta a kis ágat.

- A kérdéseddel azt feltételezed, hogy a méreg rossz, és hogy az ilyen jellegű élőlényeknek nincs semmi céljuk. Sok ilyen ugynevezett káros növény, mint például ez is itt, hihetetlen gyógyító tulajdonságokal rendelkezik, vagy pedig valami nagyon csodálatos dologhoz szükséges, ha valami mással kombinálva használjuk. Az emberek nagyon gyakorlottak abban, hogy bizonyos dolgokat jónak vagy rossznak nyilvánítsanak, anélkül, hogy igazán ismernék.

-Wm. Paul Young: A viskó-

Bizalom...

- Mackenzie, ugyanúgy nem tudod a bizalmat megjátszani, mint ahogy nem tudod az alázatot "csinálni". Az vagy van, vagy nincs. A bizalom egy olyan kapcsolat gyümölcse, amelyben tudod, hogy szeretnek téged. Mivel te nem tudod, hogy szeretlek, nem tudsz bízni bennem. 

  Megint csend lett, végül Mack felnézett Papára, és így szólt: - Nem tudom, hogyan tudnék ezen változtatni.

- Te nem tudsz; egyedül nem. De együtt végig fogjuk nézni, ahogy ez a változás végbemegy. Most csak azt akarom, hogy légy mellettem, és fedezd fel, hogy a kapcsolatunk nem teljesítményről szól, és nem is arról, hogy a kedvemben kell járnod. Nem vagyok zsarnok, sem valami önző, követelőző, a saját elképzeléseihez ragaszkodó kis istenség. Én jó vagyok, és csak a legjobbat kívánom neked. Ezt bűntudat, vádlás vagy kényszerítés által nem vagy képes megtalálni, kizárólag csak a szeretetre épülő kapcsolaton keresztül. És én igenis szeretlek téged.

-Wm. Paul Young: A viskó-

Bűn és büntetés...

- De ha te vagy Isten, nem te vagy az is, aki kiöntöd a te búsult haragod hatalmas kelyheit, és a tűzzel és kénkővel égő tóba veted az embereket? - Mack érezte, hogy újból felforr benne a mélyről fakadó harag, és kipréseli belőle ezeket a kérdéseket. Kicsit bosszantotta, hogy ennyire elveszítette az önuralmát, de azért csak kimondta: - Mondd meg őszintén: nem jelent számodra élvezetet megbüntetni azokat, akik csalódást okoznak neked?

   Papa erre félbeszakította előkészületeit és Mack felé fordult, aki mély szomorúságot látott a szemeiben. - Én nem az vagyok, akinek gondolsz, Mackenzie. Nekem nem kell megbüntetnem az embereket a bűneikért. A bűn önmaga büntetése, ami belülről emészti az embert. Az én célom nem az, hogy büntessem a bűnt, hanem hogy megoldást adjak rá. 

-Wm. Paul Young: A viskó-

Nem vagy elveszve...

- Jézus! - suttogta elcsokló hangon. - Úgy érzem, nagyon eltévedtem.

   Egy kéz nyúlt át hozzá a sötétségben, megszorította az ő kezét - és nem is engedte el. - Tudom, Mack. De ez nem igaz. Én veled vagyok, és én nem tévedtem el. Nagyon sajnálom, hogy így érzel, de értsd meg, amit mondok. Nem vagy elveszett ember.

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Arra teremtettelek, hogy repülj...

A madár minden tétovázás nélkül, szemmel látható alázattal és hálával, egyenesen odament a kezéhez és csipegetni kezdett. 

- Gondolj csak bele kisbarátunk helyzetébe! - kezdte Papa. - A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása, és nem fordítva.  - Szünetet tartott, hogy Mack megérthesse a mondanivalóját. - Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva.

   Mack bólintott, nem is annyira egyetértése jeléül, hanem, hogy tudassa, hogy legalábbis érti, és tudja követni. Végül is elég egyszerűnek tűnt.

- Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát, és megfosztanánk a repülés képességétől. Végképp nem ez a célom veled.

   Ez volt a bökenő! Mack ebben a pillanatban végképp nem érezte, hogy szeretnék őt. 

- Fiacskám, a fájdalom tudja a módját, hogy a szárnyadat szegje, és megfosszon attól, hogy képes légy repülni. - Várt egy pillanatig, hogy Mack megemészthesse a szavait. - És ha ez a fájdalom hosszú időn keresztül kezeletlen marad, akkor könnyen megfeledkezhetsz arról, hogy mindenekelőtt arra teremtettelek, hogy repülj.

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Szabadság...

- Elhiszed, hogy szabadon távozhatsz?

- Feltételezem, hogy igen. Jól gondolom?

- Természetesen! Én nem rabokat akarok magamnak. Szabad vagy, hogy ebben a pillanatban kisétálj az ajtón, és hazamenj az üres házadba. Vagy beülhetsz Willie-vel a kedvenc kávézótokba. Az a tény, hogy tudom, hogy túlságosan kíváncsi vagy ahhoz, hogy itthagyj, vajon korlátozza-e abbéli szabadságodat, hogy elmenj?

   Rövid szünetet tartott, aztán visszatért tennivalóihoz, majd a válla fölött hátrapillantva folytatta a beszélgetést.  - Vagy ha szeretnél egy kicsit jobban elmélyülni ebben a kérdésben, beszélgethetünk magának a szabadságnak a természetéről is. Vajon a szabadság azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, amit csak akarsz? Vagy beszélgethetünk az életed összes korlátozó hatásáról, amelyek hatékonyan ellene dolgoznak a szabadságodnak. A családod genetikus örökségéről, a te konkrét DNS-edről, az egyedi anyagcserédről, a mikroszkópikus szinten zajló részecskefolyamatokról, amikenk én vagyok az egyetlen örökké jelenlévő megfigyelője. Vagy a lelkedbe befurakodó betegségekről, amelyek akadályoznak és megkötöznek, vagy a téged körülvevő társadalmi hatásokról, vagy azokról a szokásokról, amelyek szinaptikus kötéseket és bejáratott utakat hoznak létre az agyadban. Aztán ott vannak a reklámok, a propaganda és a paradigmák. Mindezen sokféle gátló tényező között - sóhajtott egy nagyot - , mit is jelent valójában a szabadság? 

   Mack csak állt, fogalma sem volt, mit is mondhatna.

- Csak én tudlak szabaddá tenni, Mackenzie, de a szabadságot soha senkire nem lehet rákényszeríteni.

- Nem értem - válaszolta Mack. - Még azokat sem értem, amiket épp most mondtál el.

   Papa megfordult és elmosolyodott. - Tudom. Nem azért mondtam el, hogy most azonnal megértsd. A későbiek érdekében mondtam el. Jelenleg még azt sem érted, hogy a szabadság egy növekedési folyamat. Lisztes-csirízes kezével gyengéden Mack keze után nyúlt, megfogta és egyenesen a szemébe nézve folytatta: -Mackenzie, az Igazség tesz téged szabaddá, és az Igazságnak neve is van. Jelenleg épp az asztalosműhelyben tartózkodik, és tetőtől talpig fűrészpor borítja. Minden őróla szól. A szabadság pedig egy olyan folyamat, amely a vele való kapcsolatban teljesedik ki. Akkor mindaz, amiről úgy érzed, hogy ott örvénylik benned, szépen a helyére kerül.

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Rég jelentkeztem...

... mivel... nem is emlékszem miért. Dolgozunk - végre eljutottam odáig, hogy beküldtem a dalaimat az illetékes szervhez jogvédeni (még nem jött reakció). A kórussal ezerrel készülünk a Református Zenei Fesztiválra, ahol önállóan is bemutatkozunk a 4 legújabb megzenésített istenes versemmel (mármint a versek nem az enyémek, csak a dallamaik :-), és az 500 fős egyesített kórusban is énekelni fogunk. De, hogy izgalmasabb legyen a dolog, a fesztivál után két nappal a Duna Tv egyik műsorának a dunavecsei felvételén is énekelni fogunk - szóval rengeteg dolgunk akad mostanság.  A suliban "csak" a szokásos teendők vannak - plusszként az anyák napjára készülünk - ide is született 4 kis dalocska. Most éppen az egy hetes szünetet élveztük, lassan ennek is vége lesz.  Életem párja -kihasználva a szünet adta szabadidőt- szakdogát ír, úgyhogy alig látjuk. Múlt héten itthon voltak húgomék (legnagyobb örömömre jól nézett ki, és vidám volt) - akartunk egy csajos délutánt csinálni, kicsit legyünk együtt mi hárman lyányok a családból, de a "Buli" egy nagyszabású bevásárló körúttá alakult át :-) Azért jó volt együtt :-). Nagycsütörtökön majdnem megvakítottam magam. A dolog emígyen történt: Kissé fáradtan nekiláttam a fügebokrokat metszeni. Ahogy vágtam az ágat, már dobtam is a tűzrakó-helyre. A 3.(!) ágnak több ága is volt, s én az egyiket megragadva nagy lendülettel beleszúrtam a szemembe a másik részét... Az ág a szemgolyóm és a szemhélyam között landolt. Fetrengtem egy sort az ágyon (még jó, hogy Klári aludt, Márti meg eléggé megijedt a látványtól, így jól viselkedett - a többiek meg uszodában voltak apával). Aztán bekötöttem egy kendővel a fél fejemet (az öcsém szerint Jumurdzsák lettem), és így próbáltam gitárórát tartani kis tanítványomnak. Utána felhívtam apáékat, hogy jó lenne, ha igyekeznének. Mikor hazaértek, az öcsém elvitt a kórházba. A sürgősségin megvizsgált két készséges belgyógyász, kaptam szemcseppet, meg hámosító kenőcsöt, és egy tanácsot, hogy látogassam meg másnap a szemészorvost. Nagypéneteken reggel, miután egy lelkészcsaládnak ugye ilyenkor nincs más egyéb dolga, anyuék elszállítottak magukhoz a kicsikkel együtt, mert ekkorra már egyáltalán nem bírtam kinyitni a szememet, és a könny is "ömlött" belőle. Sőt, még a szemészt is elintézték, ebéd utánra. Istentiszteletre így nem tudtam bemenni, de az öcsém lejött és elolvasta nekem az aznapi Igét - hátha jól jön alapon - nagyon meghatódtam rajta!!! :-) Közben a kislányaim mindenkinek így kommentelték az eseményeket: - Anya belerakta a fát a szemébe, és ezért fáj neki! Gonosz faág!!! ::D  A gonosz faág maradványait kiszedte a doktornéni, és megállapította, hogy lencse nagyságú területen lejött a szaruhártyám - 20 év után újra, csak most nem magától - . Meg is bíztatott, hogy ilyen esetben valószínűleg hegesedve fog visszanőni, és akkor újra le fog jönni, esetleg töbször is, mire végleg meggyógyul... köszi, jól indul a szünet... Hála Istennek, a cseppeknek, meg a fekvésnek és alvásnak meg pihenésnek és esetleg még a C-vitaminnak is köszönhetően a szemem napról-napra javult, vasárnap már orgonáltam :-). És azóta sem jött le újra a szaruhártyám visszanőtt darabkája. Bár a szemem fáradékony, néha szurkál, enyhén fényérzékeny, és még mindig kissé be van dagadva reggelente, de folyamatosan javul :-) Így a szünet hátralévő része fokozott pihenéssel, de azért egyéb teendők elintézésével is telt. Pl. azért dolgozgattam a kertben is, de csak nagyon módjával. És végre jutott időm olvasni is esténként. Nagyon jó könyvet kaptam a szülinapomra anyuéktól (A viskó), és ennek láttam neki. Hát ezek történtek mostanság, amiért nagyokat hallgattam :-)

Kezd olyan lenni a sövény, mint amilyennek megálmodtam, csak még nőnie kell :-)