Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2010. október 30., szombat

Rohanó, stresszes élet...?



A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal meg több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Meg azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...



Mosoly...


Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, de nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára. Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten! Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyodra, mint annak aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor:  MOSOLYOGJ!!!


2010. október 28., csütörtök

A boldogmondások margójára

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. 

(Máté 5,1-12 versekhez) -Dr. Gyökössy Endre-
 

Mindennapjaink ajándéka

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.  Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...  Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!  Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.  Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját,  a szeretet rubinszínű áldozatosságát...  Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

2010. október 26., kedd

Gyerkőcökkel útközben

Nem is olyan egyszerű gyerekekkel közlekedni, főleg ha sokan vannak és kicsikék, és az ember elég messze lakik a lakóhelye központjától... Sokan gyagyásnak néztek azért, ahogyan én ezt megoldani próbáltam... :)

Az első lépés az volt, hogy Zsomborral csináltattam egy utánfutót, amit a babakocsi hátuljára lehet akasztani. Ez a megoldás leginkább Barninak tetszett:


Mikor Klári megszületett, a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy varrtam egy kis elválasztó-háttámlát a babakocsiba, amit könnyedén be- és ki tudok rakni a helyére/ről. Hátul Klári nyugodtan tudott feküdni, olyan picike volt, hogy simán elfért, elől pedig Márti is kényelmesen elférve nézelődött, aludt, és hátradőlve az elválasztónak, Klárit sem zavarta:


itt éppen nagyon beájult :)    
Egy idő után Klárinak nem tetszett, hogy hátul csak a nővére hátát látja, és ordított egész úton, így helyet cseréltek, és mindketten jól jártak:


Mikor pedig végleg kinőtték az egy babakocsinkat, és Márti még mindig elaludt útközben (így az utánfutós módszer sem volt használható), kénytelenek voltunk egy újabb szállítóeszközt beszerezni. Nos, ez jó vásár volt: biciklihez is rögzíthető (!!!), és babakocsiként is tolható szerkentyű. Sőt, elvileg nem ázik be (nos a tapasztalat már nem ezt bizonyította), de a szél ellen jól véd, és még tele is pakolható. Remek találmány, bárki ötlötte is ki :) És a biciklivel való közlekedés szinte időmilliomossá tett!!!



Hát, így közlekedünk mi, akiknek nincs és mostanában nem is lesz autója. Mellesleg óvjuk a környezetet, és az egészségünket is a rendszeres testmozgással :) Csak az eső ne esne, mikor menni kell...

Lelki sebek


Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget,
és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal,
mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe.
A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.
Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki,
hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.
Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. 
Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt.
Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.

A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
- Használtad te azt az aranyat?
- Nem - válaszolta a fösvény -, csak hetente megnéztem.
- Hát akkor - mondta a szomszéd -, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetésébő1, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.

Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.
(ismeretlen)


2010. október 23., szombat

Gazdagság, szegénység


Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.
Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis. 
Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belőlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az életet.
Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt előtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.
Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak. Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdőszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdőszobában bármikor folyt a meleg víz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fűtés őrizte az egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel. Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak. 
Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.
Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.
Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!
Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.
(Wass Albert)

Egy gyermek üzenete szüleihez



Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!

Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam!

Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam hol a határ!



Add nekem az idődet!



Kérdezd meg mi történt az iskolában!

Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!Érdeklődj a felől, hogyan oldom meg a feladataimat!

Taníts engem a jóra és mondd el, mi a rossz!

Vitassuk meg terveinket!

Bátoríts választásaimban!

Dicsérj ha megérdemlem! 

Terelj jó útra, ha tévedtem!



Higgy nekem, bízz bennem!

Irányításoddal jó utat fogok választani!

Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogoktól!

Magyarázd meg nekem a gyógyszer használat szabályait és figyelmeztess a drog használat veszélyeire! 



Szeress és hagyd, hogy szeresselek!

Szeress akkor is, ha rossz vagyok!

Mutasd ki a szeretetedet még abban is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!

Bocsáss meg nekem!

Fejezd ki a megértésedet tévedéseimkor!

Add az értésemre, hogy mindig van esély az újra kezdésre!

Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!

Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de soha ne tedd ezt mások előtt!

Kérlek, soha ne hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!

Büntess meg, ha rosszat teszek!

Ismerd el, ha jót cselekszem!

Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra! Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd!

Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!

Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim!

Tiszteld bánatomat, fájdalmamat!



Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!

Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is!

Részed vagyok, valami különleges dolog, a szerelem teremtett!



Megígérem megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "Bocsáss meg!", "Kérlek szépen!", "Köszönöm!", "Sajnálom a történteket!" -szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál!

Mondani fogok majd mást is, pl. hogy "Szeretlek Benneteket!"

2010. október 18., hétfő

27. zsoltár


„A háború szele egyre erősebben fújt. A szovjet hadsereg október hatodika körül átlépte a határt Battonyánál.. emlékezetem szerint 19-én Debrecennél, 21-én már Hajdúböszörménynél jártak. Október 23-án lehetett, amikor két tűz közé, vagy inkább alá kerültünk, mert délről az oroszok ágyúztak, északról, a szomszédos tanya felől pedig a németek. A fejünk fölött röpködtek az ágyúgolyók. A németek részéről a szomszédos szalmakazal tövéből már csak két katona tartotta a frontot, és amikor szorult a hurok, oldalkocsis motorra pattantak, és elhúztak Hajdúnánás irányába. Amikor a délután folyamán egy ágyúgolyó a tanya udvarára is becsapódott, egy ládácskába – nagy bölcsen: katonaládácskába – tett élelemmel, meg az egyetlen fekete ruhámmal lesiettünk a már előre megásott, több ágú „óvóhely”-ünkre. A harc folytatódott, az ágyúgolyók továbbra is süvítettek a fejünk fölött. Én a kukoricakóróval fedett gödör lejáratánál éppen a soron következő 27-ik zsoltárt olvastam, mivel addig is, és azóta is mindig valamilyen rendszer, Bibliaolvasó Kalauz szerint olvasom a Bibliát. Most éppen az következett, mert előtte való nap a huszonhatodikat olvastam. Egy életre emlékezetes marad nekem az a napfőként az a zsoltár, ami éppen akkor következett. A legújabb fordításban a cím: „Békesség Istentől”, amit azóta sokszor, nemcsak amikor éppen következett, hanem máskor is elolvastam: 
„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrába, és éneket zengek az Úrnak. Haldd meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Ha ezt mondod, járuljatok színem elé! – szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram! Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban.”

Hát nem csodálatos? Egyáltalán nem véletlen! Mai szókészlettel élve, ha Isten akkor arra gondolt volna, hogy ott van az a szegény gyerek, 18 évesen, esetleg katonaszökevénynek nézik, vagy másért lövik agyon, küldök már neki egy faxot, hogy ne féljen, már azt sem lehetett volna személyre szabottabban elküldeni. Ami „ott és akkor” Dávid valóságos gondjai között, imádságként tört fel a szívéből, az az én egészen más helyzetemben Istentől jövő, nekem szóló, rám szabott üzenet volt. És ilyen hányszor volt az életem során! És a mindennapi igeolvasás így lehet naponkénti lelki kenyér.  Sokszor elgondolkozom rajta, hogy azért olyan erőtlen, tétova, tévelygő, elrontott, tönkretett, céltalan a hit nélküli ember élete, mert nem keresi Istent, az Ő kijelentésének gazdagságát, mennyei világának  ránk áradó, csodálatosan gazdag áldását, hiszen nem is keresi.  Nem is tudja, mit keressen, és hogy mit veszít ezzel.  Ha én akkor, meg persze előtte is, meg utána is nem olvasom a Szentírást, bizonyára szorongok abban a helyzetben. Erre a zsoltárra mit lehetett volna válaszolni ott és akkor, 1944 októberében, ha nem azt, hogy: „Köszönöm, Uram! Áldalak! Imádlak! Szeretlek! Rád bízom magamat és szeretteimet!” édesapámnak is elolvastam, aztán megvetettük ott a gödörben „puha” ágyunkat és elaludtunk édesdeden.”     
-Cs. Kiss Andor : „Ez jutott nekem”- Egy református lelkipásztor életútja    Kálvin Kiadó Bp. 2008.-

A szeretet erejéről...

Egy 10 kg-os jég halmazállapotát azzal tudom hamarabb vízzé változtatni, ha felmelegítem, és nem azzal, hogy addig verem kalapáccsal, míg csak az utolsó morzsányi kis jégdarabocska is vízzé nem változik. A tiszta, őszinte szeretet melege hatásosabb, mint az erőszak, vagy a bosszú fagya.
-Cs. Kiss Andor- 

Gondolatok a családról...

Tudatában vagy annak, hogy ha holnap meghalnál, a közösség, amelynek dolgozol, könnyedén, egyik napról a másikra képes más valakivel helyettesíteni téged?
A család azonban, amelyet elhanyagolsz, többé-kevésbé mindig érezné hiányodat a további életében. Soha nem felejtenének el. Ellentétben a munkahelyeden már 5 év múlva azt sem tudnák, hogy szemüveges voltál vagy sem, túlóráztál ezerrel vagy sem… És mégis egyre jobban és jobban belemerülünk a munkánkba, ahelyett, hogy a családunknak szentelnénk több időt… Hát nem butaság ez? Mit gondolsz? Mi rejtőzik e gondolatok mögött?
Tudod mit jelent a CSALÁD – FAMILY szó?  
 FAMILY -  Father And Mother I Love You

A hűségről

Az élet legnagyobb kalandja a hűség. Bármi mást elfelejthetsz, újrakezdhetsz. A hűséget le nem teheted egy pillanatra sem. Ki sem mondhatod, le sem rajzolhatod, el sem énekelheted. A hűség Isten benned formálódó, növekedő képmása. Mire megöregszel, kirajzolódik arcodon. 
-Ordasi Péter- 

2010. október 14., csütörtök

Fontos sorrend az életünkben



Egyszer az etika egy jeles professzora egy hatalmas üres uborkásüveggel jelent meg az előadóteremben, az asztalra helyezte, majd súlyos hátizsákjából óvatos mozdulatokkal öklömnyi kövekkel rakta tele az üveget. Amikor a kövek már kikandikáltak a tetején, a hallgatóihoz fordult:

-          Mit gondolnak, fér-e még az üvegbe?
-          Ebbe már biztos nem! – hangzott mindenfelől. Akkor a professzor egy nagy zacskó kavicsot, és csurig töltötte vele a nagy kövek közét az üvegben, és ismét megkérdezte:
-          Vajon most fér-e még valami az üvegbe?
-          Most már igazán megtelt!
Erre ismét a zsákjába nyúlt egy nagy zacskó homokért, amit szintén az üvegbe töltött. Amikor megtelt, így szólt a meglepett hallgatósághoz:
-          Mi ebből a tanulság? – A tanácstalan csöndben így folytatta: - Úgy vélem, ugyanígy kellene berendezni az életünket. Először a legnagyobb dolgoknak kell megtalálnunk a helyét: hit, hazaszeretet, szerelem, család, hivatás. Ezek után még mindig marad hely az apróbbaknak: hasznos hobbik, mint nyelvtanulás, kertészkedés, sport. És végül belefér az alkalmi apróságok sokasága a bográcsos halászlétől a baráti tarokk-partiig. De a sorrend megfordítása végzetes hiba lenne! A homokkal töltött üvegbe egy kő sem fér! Hova vezet, ha a számítógépes játék megelőzi a közös családi vacsorát, ha a főnök partija előbbre való a becsülettel végzett munkánál, ha  a családtagok önpusztító becsvággyal hajszolva a sikert elveszítik a bensőséges kapcsolatot egymással, és a szeretet a közös életben való személyes részvétel nélkül gépies rutinná válik? Csak az az élet lehet nemes és boldog, amelyben az értékek súlyuk szerinti hierarchiába rendeződtek.
-Ordasi Péter- 

Felismerjük-e a szépséget?


Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott 45 percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint 1000 ember fordult meg az állomáson, munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
3perc múlva egy férfi észrevette a zenészt. Lelassított, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta anélkül, hogy megállt volna.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el ugyanígy nap mint nap?

2010. október 11., hétfő

Cipők...


A fürdőszobából hallottam, ahogy Janka azt mondja reggel apjának:
- De jó kényelmes cipő! Végre nem nyomja a lábam!
Nemsokkal később odavetődtem, rápillantottam a lábára. Mit láttam? A tegnap használt ünneplős cipőmet, amit elfelejtettem berakni a szekrénybe... Simán elment volna benne az iskolába... Miért nő ilyen gyorsan, hogy az én cipőm a kényelmes neki?! ...  :)

2010. október 9., szombat

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"

-Túrmezei Erzsébet fordítása-



 

A paraszt és a szamár

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál.  Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!  Rázd meg magad és lépj egyet feljebb! 


2010. október 6., szerda

Segítő kezek


Barni és Márti nagy lendülettel segítenek sütit készíteni. Az eredmény: kókuszos keksz-tekercs. Jó ez a süti, mert ezt szinte teljesen el tudják készíteni, és hát nagyon fincsi! Köszi keresztanyu a receptet! :)


Felszedtem a petrezselymem egy részét a kertben, a zöldjét már meg is szárítottam  a cserépkályha tetején. Most a gyökerén volt a sor. Volt egy vödörnyi, de a többsége apró. "Jó" volt pucolni... Már a kezem is fájt, meg lassan is haladtam. Mikor már kezdett elég lenni, váratlanul hazaért Janka és apa. Janka egyből, szó nélkül leült mellém, és segített. Sőt, énekelni kezdett, aztán közösen folytattuk. Később megjegyezte, amit én is gondoltam:
- Milyen jó így együtt dolgozni, közben énekelni! Sokkal gyorsabban fogy a gyökér a vödörből!
És tényleg... :)

2010. október 4., hétfő

Szeretet recept

Végy egy kiló meleg szeretetet,
Szitáld a türelem szitáján,
Nehogy pletykamag kerüljön bele.

Adj hozzá egy liter bátorságot,
Három deci szorgalmat
És egy csipetnyi jóságot.
Azután gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel,
és takard le tiszta jókedvvel.

Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél,
Szórd meg asszonyi kacagással,
És tegyél rá pár csepp nyugodt megfontolást.

Annyi darabra vágd fel,
hogy eggyel mindig több legyen,
Mint ahányan vagytok,
Hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.



Békesség Istentől


Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.



Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul

Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.



Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a

Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet

És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.



Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.



Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen -

Vihartépett fák - ágainkon mégis

Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.

-Reményik Sándor- 


2010. október 1., péntek

Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!

Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!
/Kalkuttai Teréz anya/ 


Viaszgyertya

"Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra,

hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni,

mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, meleggé teszi az életet."
/Molnár Ferenc/